Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sugár István: Robinson Crusoe kalandjainak igaz históriája

és a kis-ázsiai világban jelentkező bikakultuszt. Maga a RQBIN-szó az ősgörög rabh szóból származik a nyelvé­szek szerint, ennek pedig a jelentése; mester. A héber, rabbi alakban vette át, a kelták és perzsák pedig rah-bin formában ismerték, s ennek a jelentése; „a mester, aki tudja, hogy merre kell menni”. Az óangol nyelvben robin­Robinson Crusoe Paul Gavarni neves francia grafikus rajza az 1853. évi francia kiadásból. pirálta. A kecskekultuszról pedig Robert Graves már megÖ- _^__Óllapította, hogy jóval megelőzte az egyiptomi, a hellén j Ikij ná változik. (Emlékezzünk csak Robin Hoodra, s sherwoodi erdő mesterlövészére, az angol történelem legendás figu­rájára.) Angol főnévként pedig a vörösbegyet jelenti, mely „mindig tudja, hogy merre repüljön, hogy ügyesen el tudja kapni a rovarokat”. A Defoe által választott név tehát ROBINSON=Robin-j-son=Robin fia, azaz egy ör- döngősen ügyes mester, aki mindig tudja, hogy mit csele­kedjék, hogy megmeneküljön a haláltól, a pusztulástól. No és a hűséges szolgája PÉNTEK honnan került a re­génybe? Ezt Defoe tette hozzá, Baltazar Grácián spanyol írónak, egy jezsuita kollégium főnökének egyik művéből kölcsönözve. ALEXANDERS SELKIRK ALIAS ROBINSON CRUSOE ÉLETE John Selcraig suszter fiaként 167ő-ban a skóciai Largo- ban jött e világra a kalandok hőse._ A nyugtalan vérű 19 éves ifjú 1695-ben a tengerre szállt és a kalózokhoz csat­lakozott. 1703-ban azonban egy jónevű társasággal állt össze. William Dampier akkor szervezte újabb expedíció­ját a Csendes-óceánra. Dampier azokban az években mór ismert utazó, felfedező és kalóz volt, aki megjárta Ausztráliát, Üj-Guineát, Brazíliát, Jamaikát, a Mexikói öb­löt, s járt a nyugat-indiai szigetvilágban és a világ másik felében, a Csendes-óceánon. Dampier vezérhajóját, a Saint Georgot kfsérő Cinque Ports (Sinkpost) nevű gálya vitorlamestere lett Selkirk, A társaság már áthajózta az Atlanti-óceánt, megkerülte Dél-Amerika legdélibb csücs­két, a Tűzföldet és Chile nyugati partjai mentén hajózott észak felé. A fiatal Alexander, aki csak a kalózexpedíció hoz való csatlakozás alkalmával változtatta mag apjától örökölt Selcraig nevét Selkirkre, a Vaiparasio vonalában fekvő Juan Fernandez szigetcsoport közelében hajója ka­pitányával, Thomas Stradlinggel olyannyira összeveszett, hogy arra kérte: rakja partra egy legközelebbi szigetnél. Ez megtörtént, — s így került 1704. szeptemberében a már 29 esztendős férfi a MAS ATIERRA nevű lakatlan szigetre. A sziget hossza 19—20 km, szélességs pedig 3 km, a chilei partoktól pedig mintegy 620 l<m-nyire terül el a Csendes-óceán vizében. Ez volt tehát Selcraig — Selkirk — Robinson Crusoe otthona egészen 1709. február 13-ig. Február 1-én, végre feltűnt a láthatáron és egyre közeledett a sziget felé egy nagy vitorláshajó, és hor­gonyt is vetett a partok mellett. A hajó orrán a „Duke” (herceg) név volt olvasható és kapitánya Rogers Woods volt. És valóban regénybe illő fordulat! A kalózexpedíció vezetője ki lett volna más, mint a William Dempier, aki­nek kompániájával Selkirk 1703-ban egy életre szóló ka­landdal járó útjára indult. Tizenhárom napi ott-tartózkodás után Alexander Sel- kirket Rogers Woods hajója fedézetére vette és elvitorláz­tak ... Annyira megnyerte a kapitány tetszését a sokat pró­bált immár 33 éves férfiú, hogy helyettesévé tette hajóján. Sőt a márciusban elfogott és zsákmányul ejtett nagy vi­torláshajónak, az ,,lncrease”-nek a kapitányságát bizta rá. Barátunk a nagy tengeri vállalkozásából Rogers Woods hajóján 1711 októberében tért haza Angliába. A követ­kező évben azonban szülőhelyére, a skóciai Largohán ta­láljuk, ahol teljes elzárkózottságban élt. De nem soká, mert nyugtalan vére ismét a tengerre hajtotta. Levéltári adatok tanúskodnak arról, hogy 1721-ben őfelsége I. György angol király tengerészeténak tisztjeként a „Way- mouth" fedélzetén szolgált, s ugyanebben az évben a so­kat próbált férfiú eltávozott az élők sorából. Fiatalon, 46 esztendős korában szállt sírjába tehát gyermekkori regé­nyünk hősének példaképe. LÁTOGATÁS ROBINSON SZIGETÉN A világsajtóban, — a magyarban is! — 1968 január­jában érdekes rövid hírecske volt olvasható: a chilei kor­mány a híressé vált Mas Atierra nevű szigetet Robinson­ról nevezte el. Több se kellett a nagy lapok riportereinek. Egymás után látogattak el a szigetre. Köztük volt a Pravda és az International Herald Tribune szemfüles tollnoka is. Szegődjünk hát most nyomukba, és nézzünk mi is körül a szigeten, ahol Robinson élt. A település San Juan Bautista nevet viseli, s lakói lan­gusztahalászatból élnek. (A szigetcsoportot egyébként 1574-ben, éppen 400 esztendeje Juan Fernandez fedezte fel.) A sziget századokon át a kalózok, tengeri útonállók tanyája, rablott értékeinek dughelye volt. Csak a XVIII. század dereka táján kezd fokozottabb figyelmet fordítani a szigetekre a spanyol kormány, hogy megóvja a mohó angol hódítás elől. A spanyolok gyarmati uralmának a végén pedig e szigeteken rendezték be a chilei hazafiak börtöneit. A spanyol fennhatóság ellen szervezkedő és lázadó chileiek egy zömét Juan Fernandez szigeteinek barlangbörtöneibe zárták, ahol szinte elevenen rothadtak el a nyirkos, sötét sziklaodvakban ... Az 1800-as évek utolján a chilei kormány, hogy vala­melyest hasznosítsa a Mas Atierra szigetet, bérbe adta szőröstől-bőröstől báró Alfred de Rodt svájci tőkésnek, aki ott a szép hasznot biztosító langusztahalászatot hono­sította meg. A Robinson sziget lakóinak ma is ez a mes­terség a kenyere. — A kis település fölött emelkedik a Junke hegység gerince, ahonnan belátható az egész szi­get. Itt kémlelte éveken át Selkirk alias Robinson a ten­gert, hogy nem bukkan-e fel véletlenül a horizonton egy vitorla . . . Csodás szépségű hangulatos déltengeri öblök,

Next

/
Thumbnails
Contents