Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bitskey István: Könyvek a XVIII. századi Egerben

ja legalábbis a könyvjegyzék elején álló címek egyike, Johann Heinrich Alstedius (1588—1638) német tudós Enciklopédiájának feltüntetése. Alsted Bethlen Gábor meghívására érkezett Magyarországra, s lett a gyulafehérvári főiskola tanára, művében a korabeli tudományok rendszerét igyekezett kidolgozni. Módszere nem csekély mértékben hatott Comenius és Apáczai Csere János munkásságára, s a XVII. században a progresszív szerepet töltött be. A felvilágosodás korára azonban az ilyen jellegű rendszerezések nem nevezhetők többé korszerűeknek, empirikus és irracionális elemekből összeszőtt tarka szövetüket mind egy- színűbbé fakította a ráció fénye. A XVIII. században azonban még nem vesztették el teljes mértékben varázsukat, erre enged következtetni a meglehetősen korszerű könyvtárat összegyűjtő Androvics érdeklődése is, hisz ő feltehetően a XVIII. század közepe táján szerzi be az 1630-ban kiadott művet.

A tudományos könyvek mellett a szépirodalom aránya igen csekély a korabeli magyarországi könyvtárakban (Vö. Szarvasi Margit: Magánkönyvtáraink a XVIII. században. Bp., 1939. 50.). Épp ezért annál meglepőbb, hogy az egri kanonok egy minden ízében világi jellegű regényt is megszerzett, Mészáros Ignác: Kártigám (Pozsony, 1772) című fordítását. A hősi-gáláns történetet a szerző németből fordította, s ez a regény első ízben hódította meg a magyar női olvasóközönséget is. A „Buda várának visszavételekor a keresztények fogságába esett egy Kártigám nevű török kisasszonynak ritka és emlékezetes története" országos sikert aratott, dalbetéteit lépten-nyomon énekelték, s nyolc év alatt nem kevesebb mint öt kiadást ért meg. A közkedvelt művet Androvics is azonnal beszerezte, feltehető, hogy irodalmi életünk eseményeit élénk figyelemmel követte. Könyvjegyzékének áttanulmányozása után mindenesetre erre következtethetünk.

ís ♦ a

Vázlatos könyvtörténeti vizsgálódásunk végére érve felmerül a kérdés: milyennek láthatjuk a könyvállomány egészének tükrében a korai felvilágosodás egri szellemi életét? Volt-e hatásuk a különböző csatornákon beszivárgott aufklörista gondolatoknak az Egerben Barkóczy püspök körül kialakult írói csoport tagjaira? Az Androvics-könyvtár anyagában ugyanis hiába keresnénk a francia felvilágosodás legnagyobbjainak műveit, azok az 1770-es években még nem kerültek be az egri egyházi személyek magán- könyvtáraiba. De bekerültek a felvilágosodást közvetlenül előlegező Muratori-művek, janzenista iratok, történeti-for- ráskritikai művek, gyakran a kor legszínvonalasabb tudományos művei is (Sajnovics). Mindezek előkészítették a talajt a racionalizmus számára, lazították az egyre merevebbé váló barokk világképet, s így közvetve a felvilágosodást segítették elő. S hogy a voltaire-i gondolatok sem voltak ismeretlenek Egerben, annak bizonyítására elég ha az egri írói kör egy jeles tagjának, Orczy Lőrincnek Richwald- szky préposthoz írott versét idézzük (1761):

Excommunicálván minden eretneket,

Ezektől nem veszel ki talán engemet,

Hogy játszi Voltairból mondok néha verset,

Es Pope vagy Racine ragadja elmémet.

Meg botsáss, ha néha veled nem egyezek,

S fúrt eszű Franciák tévelygésin megyek,

Tudod, én előttem Poéták kedvesek,

Kik nagyobb részére lurtsák és szelesek.

Orczy sorai a költői öntudat megnyilvánulásai a katolicizmus konzervatív vonalával szemben, ugyanakkor határozottan érezhető belőle „a fúrt eszű franciák" hatása, a felvilágosodás gondolatkörének bizonyos mértékű ismerete is.

Tény, hogy a korabeli Eger szellemi életére az átmeneti korok összetettsége, komplexitása nyomja rá bélyegét. De a progresszív tendenciákat a felszín bonyolult, ellentmondásos jellege alatt is meg kell látnunk, s ehhez aligha találhatunk hathatósabb segítséget a könyvtörténeti kutatásoknál.