Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Fülöp Lajos: Vidróczki Marci megálmodója
lóc véreit ábrázolja; — nézzétek, ilyenek vagytok, ilyenek vagyunk; a mi életünkben ez és ez a szép, ez és ez az időtálló, csak ismerjétek fel... Eredményei ezért igazak, — mindenre rácsodálkozó gyermekkor, egy már eléggé megélt élet, gondok, megpróbáltatások, küzdelem és munka teszik valósággá. Azt bizonyítja, hogy a nép élete milyen gazdag témában, mondanivalóban, formában, kifejezésmódban. Ezt a kultúrát próbálja fába vésni Asztalos Johák — sokszor kicsinyes gáncsoskodások, váll- rándító közömbösség ellenére is. Mert időnként saját fajtájának, szőkébb közösségének a nemtörődömsége jobban fáj neki, mint akárhány kritikusi viszolygás. Átélte ő a fizikai munka csaknem minden fajtáját, mezőgazdaságban is, iparban is; ismeri az emberi tartást, mozdulatokat bármely helyzetben. Ismeri az eszközöket, szerszámokat, a velük való bánásmódot; és ismeri a népéletet: a régi fonóházat, a fakitermelés és megmunkálás csínját-binját, a szokásokat és a viselkedést. Mielőtt fába vésné, számtalanszor utánozza a helyzetet, — ellenőrzi a gyakorlatban. El-elnézi a hatalmas rönköket, fatörzseket; képzelete működni kezd, az anyagba beleálmodja a művet. Gyorsan naggyáz és lassan finomít. Kevés eszközzel ábrázolni, olykor jelképbe sűríteni a mondanivalót, — ez az ő törekvése. A figuratív ábrázolás híve, azt tartja közérthetőnek. Gyűlöli a homályosságot, a valóságot elleplező kidolgozatlanságot, a fél-megoldásokat. Számára az egyértelműség az érték. Ezt az esztétikát a népművészettől tanulta. Nincsenek mesterei, nem utánoz senkit; ettől függetlenül jól ismeri Szervátiusz Jenő és Szabó István munkáit. Igen nagyra becsüli őket, mert művészetükben saját próbálkozásainak igazolását, útválasztásának helyességét látja. ♦ & ❖ Mi pedig csak csodálattal és tisztelettel tudjuk méltatni ezt a munkálkodást; a példamutató emberi és alkotói tevékenységet. Törekvéseiben — ha csírájában is — a Gorkijok, a József Attilák, az Illyések és a Derko- vitsok vállalkozását látjuk: a munkássors, a népélet hiteles megörökítését; úgy, hogy közben maga is ezt az életet élte, és elkötelezetten vállalja mind elveiben, mind alkotásaiban. Asztalos Johákot szűkebb hazánk, a palócság indította el, és becsülettel halad is a maga útján, különösebb támogatás nélkül, csupán önerejére támaszkodva, talán itt-ott botladozva; ösztönös tehetsége, művészi alkotókedve és szorgalma éppen ezért nagyobb figyelmet érdemelne illetékes fórumaink részéről. Ezt az írást voltaképpen figyelemfel- keltőnek szántuk . .. Mert nemcsak az alkotón, hanem most már rajtunk is múlik, hogy a szép kezdetek után hová, hogyan és meddig jut el. ■ iiiiiiimiiitiiiiiim iiiiimiiimii
