Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gyurkó Géza: Két római történet

miiiiiiiHMimiiiitiiiiiiiiimiim iiiimimiiiiii in immm mi miMiMiiiiimmimimmMiimmmimtiiii minim iiiiiiiiMiiimiiiimiiiiim iiiiiMiiimimiiHimmmmiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmmmiiimmimiiimimiiiimiiimiiiiniiiH

1 GYURKÓ GÉZA:

Két római történet

TiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiii miiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimimmiir

Bevett szokás immáron évszázadok óta a jeles írók körében, hogy a máról, vagy a mához szóló történeteiket nem átallják, természetesen hőseikkel együtt, a görög, vagy a római kor állítólagos történeteivel azonosítani. E szokástól is, mint annyi más bevett, megszokott és emiatt meg is tűrt móditól e sorok írója, aki nem is író, messze fordult már régen. Hogy most alant mégis két római kori történet következik, annak nem a ma megtörtént, vagy megtörténhetett volna esemény és merész közlése elleni esetleges megriadás az oka, hanem az, hogy ezek valóban római kori történetek. A közelmúltban külhonban járva, egy cserépedényt találva, benne jól olvashatóan gépelt perga- mentet leltem. A cserépedény formája, a pergamen kiváló minősége, a géppel irt szöveg stílusa, amely vetekedett a stílussal irt szövegekével, azonnal meggyőzött, hogy itt csakis római kori leletekről lehet szó. És mily nagy volt a megrökönyödésem, de örömteli megelégedettségem is, amint az ékes latin nyelven irt szöveget olvasván megállapítottam: valóban római korabeliek, valóban szövegek, és valóban történetek.

Minderre és mindehhez a szavahihető tanúk egész sorát idézhetném meg a körülmények tanúiként, de tanúnak elég lesz egyetlen szavahihető ember is —, én. Míg tanulságot levonni történeteim hitelét és célját illetően ott vannak az olvasók.

Az eiső történet

Vitatni is alig lehet polgártársak, hogy Proscimus Versius Aliius, az építészek nestora, valóban ész volt az építészek között, Septimus Octa- vus Novus konzul hatalmának hetedik évében tehát teljes joggal és okkal fordult Proscimus Versius Alliushoz, az Umbriai Szarkofág és Colosseum Szövetség elnökéhez, hogy szükségletét és nevét egy olyan helyiséggel örökítesse meg, amely egyaránt méltó lesz Proscimus Versius Aliius zsenialitásához és Septimus Octavus Novus konzulságához.

Az építmény az előzetes elképzelések szerint úgy nézett volna ki, hogy elől nyílik az ajtó, amelyen belépve nem az atrium fogadja a vendéget, hanem egy konzuli székhez hasonló alkalmatosság, közepén egy kerek lyukkal, felül pedig a közeli Pura-patakból egy hűs vizű cső vezetné a lyuk mögé a patak ide szükséges részét. Miközben csobogását egy apró kis ezüst csengő állandó csik- landozásával a bájos és ingerlő dallamokig fokozná. Erre a csengőcskére lett légyen a legbüszkébb a konzul és elképzeléseit illetően ezt hangsúlyozta legjobban Proscimus Versius Alli- usnak.

— Értem uram — rpondta az építész, akinek zsenialitása a fél év alatt felépített Alsóumbriai Circus Minimus, s a Felsőumbriai Colosseum hirdette a legfenségesebben az utókorok számára is. Nem beszélve Róma bérházainak ama részéről, amely egy Nérót utánzó alanyi költő gyújtott fel, s amelyet annak leégése, s a költő hamvainak megtalálása utáni ötödik hónapban már újból kiadhatott az örömlányoknak, felszabadult rabszolgaivadékoknak és a többi földönfutónak a pohos hasú Clementius. — után világos, hogy értette, mit akart a konzul tőle, aki legutóbb is százezer sesterciusért építette fel a császár hatodik minisztere ágyasának Értem uram — mondta. Mert ezek- kéjlakját a Tiberis partján.

— Értem uram ... S mennyit szándékozol áldozni erre a kis illedelmes épületre?

A konzul úgy csinált, mintha töprengett volna, de erről most szó sem lehetett, hiszen Percutia, az állandó székrekedésben szenvedő, és még a hangjában is pattanásos konzulné, már régen eldöntötte: mit és mennyiért.-— Gondolom, hogy ötszáz sester- cius elég lesz.. . Nem? — mondta fensőbbségesen, de óvatosan, mert

Percutia hétszáz sesterciust adott néki e nagy beruházás megvalósítására. S a könyvelés Percutia dolga, A maradék az övé.

— Elég uram. . . Igyekszem, hogy nevedhez és rangodhoz méltó kis épületet emeljek, s igyekszem oly olcsón tervezni, ahogyan az csak tőlem telik.. . Máskor is kívánom, hogy felkeressél uram, a Jupiter segítsen ehhez hozzá téged...

— És mikor lészen ez készen?

— Nézd, uram, ez ugyebár állami beruházás?

— Természetesen! — húzta ki magát Proscimus Versius Aliius előtt a