Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Ebergényi Tibor: Bródyt idézve
iiiimniiiii fitriimiiiiiiitmiiiiiiiiimiiii rum mini im I EBERGÉNYI TIBOR 1 Bródytidézve TiiiiiiiiimiMiiiiiiiiiuHiiiiiimiiiiiJimiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiüsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiT ,,Ő hozott új szemet a nézésre, új hangot a szólásra, új akarást az életre." Móricz Zsigmond ötven évvel ezelőtt, 1924 augusztusában szegényen és kifosztva halt meg, mint Rembrandt, vagy mint novelláinak hősei. Páratlan volt, utánozhatatlan, csak követhető. Idézzük hát meg alakját! „Egri földi munkásnak" nevezte magát abban a táviratban, amit Setét Sándornak küldött az elmúlt barát, Gárdonyi Géza elhunyta alkalmából: „A becsületes föld füvét, mezei virágjának néhány szálát tedd helyettem és nevemben koporsójára." Ez az egri kakukfüves virágcsokor nosztalgia is a város és a gyermekkor után, amelyhez nem lehetett hű, s amelyet évtizedekkel ezelőtt elhagyott. De emlékeihez vissza-visszatért. Egy vallomásában írta: „Völgyben fekszik, teiisdetele nagyobb korán nyíló gyümölcsfával. Körülveszi a várost hegy, domb, olyan színű, mint az aranyos gyík háta. Mesz- sziről kék hegyeket szel derékon a felhő. Maga a város is csupa kész festmény. Omladékok, porló kőfalak az élő utcák mentén. A sárga homokkövet át- meg átöleli mindenféle folyondár; lila és piros bársonyszájú virágok csókolják a törmelékeket, födik el a gyíkok palotáinak apró kapuit, mind megannyi portré ... A hegyes kövű utcákon lassan, óvatosan járnak az emberek. És nagyon kevesen. Most jön egy fehér pap. A haja is ezüstszínű. Kezében márványfogantyús fekete bot. Hang nincs itt, annál több szín. Jó szerencse, hogy még a felső osztályok előtt elkerültem ebből a városból, mert ma biztosan rajztanár lennék Gyöngyösön vagy Rimaszombatban." (Az arckép vallomásai.) Néhány évvel később még visszatér az egri témához, a gyermekkor ágai-bogai közé és megírja Az egri diákokat, ezt az álromantikus regényt. A két kicsapott egri diák története alkalom Bródynak arra, hogy igazolja Jókai előtt a tanítvány hűségét, de alkalom arra is, hogy Egerre emlékezhessen. így: „Alant a soktornyú város, az érseki Eger olyan kicsinynek látszott, akár egy nagyobbfajta bogárgyűjteményes iskátulya. Az Eged alján vén szőlőtőkék friss virága nyitott nagy, nehéz pézsmás illattal. A májusi szél meg fölhordta hozzájuk a virágok porát... Óvatosan ereszkedtek le a mohos, páf- rányos sziklákon, fgy értek a jegecbarlanghoz, mely most is, mint mindig úgy ragyogott a hegy nyakán, mint egy óriási gyémánt nyakékesség.” A diákok útja a Csörsz árka mellett, Miskolcon, Nagykállón, Erdődön át Szabolcsig vezet. Romantikus mesevilág ez, mint maga a gyermekkor, a népmonda, a földosztó földesúr, tündérország, a robin- soni élet Petőfi és Szendrey Júlia emlékképeivel. 1894-ben még így álmodott az író 1847-ről, Egerről és a szabadságharcról. niiiimiiimimiim I 2. 1 Tiiiiiiiiiiitinimiiíí Bródyt az irodalomtörténetek Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Kiss József, Thury Zoltán mellett emlegetik. Ök voltak azok, akik először kísérelték meg kifejezni a nyomort. Hittek azokban a mozgalmakban, amelyek a régi felváltására irányultak. Polgárok, városlakók, életformájuk már messze esik a falutól és a kisvárosoktól. Lázadók is, mert érzik a társadalmi igazságtalanságokat, kívánják is a forradalmat, de évtiezedeknek kellett még eltelni addig, amíg kezet foghattak azokkal a tömegekkel, amelyek valóban képesek voltak megváltoztatni a társadalom arculatát. A városi-polgári irodalomnak megerősödését egyrészt az tette lehetővé, hogy a kapitalizmus fejlődése során nálunk is megszületett egy olyan városi-polgári értelmiségi réteg, amely ennek az irodalomnak értője, közönsége, olvasója, társadalmi bázisa lehetett. Másrészt a munkásság és parasztság egyre határozottabb követelései a polgárság öntudatát is erősítették és elősegítették a feudális ; ' r BUDAPEST, RÉxfAí tm'tvénzK VÁCZt XSTCS& SÍ. i>Z. í
