Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Vitkovics Mihály a magyar könyvek terjesztéséről

jöhetnének egyedül számításba, de ezek se igen vállalnák a rendszeres terjesztést, előfizetők gyűjtését ama országrészekben, ahol „a derék magyar olvasó" is „egész télen, úgy hozván sorsa és kömyülállása, ki nem megy laktából”. Pedig — s mennyi bizakodással írja ezt Vitkovics — szép számmal vannak az országban olvasók, ,, . . .kik jó kedvekben, ha új Magyar könyvvel megkínáltatnak, örömest megveszik, és hozzá vetik: Ha ismét Magyar Könyv jön ki, adja tudtunkra az Úr, kész Vevői leszünk". Ha más ok nem is, ez mindenképpen sürgetővé teszi a magyar könyvterjesztés megoldását, s mivel az előzőekben a kereskedelmet alkalmatlannak találta — fejletlensége miatt — e munkára, más lehetőséget javasol, olyat, amely a feudális magyar világ viszonyai között is javíthatna valamit a mostoha állapotokon. Keresni kell — írja —- olyan „ . . .hitellel bíró Férfiakat, Hazafiakat .... kik a Nemzet javára a Magyar könyveket procentummal, vagy anélkül is, ha tetszik, mindenfelől a Hazában árulnák. így bizonyos.... dísziésbe jönne a Magyar Könyvek adása, vevése." Erre legalkalmasabbak lennének a megyegyűiések székhelyein mindenütt megtalálható levéltárnokok, kik hivatásuknál fogva is a legérdemesebbek a magyar könyvek terjesztésére. Hisz akikre „ .. .egy Vármegye a Levéltárját bízza, Magyar Könyv eladását bízni milyen nyereség lenne a szegény Magyar írókra nézve!” A könyvárusítás e stabil bázisának kialakítása bizonyára egy egészséges folyamat megindítója lehetne: „Gyűlés idején, de máskor is a magyar nemesség, a magyar papság, a magyar ifjúság venne egy-két példányt a levéltárba letett munkából.

Venne, ha még emellett gyűléskor egy kis írott elenchus osztatnék el, vagy a zöld asztalra tétetetsék emlékezte- tésül az egybegyűlteknek: mit vehetni a vármegye levéltárjában. Azonfelül minden magyar olvasó könnyen küldhetné a faluból a vármegye gyű- lésheíyére, vagy maga is berándulna könyvet venni, hallván a gyűlésből visszatérőktől: mi új magyar munka jött ki. Hát a nemes asszonyságok és kisasszonyok nem kapnának-e az ily könnyű alkalmatosságon? sőt igen is. Ritka bocsájtaná el kedves férjét, vagy kedves ismerősét a gyűlésre anélkül, hogy magának új magyar könyvet venni ne kérne, főképpen téli időben, midőn az olvasás jó ízűén esik a magyar szobában."

A magyar nyelvű munkák eladhatá- sa valószínűleg megoldható lenne úgy is, hogy — ha a levéltárosok nem vállalhatnák ezt a munkát — „a preceptor, exactor urakat” bíznák meg a könyvárusítással, „ők ki nem húznák magokat e kis teher alól”, de meg lehetne kérni a szolgabírókat, a nemes urak egy részét, a vice-ispánok irányításával pedig az expeditorokát is. „Módban nincs fogyatkozás, csak akarat legyen. Kell pedig akarni, ha magyarok akarunk maradni. Int az idő! Más nemzetek, még a kicsinyek is előljárnak a literaturában, s ennek felemelésében; hát már mi cammogjunk hátul?" Az irodalom haladásá- nak-fejlődésének alapköve a könyvek eladása, ezért tartsa kötelességének a könyvterjesztést minden hazafi. Fel is szólítja Vitkovics olvasóit: „Sze- retetbül a Literature iránt gondoljon ki-ki alkcimatos eszközöket a Magyar Nyelv tel esziésére", mert „Nyelv nélkül fel nem állhat a Nemzet..."

A lehetőségek keresése, s a javaslatok kifejezése mellett komoly tere* kap Vitkovics írásában a nemesség bírálata is. Az irodalomtörténet Bessenyeitől Petőfiig, Aranyig számbavette már a nemesi provincializmus szépírói kritikáját. Pontyi parlagias világa, Petőfi maradiságot, szellemi restséget támadó versei A magyar nemes, a Pató Pál úr, Arany komikus eposzának, Az elveszett alkotmánynak Rák Bendéje egyaránt ezt a parlagiságot idézi, s Bessenyei is, Petőfi is, Arany is a bírálat szándékával fedte fel e nemesi világot. Érdemes azonban arra is felfigyelni, mennyi a hasonlóság az említett példák, s Vitkovics szerény dolgozatának megfelelő passzusai között: „Mi nem érdemli a magyar földbirtokát az, ki soha magyar könyvet venni nem szokott; kinél egyedül kalendáriomok állonganak a dohányos asztalon, vagy az ablakban. Ellenben tele a fogas cifra ostorokkal, rézó, ezüst-fokosokkal. Nem így tarta- tik fenn a nemesi dísz; nem így a hazai fény!” Egyetlen módja van a nemzetet naggyá, erőssé tenni: „Na- gyok-kicsinyek rajta legyünk a magyar nyelv terjesztésén, melyet a magyar könyvek megvevésével eszközölhetünk".

A felvilágosodás korának alkonyán, a magyar romantika hajnalán készült Vitkovics-tanulmány ezért értékes momentuma annak a művelődési programnak, amelyet Bessenyei indított, Kármán folytatott, Kazinczy kiteljesített, s amely nélkül nehezen lenne elképzelhető a magyar romantika legnagyobbikának, Vörösmartynak életműve. Nem itt a helye, hogy irodalomtörténeti értékét meghatározzuk, de itt az alkalom, hogy emlékeztessünk rá .. .