Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sugár István: Robinson Crusoe kalandjainak igaz históriája

ben York varosában látta meg a napvilágot, s apja neve e'-edetlleg nem Crusoe, hanem Kreutzner volt, lévén az öreg hamburgi német származású férllú. A 19 éves ifjú 1651. szeptember 1-én, az angol Hull kikötőiében hajóra száll, hogy az afrikai Guineába utazzék, de Marokká ogrt- iai közelében egy sáléi török kalóz fogságába kerül és sohasem éri el úticéliát. Több kemény esztendőt tölt, mint már rabszolga Afrika földjén, míg végre sikerül meqszöknie. Eay hajóval kalandos úton Brazíliába utazik, ahonnan elindul végzetes útiéra, Dél-Amerika északi partjai előtt hajótörést szenved és eqy ismeretlen és lakatlan szigetre vetődik. Itt teremt magának ezután emberi tudásával és akaratával ideiglenes otthont. S itt tesz szeri Péntek nevű fekete bőnj szolgájára is. Huszonhét évi „roblnson-élet” után. 1686. december 19-én, egy rábukkant hajóval indul azután Péntek társaséaában haza Analiába, ahová 1687. június 11-én, érkezik. Miután pedig váratlan szerencsével meqgazdagodik, megnősül és nem kevesebb, mint öt gyermek apja lesz.

Eddiq szól az általunk ismeretes első kötet, s most lás- • suk Robinzon további kalandjainak színhelyeit. Csak hat és fél évig van maradása családi fészkében. Hetvenkét esztendős feiiel „utazási láz” vesz erőt raita és 1694, január 18-án, ismét haióra száll, hoav Péntekje társaságában felkeresve kedves szigetét, Föld körüli utat teayen meg. Előbb Kanadába utazik, majd pediq délre fordidva iut el a Karib tenqerbeli Antillák szigetcsonortiabéii kis szigetéhez, ahol 28 napig tartózkodik, miközben Péntek meqhol. Ö pedig tovább utazik. Tekintsük át útvonalának főbb állomásait: Brazília, Jóreménvség-fok, Madagaszkár, a Perzsa-öböl, India és Bengália. Szumátra szigete, Sziám, Kambodzsa, Tonkin. Maid a Fülöp- és Molukki-sziqetek következnek. Kínában Nankingot és Pekinaet keresi fel. s átlátogat Japánba is. ahonnan Kínán át, hol megcsodálja a Nagy Falat, Szibériába jut. A hatalmas országot kelet-nyugati irányban átszelve jut az európai Oroszországba. Archangelszkből hajón Hamburgon ót tér meg hazálába. A hajón, gyalog, tevén, lovon és szánon megtett útja során körülutazta a földgolyóbist, és öreg fővel tér meg szeretteihez.

Defoe irodalmi rangját és hírnevét az első Robinson- kötet alapozta meg, melynek a második már nem is léphet a nyomába. A szerző témájában hűen követte a kor szellemét. Hallaassuk csak meq, hogy miként is vélekedik erről Babits Mihály: „A fölvilágosodás kora volt ez már, mely az Esz diadalát, az Ember önmagában való fooldo- aulását szerette hirdetni. Ahogy Robinson a természettel szembeszáll, abban van valami rousseaui. Valami fcous- saubol, a pedagógusból is. Az Ember egy nagy magára hagyott gyermek: tessék kiigazodni a világban! Nem véletlen, hogy a Robinson gyermekkönyv lett..

KI ADTA AZ ÖLTETET?

S ezek után nézzünk utána, hogy van-e valami alapja a regénynek, vagy éppen honnan meríthette Daniel Defoe az ötletet. Vagy talán az egész regény pusztán írói fantáziája szüleménye? Kutatásaim szerint a hagyomány a ködös Albionban még napjainkban is azt tartja, hogy a szerző 1718-ban egy skóciai kis korcsma ivójában összeakadt egy Selkirk nevű tengerésszel, akivel szóba elegyedett s egy üveg jóféle whisky mellett a tengeri medve elmesélte egy szerencsésen végződött hajótörését, majd egy szigetre való vetődését és ottani kaladjait.

— „Óh, én édes drága kis szigetem! Bár sohase hagytak volna el én tégedet!” — fakadt ki keserű szájízzel, nagy, zsíros könnycseppeket majszolva szét hatalmas mancsával orcáján a sokat tapasztalt tengerész, mister Alexander Selkirk. Egy kerek esztendő múltán pedig már el is hagyta a nyomdát Defoe két Robinson-kötete. Ügy tartják, hogy az írót a tengerész élményei ihlették meg, de természetesen alaposan kiszínezte elbeszélését, megtoldva azt Péntek kitalált figurájával.

Ez bizony mind szépen hangzik, sőt túlságosan is szépen ahhoz, hogy igaz legyen! Mi tehát a meztelen igazság? Honnan merítette Dame! Defoe hihetetlennek tűnő históriája ötletét?

Kutatásaim szerint meglehetősen gyors egymásutánban Angliában két publikáció is napvilágot látott, mely egy Alexander Selkirk nevű tengerésznek valóban egy elhagyatott tengeri szigetre való vetődését és ottani életét, majd szabadulását mesélte el.

Még 1712-ben Rogers Woodsnak, egy kalózexpedíció parancsnokának útleírása jelent meq könyv formájában, „A cruizing Voyage round the World” (Bolyonqás a világ körül) címmel. Ezt követte a „The Englishman” c. lapban a híres [rónak, Richard Steelenek az írása 1713. december

3-án, a 26. számban, Defoe bizonyára az elsőnek említett útleírást, vagy annak 1719. évi második kiadását, de nincs kizárva, hogy az újságcikket is ismerte, s ezek alapján született meg világhírű munkája, a Robinson Crusoe. Rogers Woods leírása azért is hitelt érdemlő, hiszen ő volt az, aki megtalálta a magányos szigeten tengődő Sel- kirket! Megtudiuk ugyanis a két leírásbói, hogy a skót Alexander Selkirk, mint egy kalózexpedíció résztvevője a Csendes-óceánon hajózván, Chile partjai közeiében alaposan összeveszett kapitányával, egy bizonyos Thomas Stradlinggel, aki végül is a tengerészt saját kérésére az első szigeten partra tette egy-két eszközzel és szerény anyaggal ellátva. Négy év és öt hónap múltán talált azután rá Rogers Woods és fedélzetre vette, maid hazavitte Angliába. Tehát bizonyos, hogy Defoe regénye alapötletét egy valóban megtörtént esetből merítette, kiszínezve azt alapos kutatásai, olvasmányai alapján, élénk fantáziával. Rendkívül érdekes a dologban az, amire maguk az angolok sem figyeltek fel, illetve nem foglalkoztak vele, hogy a Robinson Crusoe kötet még Alexander Selkirk életében megjelent, aki abban az időben már Őfelsége az angol király I. György haditengerészetének a hadnagya volt, — és nincs kizárva, hogy olvasta is az ő élményei inspirálta kötetet, mely természetesen nem gyermekeknek való olvasmánynak íródott. Selkirk a kötetek megjelenése után csak három esztendő múltával mondott búcsút ez árnyékvilágnak.

Az első Robinson-kötet forrását nagyvonalakban tehát már tisztáztuk, de mi a helyzet a másodikkal, a sziget újból való felkeresésével és a világkörüli úttal? Ennek kétségtelenül semmi történeti magja sincs, — oz már merőben írói fantázia szülötte! Defoe ezen könyve azonban igen beható és szorgalmas forráskutatás eredményeként született. Ebben az időben az angol irodalom már rendkívül gazdag volt különböző „világjárók" útibeszámolóiban, melyek gazdag forrásul szolgálhattak az írónak. Különösen a kínai és a szibériai útszakasz megírásában felhasznált segédkönyvek voltak jól megállapíthatók, s ez annak az oka, hogy Defoe ebben a kötetében nincs alapvető tévedés vagy vaskos pontatlanság. Már Alekszej orosz történész is megállapította, hogy Defoe nem törődött az Európa-szerte akkoriban elterjedt szibériai rémtörténetekkel, hanem gondos térkép- és szakirodalmi tanulmányok előzték meg műve megírását. Hasznosan forgatta az angol szerző Aurelle misszionárius 1678-ban megjelent könyvét Szibériáról és Kínáról, de nem mellőzte John Milton „A Brief History of Moscovia” (Moszkva rövid története) című munkáját sem és Evert Ides ibsrant dániai kereskedő szibériai útjáról készült feljegyzéseit 1706-ban kiadott angol fordításban. A legjobban kiaknázható források azonban a kínai orosz követek jelentései és naplói voltak. (Nyikoláj Spafari pekingi orosz követ naplója 1675—78-ból és egy másik orosz követ jelentése 1692- ből.)

A ROBINSON NÉV EREDETE

Nyilván a regényíró nem használhatta Selkirk eredeti nevét, ezért érdekes és újszerű alkotásában már főhőse nevében is valami nagyon különöset akart adni. 1681-ben jelent meg egy kötet: „Saddueismus Triumphutus” címen, s első oldalén kecskebőrbe öltözött, szinte félelmetesen ügyes ördögűző és a halált legyőző boszorkánymester: Robin Goodfellow figurája látható. Ezt a furcsa alakot g kutatók szerint a kőkorvégi kecskekultusz istenfigurája ins-