Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - HAGYATÉK - Dadó (gyerekjáték)

ÓADÓS MAMA: No, újatok fel, majd verselünk. (Meglátya, hogy Zsi- gi sántít.) Hát a lábad milőte má te?

ZSIGI: Beletapotam a vadszilvafa tövisbe, ahogy tenapelőtt a malac után szalattam.

DADÓS MAMA: Oszt benne van-e mé?

ZSIGI: Biztosan, mert feketéink.

DADÓS MAMA: Gyerecsak majd kiveszem?

ZSIGI: (Oda sántikál, lefekszik, lábát a Dadós mama ölébe teszi.)

DADÓS MAMA: (A varrás tűvel piszkálja a Zsigi sarkát.)

ZSIGI: (jajgat.) Jaj, ne olyan nagyon.

DADÓS MAMA: Ne bőgj, mer meg- fojtolak, akar cigány az ürgét, a fene beléd, inkább tanód meg a verset, amit tenap tanótónk. (Gyerekeknek.) Mongyátok csak gyerekek, hat tanója rneg.

MIND: A szivarhoz nincsen jussod.

ZSIGI: A szivarhoz nincsen jussod.

MIND: Mi menem nyő a bajuszod.

ZSIGI: Mi menem nyő a bajuszod.

MIND: Ráérsz mé, hogy me tanó- jad.

ZSIGI: Ráérsz mé, hogy me tanó- jam.

MIND; Máj ha mennő a szakállad.

ZSIGI: Máj ha mennő a szakállam.

DADÓS MAMA: (Elengedi Zsigi lábát.) No, mongyuk a verset, nagyapónak van egy kertye.

MIND:

Nagyapónak van egy kertye,

Én istenem de jó benne,

Virág illat, madár ének,

Mintha Téged dicsérnének.

Ezen madár a napszámos,

Fáradatlan sose álmos

Korán regvei kelnek fel mind,

Munkákodnak késő estyig.

Alma-körte ott temérdek,

Annyi, hogy a földre érnek,

Csősz bácsi a füle-müle, Kénálgattya végy belőle,

Egyél, vegyél van itt elég,

Adott bőven a Jó Isten.

DADÓS MAMA: Na, melyiket mongyuk mé?

PEPI: Áztat, amelyikvei a jó időt kérjük, mikor híves van.

DADöS MAMA: No, kezgyétek!

MIND:

Süss fel nap, süss lel nap Ne menj Maconkára,

Mer Maconkán sőt törnek, bosot törnek

Tökvei harangoznak.

Süss fel nap, süss fel nap Doncs ki sugaradat Kertünk alatt a deres lűbe a kislibák mene fázzanak.

BENSZI: Dadós mama, azt is mongyuk má, amelyikbe avan, a vízbe belefútt az ember.

DADÓS MAMA: Hogy is van az?

MIND:

Volt egyszer egy ember,

Szakála volt kender,

Meggyulott a kender Elszaladt az ember,

Közel volt a tenger,

Oszt belefútt az ember.

MARI: Azt is mongyuk, amelyikbe a hangya tepertő van.

MIND:

Újólaktam semmivel, hangya tepertőjével, szónyog oldal bordával, lipe kereszt csontyával.

ETEL: Azt is csinályuk már, amelyikbe körőmenünk.

MIND: (Körbeállnak egymás kezét fogva éneklik.)

Ucca-ucca de szép ucca Rozmaringval van kirakva,

Azt is tudom, ki rakta ki Varga Béla cifrázta ki.

Három háznál hat kemence Körőjárom ésincs este,

Ha nincs este, van kiscsirke, egyik kakas amár jérce, gyöjjék be az úr estére, jó pecsenye lesz belőle.

DADÓS MAMA: (Meglátja, hogy Zsizsi mindig sántít, de a másik lábára.) Zsigi te, tán a másik lábadba is tövis van, gyere csak ide, had veszem ki aztat is.

BENCI: Majd kivehegyi már hónap reggel, gyerünk má haza, én má éhen vagyok.

KATYI: Azt csinájuk már, amivel hazafele menőnk,

BORIS: Azt-azt, azt a bujósat. ANNUS: Csakugyan, annagyon

szép.

DADÓS MAMA: Noa, fogóddatok össze szépen és mongyátok.

MIND: (Párokká alakulnak egymás kezét fogva.)

Buj-buj zöld ág, zöld levelecske, Nyitva van az arany kapu, csak bújjatok rajta,

Kiskacsa lirgyik aranyos tóba,

Piros a szája, aranyos a tolla,

Azér firgyik olyan vigan, aztat

mosogattya.

MIND: (Körbejárnak a színen a játékot, egy kör után, amelyik pár elől megyen, a kijáraton megy kifelé, a többi utána. Benci leghátul, tarisznyái madzagjánál fogva húzza maga után, visszaszól.)

BENCI: Én má hónap nem gyövök, mer beteg leszek.