Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Dargay Lajos: A művészet funkciója és a technika-tudományos forradalom (tanulmány)
rője és tudatos megteremtője Paul Cézanne. Képein több nézőpontból ábrázolva hangsúlyozta ki a tárgyak valóságos tulajdonságait. Színei a téri viszonyok kifejezésének szolgálatában kerülnek egymás mellé. Ezért képein egy eddig soha nem látott plaszticitás uralkodik, a tárgyak valóságos tulajdonságai kapnak lényeges hangsúlyt, a tér érzete belső feszültségekkel telítődve fokozódik. Ezt a nagy, összefoglaló és egyben új lehetőségeket hordozó életművet tartják a modern képzőművészet kezdetének, a XX. századi művészet számtalan izmusának, az avantgardista törekvések elindítójának. Azért, hogy legrövidebben és leg- vilógosabban jussunk el a történeti áttekintéssel napjaink „kreatv-mé- nöki” művészetéhez, a századforduló utáni izmus-tengerből csak azokat a tendenciákat említjük meg, amelyek a mai eredményekhez közvetlenül vezetnek; így a kubizmus téralakítását és a konstruktivista térérzékeltetés néhány elemét. Cézanne felfedezéseinek tudatos továbbfejlesztői a kubizmus két megteremtője, Picasso és Braque voltak. Már a századforduló idején a filozófia és természettudományok fejlettségi foka, a társadalmi átalakulások egyre érezhetőbb szükségessége élesen kirajzolódó, új jövő képét vetítette előre. Minden nagy történelmi korszak új ideákat, nézőpontokat, a hagyományos, örökölt formációk helyett egyre intenzívebben követeli és teremti meg a végső kialakulás lehetőségét. A szocialista társadalom születésének előestéjén a társadalmi tudat racionális, tudományos igénye mind jobban érvényre jutott és ez a tendencia alapjában tette alkalmatlanná azokat az osztályokat, rétegeket az új „világszeliem" befogadására, melyeket még továbbra is intuitív módon érintett csupán a jövő változásainak előszele. A második technikai forradalom; a robbanómotor feltalálásának és általános elterjedésének korában, a természettudományok és társadalomtudományok eddig egyedülálló fejlődési ütemének idején a művészet sem maradhatott mentes a kor jellemző tudományos igényességétől. Új dimenziókat kapott a jövő társadalma, tudománya és művészete. A kubizmus első, úgynevezett analitikus fázisa vezette be a képzőművészetbe az időt, mint új dimenziót. A tárgy itt látszólag ismét széthull a képsíkon, de csak azért, hogy tárgyi lényegét, jelentését minden nézőpont egyidejű megjelenítésével értelmezzék. Új tér- szemlélet, új igény. A kor embere a művészetben sem fogadhatta el a régi, lejárt idők beidegződött, eszményített ábrázolásformáit. A művészet, mint az ember kivetülésének egy adott korban való kifejeződése most már nagyon fontos szempont: vállalja a társadalmi tudatformálás szerepét. A művészet ismét ráébredt feladatára, mint a nagy korábbi társadalmi átalakulások során; hatalmas energiával szakadt ki a dekadens, polgári, süllyedő társadalomból. A művészet a jövő társadalomban betöltendő funkciójától egyre mámorosabban lázadt fel környezete ellen; a művészek ösztönösen vagy tudatosan vállalva az előrelépés kényszerét, létrehozták az avantgardizmust, az izmusok alig áttekinthető szövevényét. Vannak ezek között az áramlatok között tudatos felelősséggel dolgozó, építő tendenciák és szükségképpen vannak ellenpontéi a dekadenciát elmélyítő irányok is. A művészet számtalan valódi és hamis termése között a lényeges előrelépés ott teremtődött meg, ahol a társadalmi haladás Is elóbbrejutott. A kubizmus eredményei így fejlődhettek tovább szerves együtthatásban az új teremtő ember ideáljával a nagy társadalmi átalakulást konkrétan megvalósító 1917-es Szov- jet-Oroszországban. A konstruktivisták a művészet alapvető feladatát határozták meg, mikor leszögezték: „A konstruktivizmus eszméje számunkra többet jelent. Magában foglalja az ember és az élet egész bonyolult viszonyát. Egyfajta gondolkodás ... cselekvés-, érzékelés, és életmód ... Minden dolog, ami serkenti az életet, előrehajtja, hozzájárul a gyarapodáshoz, növekedéshez és fejlődéséhez, konstruktív1'. A konstruktivista művek alapvető célja a harmónia. Harmónia a szerkezetben, a felhasznált anyagokban és harmónia a mű lényege és a társadalmi tudat között. Minden konstruktivista alkotás valamilyen funkcióra készült, feladatot vállalt és ezt külső formarendjének, megjelenésének elsőrendű kritériumának tekintette. A művek szerkesztettsége, a konstrukciók anyaga minden a modern korra jellemzően alakult: harmóniát teremtve a technikai haladás eredményei és a társadalmi tudat között. A konstruktivizmussal jutunk el a mai művészethez. Részletesen azért nem említettük az előbbiekben a konstruktivista műveket és alkotókat, mert a mai „kreatív-mérnöki” és kinetikus művészet tárgyalásakor ezeket az eredményeket és tér-ábrázolási formákat részletesen elemezzük a mellékelt reprodukciók alapján. Max Bill gránit és kőszobralnak térbe vetülő rendszerét az abszurditásig fokozza az anyag megmunkálásának technikai bravúrja. A szobor zárt tömegét feloldják az új képző- művészeti térkifejezésének irányába végzett kísérletek. Új anyagok jelennek meg: az acél és a műanyagok. A modern kor és technológia anyagaiban is megjelenik a műtermekben. Alkalmazásukkal lehetőség nyílik a szobor térfoglalásának csupán jelölésére. A konstrukciók átlátszó plexitestét csak a vágott éleken erősebben ragyogó fény-sziluett rajzolja a térbe. Naum Gabó, Pevsner, Moholy Nagy László kísérletei jelentik egy új értelmezésű tér megjelenítését a művészetben. A tömör térfoglalású szobor nem képes kifejezni az új igényeket. A térbe rajzolt tömegek plexi és krómacél szerkezete nem csupán racionális láttatását adják a térfoglalásnak, hanem a dinamikus téri viszonyokat is megjelenítik. A fény hatására ezek a viszonyok megsokszorozódnak. A vetülő árnykép modulálDARGAY LAJOS. Tér-fény-idődinamikus szerkezet A konstrukció elemei csupán a téri irá- nyokat hangsúlyozzák ki, ott, ahol a szerkezet hozzánk legközelebbi és legtávolabbi részei vannak, a mesterséges megvilágítás tulajdonságainak megfelelő fényvetők és fényterelő lemezek vannak. A mobil mozgás közben zárt teret érzékeltet, amelyen belül is érzékelhetők az egyes részelemek egymásközti téri dinamizmusa. A megvilágító fényforrások is mozognak, így az időben folytonos, változó állapotok érzékelhetők.
