Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Kaposi Levente: Olajválság (szatíra)
—r Rendben az is. Feladtuk a levelet a Burgenwerke nevű cégnek, mellékeltük hozzá a fűrészpormintát is. ötkilós zsákban. A kivitel ízléses, a nylontasakra a főkönyvelő szép tulipánokat festett, a nyakrészt pedig pi- ros-fehér-zöld szalaggal díszítettük. Árat természetesen még nem írtunk rá, az árajánlat a levélben szerepel. Biztos vagyok benne, hogy néhány napon belül választ kapunk. Úgy halottam, hogy már jegyre adják náluk az olajat, azt meg te is láttad a tévében, hogy vasárnaponként biciklivel járnak. Csak győznénk a termelést. Ez a Sunyi bácsi alig csinál naponta 5—6 kiló fűrészport. — Kicsoda? — Á, nem ismered. De arra gondoltunk, hogy átállítjuk az öreget két- műszakos termelésre, amíg valahonnan nem jutunk nagyobb mennyiséghez. A zöld posztóval leterített asztalon szépen csillogtak a napfényben a poharak. Z. Kovács Alfonz szokásához hívén megkocogtatta az egyiket a kulcstartójával, majd szólásra emelkedett. — Kedves barátaim! Rendkívüli és ünnepi közgyűlésre gyűltünk össze. Külön öröm számunkra, hogy e közgyűlésünkön képviselteti magát az Egyesült Fürészfogazó és Görkorcsolya Művek vezérkara, élén a vezérrel, Bandiska Elek vezérigazgatóval. Közgyűlésünk, barátaim az ipari kooperáció ünepe. Két nagyrahivatott cég társult a fűrészporbetétek gyártására, tágabb értelemben a fázó emberiség megsegítésére, az olajválság megoldására. Perspektívánkra mi sem jellemzőbb barátaim, mint ez a levél, mi több, dokumentum. Z. Kovács Alfonz az asztalról felvett egy papírlapot s ünnepélyesen meglobogtatta. — E dokumentum arról tájékoztat minket, hogy a Burgenwerke világcég, melynek nevét jegyzik szinte az egész világon, öt tonna fűrészport rendelt tőlünk, öt tonnát, melyet újabb öt tonnák követnek, ki tudja meddig. — Fizetésemelést kérek — kiáltott fel az öreg Sunyi. Ennyi pénzért nem tudom megoldani az olajválságot. — De Sunyi bácsi! Ejnye, ejnye — szólt rá Z. Kovács Alfonz. — Na jó, akkor éjszakai pótlékot — mondta az öreg. Meg már két liter rummal is tartoznak. Anélkül meg nem megy a fagyos éjszakában. Patai főmérnök aktatáskájából vaskos dossziét vett elő. — Kérlekszépen főnök, ha ráérnél és megtekintenéd. — Rozika néni!! — szólt ki az elnök az ajtón, — hozzon be két rumot. — Én beviszem, de ha az öreg Sunyi megtudja, akkor nagyon nagy baj lesz belőle. — Jól van, jól van Rozika néni, hozza csak be! — Kérlek főnök, tért újra vissza a témára Patai főmérnök, úgy érzem köze! kerültem a megoldáshoz. — Végünk! — kiáltott fel Z, Kovács Alfonz. Azt hittem megtaláltad, de csak közel kerültél. Mit jelent ez? Fél nap, egy nap, két nap? — Ne idegeskedj, főnök. így nem tudom elmondani. — Na mondd csak — legyintett az elnök rezignálton. — Arról van szó, főnök, hogy a múltkor, ahogy mentem hazafelé, tudod, a város szélén lakunk, kellene már egy jobb lakás, de ebből a kevés pénzből .. . — Elég I — üvöltött fel Z. Kavács. Rozika néni még két rumot! — Én hozok, elnök elvtárs, de ha a Sunyi bácsi ... — Jól van, csak hozza már Rozika néni! — Na mondd a lényeget! — Egyszóval, ahogy hazafelé mentem, kérlekszépen a város szélén lakunk, az utcán van egy daráló. Maszek. — Na és? Mi van vele? — Ez a maszek, kérlek kukoricát darál. — Mit érdekel engem ez a hülye- ség - . — Várj csak egy pillanatig főnök, majd mindjárt érdekelni fog. Szóval arra gondoltam, hogy ez a daráló egész jól, szép apróra megdarálja a kukoricát. És, ha a Sunyi bácsi egész apróra vágná a fát, meg vennénk egy ilyen darálót... — Mars ki I — üvöltött Z. Kovács Alfonz. Ilyen főmérnökkel kell dolgoznom, mikor már le kellett volna szállítani az öt tonnát! Megőrülök! Ez képtelenség. Mit mond rólunk a Burgenwerke cég? — Hát kérlekszépen, ahogy gondolod — mondta a főmérnök, én csak segíteni akartam a problémák megoldásában . . . — Mars ki! Rozika néni rumot! Az egész üveggel! És, ha Sunyi bácsiról egy szót, akkor felgyújtom az egész kócerájt! — Hogy megy a munka Sunyi bácsi? — Hát meneget, elnök elvtárs. Igaz, hogy egy kicsit szálkásra darálja, de hát jó az a németeknek. Tudja mire gondoltam elnök elvtárs? — Mondja Sunyi bácsi! — Tudja, hogyha marhabélbe töltenénk, akkor a belet rá lehetne erre a darálóra erősíteni, s úgy meg lehetne csinálni, mint a szalámit. Fél méterenként elkölthetnénk, osztón egyszerűbb lenne a csomagolás. De ne haragudjon meg elnök úr, a múltkor megitták a rumot, azóta meg nincs védőital. % Bandiska Elek vezérigazató hátra vetette magát a fotelben, s cseppet sem szívélyesen tekintett Z. Kovács Alfonzra. Megnyomott egy gombot, mire kinyílt az ajtó s belépett a titkárnő. — Flórián főkönyvelőt kéretem. —• Igenis, vezér úr! — Majd mindjárt tisztázódik az ügy. Z. Kovács Alfonz idegesen legyintett. Belépett a főkönyvelő. — Hogy is állunk a kooperációval, Flórián? — Rögtön, vezér úr. Na nézzük csak! Kéremszépen átutaltunk kópéban 50 ezret, aztán kilencszáz görkorcsolyakereket a háromszáz betétet. Ugyanis egy betét három keréken gördül. — S mit kaptunk, Flórián? — Sajnos ezideig semmit, vezér úr. — Átmeneti nehézségek — mondta Z. Kovács Alfonz. Kérlek majd szétreped a fejem, nem lehet marhabelet kapni, az a daráló is hatezer volt, betétet meg nem rendelt a Burgenwerke, csak fűrészport. Nem is értem miért nem kell nekik a betét? Rejtélyes, hogy csak fűrészport rendeltek. — Eddig mennyit küldtetek? — Sunyi bácsi ötvenkilót gyártott, a főkönyvelő meg felhajszolt valahol két mázsát. De ennek pont a húszszorosa kellene. Különben lemondják a boltot. Bele lehet őrülni! — S mi lesz a kerekekkel? — Hát arra gondoltunk, hogy miután a fűrészporhoz nem kell kerék, ti meg esetleg nélkülözitek . . . Bandiska mereven nézett Z. Kovács Alfonzra. — De ha mégsem, akkor talán . .. — Mit talán? . , — A főkönyvelő azt javasolta, hogy melléküzemágként esetleg felvehetnénk a rollergyártást, s ahhoz fel lehetne használni. Bandiska ránézett Flórián főkönyvelőre. — Flórián, kísérje ki ezt az embert. Télen — rollert akar gyártani! fS A Kéknefelejcs eszpresszó sarkába húzódtak. — Na mi van a levélben, Bódog — kérdezte izgatottan Z. Kovács Alfonz. Bódog a szája elé tette a kezét, hogy senki se hallja az elnökön kívül a szavait. — Hát a fiam megpróbálta lefordítani a szöveget, de nem vállalom érte a felelősséget. Gyenge a fiú németből. Hiába ez az apák sorsa. Az ember mindent beleöl s ez a hála. — Mégis mi volt benne? — Ne vegye komolyan elnök úr, el kellene valaki máshoz is vinni, aki jobban ért a nyelvhez .. . — Mondja már! — Hát, ha nagyon akarja. Szóval azt írta ez a Bumburger cég . . . — Burgenwerke ...
