Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Kaposi Levente: Olajválság (szatíra)
betétet, más célra hasznosíthatja, ugyanakkor az olajkályhát viszaállít- hatja eredeti rendeltetése céljába. — Hát — mondta Bódog főkönyvelő — így első pilanatra nem tűnik valami nagystílűnek. — Maga nem ért ehhez, — vetette közbe Z. Kovács Alfonz —, a pénzügyi embereknek nincs érzékük a mechanikához. De hát nem is ez a maga feladata, a maga feladata az, hogy a pénzügyi fedezetet, beleértve természetesen a hitelt is, biztosítsa, Na, de mi a véleménye magának, Patai? A főmérnök lázas gyorsasággal vetette az előtte levő papírra a számokat, közben rajzolgatott is valamit. — Nos főnök — mondta — az alapkezelés elég jó. Természetesen a mechanizmus azért bonyolultabb, mint ön elképzelte. Mert ugyebár, ha a cső tetejét nem fedjük le, akkor a füst közvetlenül a szobába szivárog. Éppen ezért a tetőt le kell fedni, s a füstöt egy cső segítségével a kéménybe kell vezetni. Az aljára egy kis rostélyt képzeltem el, ezáltal a begyújtás könnyebbé válik, másrészt az elégett fűrészpor itt lehullhatna. — A részletkérdéseket majd később, azaz, hát az a maga feladata. A lényeg az, hogy az egész berendezés esztétikus legyen. Hiszen nyugatra megy. A cső külsejére mondjuk valami ezüstös bevonat s természetesen a cég emblémája. Nos miután ezen túlvagyunk, térjünk rá a másik fontos pontra. Nézetem szerint az egész vállalkozás akkor válik rentábilissá, ha a fűrészport is mi szállítjuk. Sőt. Ebben van az üzlet. Magán a betéten úgy hiszem nem sokat nyerhetünk, darabonként mondjuk 8—10 dollárt, de a fűrészporban fantázia van. — De honnan veszünk fűrészport? — kérdezte a főkönyvelő. , — Ne vágjon mindig a szavamba, Bódog, ezért nagyon tudok haragudni. Egyébként is látszik, hogy mint pénzügyi embernek, szűk a látóköre. A peskői fűrészüzemben örülnek, ha valaki ingyen elviszi a fűrészport. Ezt is kell tennünk. Elhozzuk a fűrészport, esetleg térítünk is valamit, s utánna a port ízlésesen kis zsákokba rakjuk. Mondjuk ötkilósba. Képzeljék el: nemzetiszínű szalaggal kötjük össze, magán a zsákon pedig ízléses betűkkel cégünk neve, s alatta 2 dollár 67 cent. — Miért nem hetven? — szólt közbe a főmérnök. — Ahá! — nevetett fel boldogan Z. Kovács Alfonz. Ez itt a trükk! Ha 2 dollár hetven cent lenne, a kutyának se kellene. De ha a vásárló azt látja, hogy csak 67 cent, akkor azt hiszi, hogy jól jár . Ennek a 3 centnek uraim óriási kereskedelmi jelentősége van. Hát persze maguk nem jártak középiskolába, na, de mindegy. — Bocsánat, szólt közbe a főkönyvelő, én két osztályt is jártam. — Hagyjuk az eszmei vitákat uraim — csitította őket a főmérnök. — Igaza van, — mondta Z. Kovács Alfonz. Térjünk a lényegre. Alapvetően tehát tisztáztuk a gyártási, technológiai kérdéseket, a részleteket mindenki megoldja maga. Rátérhetünk tehát a kereskedelmi tevékenységre. Mint köztudott, barátaim, az olajválság leginkább a Nyugat-Európai országokat sújtja. Ebből egyenesen következik, hogy kereskedelmi tevékenységünknek ezek felé az országok felé kel! irányulnia. Közöttük is elsősorban Nyugat-Németország felé, hiszen náluk van a legtöbb pénz. Éppen ezért arra gondoltam, hogy ha önök megbíznának, akkor odakint felmérném a piacokat. — Nincs pénz — szólt a főkönyvelő. — Ne okvetetlenkedjen, Bódog, miért ne lenne? — Az utolsó pénzünket oda kellett adni Sunyi bácsinak. Három hónapja nem kapott fizetést. — Talán egy üzleti levél is megtenné — mondta a főmérnök. — Eh, — mérgelődött Z. Kovács Alfonz —, mindig ezek a kisstílű megoldások. Hiába szárnyal a képzelet, a fantázia. De egy új ember feltétlenül kell! — Új ember? — tárta szét karjait a főkönyvelő. De elnök úr! Honnan és minek? — Mit gondol, majd én csomagolom zsákokba a fűrészport? — Talán Sunyi bácsi ... — Nem lehet mindent Sunyi bácsi nyakába varrni. Mikor felmondással fenyeget. — Nincs pénz, nem megy — mondta a főkönyvelő. Z. Kovács Alfonz hátradőlt a székben, szemét behunyta, zsebkendőjével megtörölte homlokát. Most, amikor eljutott a nagy pillanathoz, ami kor már csak a kapukat kéne kitárni, hogy meginduljon a felemelkedés útján, most nincs erő, amely segítene? Komoran ingatta magát a széken, aztán hirtelenül, váratlanul, mint ahogy a tavaszi zivatar jön, eszelősen nevetni kezdett. A főmérnök és a főkönyvelő már az ajtó felé sandított, mikor megszólalt. — Uraim! Ó, én ökör! Hát az Egyesített Fűrészfogazó és Görkorcsolya Művek! Bódog, azonnal vegye fel velük a kapcsolatot! fi' Bandiska Elek, az Egyesített Fűrészfogazó és Görkorcsolya Művek vezérigazgatója mereven nézett Z. Kovács Alfonzra. — Mondja Alfonz, maga hülyének tart engem? — De Elek barátom! Annyi sok év és barátság után, hogy kérdezhet ilyet? — Hagyjuk a lírát Alfonz. Magának pénz kell, ez rendben Is lenne, de hol van nekem ebből a haszon? Azt hiszi, hogy minden hülyeségre csak szórom az ezreseket! Maga téved, barátom. Z. Kovács Alfonz tudta, hogy Bandiska Elek nem tartozik a könnyű ellenfelek közé. A kezdeti puhatolózás után ezért rátért a lényegre. — Az ötlet jó, sőt nagyonis jó — summázta véleményét az Egyesített Művek vezérigazgatója. De még egyszer felteszem magának a kérdést, mi hasznom lesz nekem ebből? Talán, ha kamatra adnám a pénzt..., de hisz tudja, hogy nem vagyok uzsorás. — És, ha közösen — vetette be a nagyágyút Z. Kovács Alfonz. — Na ugye, hogy tudunk mi értelmesen is beszélni — nevette el magát Bandiska Elek. Mit iszik Alfonz? Konyak, viszki? — Könnyű magának. Dolgozna csak szövetkezetben . .. — Szóval rendben vagyunk? — kérdezte Bandiska. Fifti-fifti. — Inkább 60:40 százalék. — Ne kicsinyiskedjen Alfonz. — Na jó, sóhajtott rezignálton Z. Kovács. — És még egy kikötés — szólt a távozó után Bandiska. A betétnek nem lábai lesznek, hanem kerekei! Érti ember? Görkorcsolyakerekei! — Hogy megy a termelés, Sunyi bácsi? Az öreg ránézett az elnökre, s határozottan mondta: — így nem sokáig, elnök elvtárs. — Már, hogy érti ezt? — Úgy, hogy rossz ez a bak, amire a hasábot teszem, mit gondol, ki bír így fűrészelni. Aztán ebben a hidegben nem lehet órákig dolgozni. Tessék kérem az irodát hazatelepíteni, hogy én dolgozhassak a garázsban. Aztán kell egy pufajka, egy prémes sapka, meg naponta fél liter rum védőitalként. — Majd megbeszéljük Sunyi bácsi. — Meg, ha lesz kivel. Mer én kérem, ha holnapra meg nem kapok mindent, holnapután be se jövök. Hívtak úgyis a fémgyárba portásnak. Z. Kovács Alfonz nézte, ahogyan az öreg fűrészel. — Mondja csak Sunyi bácsi, nem tudná rövidebbre fűrészelni ezeket a darabokat? Nem sok az a fűrészpor, amit ennyi fából kihoz. — Vegyenek a fatelepen. — Vennénk is, — sóhajtott az elnök —, csakhogy most éppen nincs. * — Kérlekszépen — mondta a telefonba az elnök —, a dolgok elég jól haladnak. Táviratoztunk valamennyi arab-ország követségének, szolidaritásunkról biztosítottuk őket. Olvassam fel a szöveget? — Isten őrizz, — mondta a vonal másik végén Bandiska vezérigazgató. El birom képzelni. És az üzleti tárgyalások?
