Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - HAGYATÉK - Dadó (gyerekjáték)
Negyedik alkalommal közli a Hevesi Szemle Sike m. Sándor, hetvenéves szentdomonkosi lakos ízes-zamatos palóc nyelven, palóc logikával írott apró jeleneteit, amelyekben megelevenedik egy kicsiny bükki falu néhány érdekes pillanata. Az itt következő kis írás is visszaviszi lejegyzőjét a gyerekkor legszivárványosabb rétegeibe, abba az óvodás világba, ahol az első megtanult vers soiai kitörölhetetlenül bevésődtek a kicsiny gyermek agyába. A Vármúzeum állandó kiállításán láttam ilyen — e fogalomhoz hasonlít- hatóan — a Bükkben talált több ezer éves páfránynyomatokat, ahogyan a talaj megőrizte az egykor volt levél erezett, szépséges testének remek rajzolatát. Sike m. Sándor ezt a kis óvodai jelenetet is 1973-ban vetette papírra. Olvasván csiklandoz a gondolat, hogy ez az ember, ez a hetvenen túl járó, az életet már-már kívülről, a tapasztalatok és hét évtized magasságából szemlélő ember mekkora frisseséggel, a beszéli palóc nyelv milyen eleven ritmusával, a jelentéktelennek látszó dolgoknak milyen zárt és csinos rendjével tud szórakoztatni minket. Nincs egy felesleges szava, sehol nem törik meg a mondat fejtése, a mesélő indítás természetes, mint ahogyan a befejezés is az. Szentdomonkos kis község, de Sike m. Sándor számára kinyílt, nyitva maradt világ. Az utak bemennek Szentdomonkosra, az utcákat végigjárják, aztán mennek tovább. De Sike m. Sándor ezt a mindenfelé nyitott világot csak a falu egyik végétői a másik végéig látja. És ez így jó. Biztatnánk is őt, hogy minél több régi históriát örökítsen még meg, nagy lakodalmakról, kis köznapi csetepatékról, a bíróról meg a kántorról, egyik vagy másik asszonyról, kocsma töltelékről, mert bizonyára akad még az eddigieken túl is nem egy olyan napja Sike m. Sándor szentdomonkosi emlékezetének, amely ezzel a palóc szájízzel előadotton megörvendeztetné az olvasót. Sike m. Sándor ugyanis a népköltészet, a népi alkotáskédv rejtett határait súrolja. Oda kell figyelni rája. A lejegyzést Farkas András készítette elő közlésre. Igaz, nem a MTA által most megjelentetett tudományos elveknek megfelelően, de az olvasó ezt a gondosságot bizonyára nem is kívánja Az : lehet" így is élvezetes (f. a.) mi uiiiiii.ii.il, un mii ii ii mi; i; il Ilii ■ i 11111 ■ 11 i 11 > t i ■ 11111111 i 111111i it 1111i111 ii«11i: 1111111111:11 i 111111,11i i i: ii, Dadó Eg/részes gyermekjáték Szereplők: Pepi 6 éves szegénygyerek Benszi 6 éves szegénygyerek Zsigi 6 éves szegénygyerek Sándor 6 éves parasztgyerek Károly 6 éves parasztgyerek József 6 éves parasztgyerek Etel 6 éves szegénylány Anna 6 éves szegénylány Boris 6 éves szegénylány Ilonka 6 éves parasztlány Mari 6 éves parasztlány Kati 6 éves parasztlány Verőn néni dadós mama Idő: 1910—20-as évek között. A Dadó a mai óvodának az elődje. lllimiUllHHIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIHIIMIIIIinilllllllll iimmmiiimmiiHmiimmiiiiiiiiiiimiiiMimilimimmmmiiiii mim im miiimiiiiiiiimiMi FÜGGÖNY FEL DADÓS MAMA: (Színen van, széken ül, varr, mellette kb. 150 centiméteres mogyoró vessző.) PEPI: (Bejön mezítláb, pokróc, tarisznya oldalán, kezében zsinegre leifűzve különböző színű, méretű gombok, köszön.) Dicsértessék a Jézus Krisztis. SÁNDOR: (Bejön, valamivel jobb ruhában, mint a Pepi, fehér vászontarisznya az oldalán, benne lekváros kenyér, köszön.) BENSZI: (Bejön, oldalán pokróctarisznya, kezében felfűzve gombok és zongattyú.) Dicsértessék a Jézus Krisztis I KÁROLY: (Bejön, jobb ruhában, mint Benszi, fehér vászontarisznya oldalán, köszön, mint elődje.) JÓSKA: (Oldalán vászontarisznya, fehér, benne sültkrumpli, köszön, mint a többi.) DADÓS MAMA: (Gyerekekhez.) No, üljetek oda a hívesre, oszt gombozzatok, míg nem gyünnek a többiek, csak össze ne vesszetek, mert szét ütöm a fejeteket. PEPI: No, gyertek ássónk gombozó lyukat. MIND: (Körbe guggolnak, Pepi lökéssel ás, elkészül a lyuk, gomboznak Sándor kivételével.) SÁNDOR: Pepi, adsz-e gombot? PEPI: Mit adsz érte? SÁNDOR: Haraphatsz egyet a lekváros kenyérből. (Tarisznyából kiveszi, Pepi felé tartja.) No, harapjál, de ne nagyot. PEPI: Adok kettőt egy nagy harapásért. SÁNDOR: No, azé a fényessé, meg azé a karungóé haraphatsz, aminyőt csak tudsz. (Pepi felé nyújtja a kenyeret.) PEPI: (Nagyot harap a kenyérből, szája füléig lekváros lesz.) MIND: (Figyelik Sándor és Pepi egyezkedését.) BENSZI: Sándor, haraphatok-e én ezé a zongatyúé-e? SÁNDOR: Mutasd csak, hogy zong-e? BENSZI: Zong biony, hallgasd csakl (Zongatyúzik.) LÁNYOK: (Mind színre jönnek egyszerre.) Gyicsértessék a Jézus Krisztus. DADOS MAMA: (Eddig varrt, most lelnéz.) Mindörökké, Amen. No, kislányaim, üljetek le, oszt jáccatok, mi mindenki itt nem lesz. (Tovább varr.) ETEL, Annus, Boris gyertek kocáz- zónk! (Kocát vesz elő a tarisznyából, leül és játszanak. Annus leül és játszik. Boris leül és játszik. Ilonka, Mari, Borcsa mink meg bábuzzónk. (Leül bábut szed elő a tarisznyából és játszik.) MARI: (Leül és bábuzik.) BORCSA: (Leül és játszik.) SÁNDOR: (Béninek:) No, harapjál zongatyúért! BENSZI: (Nagyot harap a lekváros kenyérből, a szája a füléig lekváros lesz, zongatyút átnyújtja Sándornak.) Ne-e! KAROLY: Benszi, agyá nekem is egy zongatyút, oszt hónap majd hozok bogácsát. JÓSKA: Én meg süt tököt. BENSZI: (Két zongatyút kivesz a tarisznyából és átnyújtja Károtynak és Jóskának.) JÓSKA: (Zongatyúzik.) KÁROLY: (Zongatyúzik.) ZSIGI: (Bejön télve köszön, sántít.) MIND: (Figyelik Zsigit, játékot abbahagyják.) DADOS MAMA: Hol vótá tenap, te haszontalan? ZSIGI: Bevótam zárva. DADÓS MAMA: Hova vótá bezárva? ZSIGI: A házba, mer édesanyámék minnyájan elmentek regvei kapányi, oszt engem meg a házba felejtettek, mer mó alutam, mikor elmentek. DADÓS MAMA: Eljöhetté vóna, mikor felérzetté, ördög bújék beléd! ZSIGI: A rekesztet ám rávették az ajtóra kiverrő, a padrajáró rétja meg levőt dőtve, az ablakon meg nemfértem ki, mer kicsiny vót. (Pityereg.) ISC.
