Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - HAGYATÉK - Moldvay Győző: Egy hatvani rajzmappa titkaiból
uiiiiiimiiiMitiitiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimtmiiiiiiitiiiiiiiiiiimiiimimmiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiimtiiMimimiiiiiimiiiiiiiuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiH MOLDVAY GYŐZŐ Egy hatvani rajzmappa titkaiból . .......................................... um mi ii ii in mi iiiiitiiiiiiiiimiiiiimtiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiMiiiiimiiiiiiiiiimii mim iiiiiitiMMiimiiiiiimmimiiiiiimmT E gy esztendeje sincs, hogy Kovács Ákos hatvani múzeumigazgató érdeklődést keltő hírt hallott: Drávái József cukorgyári munkás tulajdonában fontos Hatvany-hagyatékok vannak. Rajzok, metszetek, akvarellek, amelyek valamikor a kastélyt díszítették. Nem került különösebb fáradságba megtalálni az izgalmas kis gyűjtemény tulajdonosát. Mindenki ismerte az üzemben, mindenki tudta, hol lakik. Végül is mit rejtett a mappa? S hogyan jutott hozzá a cukorgyári munkás? Legértékesebbek a bécsi szignálásé Kokoschka-litográfiók. Találni mellettük jónéhány akvarellt, amelyeket az íróként ismertebb Lesznai Anna festett. S dokumentációs jelentőségüknél fogva is fontosak azok a skiccek, könyvillusztrációk és arcképvázlatok, amelyek az 1920-as évek előkelő helyen jegyzett grafikusától, Gergely Tibortól származnak. Ha most ezzel az utóbbi anyaggal foglalkozunk részletesebben, azért tesszük, mert a rajzok bizonyos hányada Hatvanban készült, s azokat az írókat, politikusokat, művészeket, induló vagy már beérkezett tudósokat mutatja fel az utókornak, akik Hatvány Lajos baráti köréhez tartoztak, illetve bejáratosak voltak a családhoz. Előttünk a férfivá serdült Kassák 38 Lajos, kibontakoznak Kunfi Zsigmond arcvonásai, látjuk az operacsillag Pataki Kálmánt, itt van József Attila, az Ady-verseket megzenésítő Reinitz Béla, hogy kiváló atomfizikusunk, Jánosi Lajos ifjúkori portrévázlatával zárjuk a kapásból összeválogatott sort. Maga Drávái következőképpen mondotta el a több tucatnyi vázlat és festmény, továbbá a Kokoschka- litográfiók történetét, felbukkanásuk körülményeit: — A felszabadulást követő évtizedben Szemere Endre igazgatta a helyi cukorgyárat, amelynek területén találni a Hatvany-család kisebb kastélyát. Ez most üzemi kultúrház! Nos, az épület emeleti traktusában összedobálva hevert húsz ládányi különböző holmi, amelyeket Szemere be- csomagoltatott, s Hatvány Lajos címére postára tétettett. Hogy, hogy- nem, néhány csomag nem indult el a fővárosba, hanem évekig a padláson hánykódott, s miután senki nem tartott rájuk igényt, az igazgató — mielőtt Szerencsre helyezték •— odaajándékozta az érdeklődőknek. így került hozzám a mappa, a benne rejlő grafikákkal, amelyeknek mindmáig nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. .. Drávái József becsületére legyen mondva, hogy nem csinált üzletet a felfedezésből. Az anyag értékesebb felét a helyi múzeumnak adományozta, s átengedett néhány szép lapot a Petőfi Irodalmi Múzeumnak is. A történet azonban nem állt meg ennél a mozzanatnál. Hatvány Lajos özvegyétől, Somogyi Jolántól megtudta Kovács Ákos, hogy Gergely Tibor ma is él New Yorkban, ahol mindmáig könyvek illusztrálásával foglalkozik, továbbá rendezője mindazoknak a képzőművészeti tárlatoknak, amelyeket a New School Art Center felkarol. Ekkor megindult a levelezés a két földrész, a két város, a két ember között, hogy további érdekes momentumok kerüljenek napvilágra a két háború közötti évek magyar közéletéből, Hatvan és a Hatvany-család kapcsolatából. Egy 1974. február 5- én kelt levelében arra is vállalkozik a 75 éves grafikus, hogy munkáiból kiállítást rendezzenek Hatvanban, valamint hajlandó a mostanáig fel nem ismert arcok identifikálására. Érdemes idéznünk Gergely Tibor ez év március 8-án postára tett leveléből! Talán hozzátesz valamit eddigi József Attila-képünkhöz. „Bécsben, az 1920-as évek végén, ismerkedtem meg a költővel, s bará- ságunk 2—3 éven keresztül elég szoros volt. Egy ízben megkért, hogy új tanulmányának kéziratát, amely a marxi dialektikával foglalkozott, juttassam el Lukács Györgyhöz. Ez meg is történt. S Lukács válasza elismerő volt. Különösen sokat sakkoztunk. József Attila jól játszott, mindig rögtön megmattolt..." Hogy az Egyesült Államokban élő magyar grafikust miféle szálak fűzték, vagy fűzik Hatvanhoz? Felesége az a Lesznai Anna volt, akinek első unokatestvéreiként tartja számon a művészettörténet a festő Hatvány Ferencet, az irodalomtudós Hatvány Lajost és a színikritikákat Írogató Hatvány Lilit. Ilyen minőségben, ilyen rokoni kapcsolatok alapján — mint egyik levelében írja is! — az 1930-as évek folyamán többször megfordult feleségével a hatvani kastélyban, az ott vendégeskedő írók, művészek társaságában. A több évtizedes lappangás után előkerült kis arcképcsarnokból, Gergely Tibor hozzájárulásával, kiemeltünk két portré-vázlatot, s átnyújtjuk a Hevesi Szemle olvasóinak. Mindkettő felfedezés-erejű! Az egyikről az indulatos, kemény József Attila néz reánk ifjú szemekkel, a másik a sihe- der Jánosi Lajost ismerteti meg velünk, úgy, ahogyan őt 1928-ban látta a művész. S hozzátesszük mindehhez: várjuk Gergely Tibor tervezett hatvani kiállítását, a vele való személyes találkozást, amely további érdekes adalékokkal szolgálhat megyénk kultúrtörténeti múltjához.
