Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakó Ferenc: Kőbe vájt lakások, építmények

barlanglakások számának növekedése tehát itt csak ez idő után következett be.

Jobban mérhető a fejlődés üteme Demjénben, ahol 1767-ben „pinczések” néven hat barlanglakát tüntet fel az összeírás, 1860-ban is még csak nyolcat, de századunkban számuk mintegy negyvenre növekszik és csak 1945 után kezd csökkenni, hogy végül is megszűnjenek. Feltételezhetjük, hogy hasonló folyamat zajlott le a többi faluban is, csak ezek dokumentációja hiányzik. Egy 1862. keltezésű telekkönyvi térkép — magyarázat nélkül felrajzolt — jeleiből sejteni lehet, hogy Szcmolyán 83 barlanglakás volt és úgy tűnik, ez a szám teljesedett ki századunk második negyedében 172-re.

Egészen kivételes Sírok esete, ahol a levéltári források a barlanglakok társadalmi helyzetét is felismerhetjük. Valamennyien a paraszti társadalom legalsó rétegéhez tartoztak, vagyis zsellérek voltak, mert 1848-ban, a jobbágyfelszabadítással összefüggésben a földesúr robot

bevallásából az tűnik ki, hogy tizenhárom zsellér a szokásos évi robotnak csak felét — kilenc napot — dolgozta le, mert ezek „kőlyukba lakók" voltak az egykorú feljegyzés szerint. A siroki barlanglakok száma 1940 körül már hatvan volt, minden bizonnyal a kapitalizálódás eredményeként. Minthogy a barlanglakásokat általában egy család lakta, ezeket a számokat néggyel, vagy öttel kell szorozni ahhoz, hogy az ott lakók íélekszámát is meg tudjuk becsülni.

A barlangépítmények, az üregek kialakítására alkalmas alapkőzet a Bükk hegység körzetében két változatban fordul elő. Mindkettő vulkáni eredetű tufa, az egyik riolit-, a másik mésztufa. Az építmények túlnyomó részét riolittufába vájták, mert szinte mindenütt ez bukkan elő a humusz alól. A másik alapkőzet, a mésztufa, helyi nevén a darázskő csak egyetlen ponton, Eger keleti részén ismert. Az egykori Királyszék, ma Cifrapart és Tetemvár nevű domb felső rétegét alkotja, benne számos pincével és barlang59