Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Kép és szó
4. kép A dolgok belső tartalmát, összefüggéseit világosan látó ember értelmi képességével a lényeg meglá tására törekszik. Ennek az értelmes látásnak, eszes okosságnak (sapien- tia) a jelképezésére használták fel az ikonologiában a szem rajzát. Erről szól Kircher is: „Pro sapientia ponatur oculus." (Vő. Ars Magna Seiend!. 1669, Tom. II. 478.) Ez a képi elem (a földgömbbel együtt) jutott közlő szerephez Boudard (Iconologie, III. 83.) a prudentia, a sapientia elvont fogalmát érzékeltető emblémáján is. (Vö. 5. kép.) A prudens circumspectio, az 5. kép okos, a bölcs belátás, a körültekintés, az alkalmazkodó képesség és tevékenység jelképe volt a manus ocu- lata, a „szemes” kéz, illetőleg tenyér is. Salamon Neugebauer szimbolum- és embléma-gyűjteményének ábrázolásán is nagyon kifejező értékkel funkcionál ez a képi elem. (Vö. Selectorum Symbolorum Hero- icorum, Francofurti, 1619. 95.) 7. A bölcsességet szerető, az értelem szülte alkotásokat védő Pállasz Athéné alakja és pajzsa is gyakori jelképi motívum az értelmi képességet szimbolizáló emblémákon. Elmaradhatatlan mellőle az istennő kedvelt madarának, a bagolynak a képe. Erdélyi János közmondásgyűjteményé- ben arról is szólt, miért szerepel jelképül az éjjeli bagoly: „Van abban valami, hogy az ó görög nép a baglyot vévé a bölcsesség jelképéül.” Ez a bagoly ugyanis a bölcsesség védőjének, Pallasznak és latin megfelelőjének Minervának a szent madara. Ezért szimbolizálja az okosságot, a bölcsességet (Vö. a bölcs bagoly nyelvi képlet átvitt értelmű használati értékét isi). Spirkin is szól Tudat és öntudat című művében (Bp. 1974, 145.) erről a jelmotívumról: „Nem hiába szimbolizálja Minervának a homályban repülő és jól látó baglya a bölcsességet, az okosság legmagasabb fokát", Ez a jelelem Pállasz képével, botjával (virga Palladis), a bagoly rajzával társítva Pierius gyűjteményének egyik emblémájában is fontos közlő szerepet vállalt: a sapientia fogalmát szimbolizálta (Vö. Hieroglyphica, Lib XIV. Cap XLIX). (Vö. 6. kép.) 6. kép A latin mitológiában pajzsoson, sisakoson ábrázolták Minervát, a bölcsesség védőjét. Ezért mondhatta az ókori bölcs: „Véd pajzsával sisakos Minervám" (Vö. Virág Benedek: Bias). Sajátos jelelemmé vált a szimbolikus ábrázolásokon Minerva kedvelt madara, az éjjeli bagoly (noctua Minerváé sacra) a pajzs, a bot és az erre rácsúszó kígyó képe. így ábrázolja Minervát Schoonhovius is emblémagyűjteményében (Emblemata partim Moralia, partim Civilia, Lug- duni Batavarum, 1626. XVII.) (Vö. 7. kép). Az embléma jelmondata arra utal, hogy Minerva jelképezi a bölcsességet. Az értelmező szövegben pedig arról kapunk felvilágosítást, miért állandó jelképi motívum az éjjel is Jól látó bagoly (triplici lumine nocte videns noctua). Elsősorban azért, mert ez a képelem és jelmotívum alkalmas annak érzékeltetésére, hogy az éjjeli csendben nagyobb erőre kap az értelem (nocte vigent sen- sus), élesebb az ész, mélyebb a gondolkodás (aerior et altior cogitatio). A Dugonics gyűjteményében olvasható jelesmondás igen tömören mindezt így fejezi ki nagyon érzékletesen: Az okosság a sötétben is világít. Ebben a gondolatkörben kell szólnunk arról, hogy az eleven értelem ellentétes fogalmának, a tunya eszű- ségnek, szimbolizálására szolgáló nyelvi képletnek is van mitológiai kötődése. A latin szóláskincs érdekes eleme a pinguis Minerva: .kövér, elhízott, hájas Minerva' nyelvi forma. Értelme: pingue ingenium: ,rest, lusta ész'. A magyar szólásgyűjteményekben is megvannak a megfelelői. Az egyik nyelvi típusforma így adja vissza a latin szólás értelmét: Hájfejű, zsíros eszű. A másik típus ezzel a közmondással értelmezi: Ha zacskóba kötné eszét, megenné a kutya. Erdélyi János ezt a megjegyzést fűzi ehhez a mondáshoz: „Azaz kövér, ostoba az esze, miért az ostobát, hájfejűnek is mondják. Hasonlít a latin szólásmódhoz: pinguis Minerva." Nem annyira a tapasztalatnak, mint inkább ennek a latin szólásnak van hatása abban, hogy ez a szólás is megszülethetett: Kövér emberben ritkán láthatsz bölcset (Baranyi Decsi). 8. Már említettük, hogy az okosságot, az eszességet szimbolizáló ábrázolásokon gyakori jelképi motívum a kígyó képe is. Mind Paliasznak, mind Minervának és Mercuriusnak, az okosság, a bölcsesség istápolóinak (praesunt sapientiae) állandó megkülönböztető szimbóluma, a bot és a rátekeredő kígyó (baculum, cui serpens innexus). Nem a regulázó botról van itt szó, bár egy latin szólás azt tartja, hogy „virga tribuit sa- pientiam”, hanem az okos, értelmes, eszes önuralom jeléről. Erre a botra kúszik fel a kígyó, vagy ül felette a bagoly, mint azt Pierius gyűjteményének egyik képén szemlélhettük (Vö. 6. kép). A kígyó, mint jelmotívum szerephez jut a szólásokban is: A latin forma: Estote prudentes, sicut serpentes. Magyar megfelelője: Le7. kép
