Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - HAGYATÉK - Szomszédolás (népi gyűjtés)
MIKLÓSBA: Hát vakmerű gyermek ez a Péter. TÓNIBÁ: Nem ijed meg a maga árnyátó. GUSZTYIBÁ: Annyit mondok! FERCSOBÁ: Kemény gyerek a dologba is! JÁNOSBA: Olyan az, akár egy harapás kenyér! A fijaim, nem mondható, mind jók, a két báttya is, a já- nyaim, a vöm is, de tón ászt mondhatom, hogy ez a legjobb. De ha valaki kiveszi a sodrából, olyan mint a mevvadót bika, ha veres posztót lát! Nem szeretyi, ha valami nem igazságosan megyen. A katonaságná is, a szolgálatvezető őrmester eccer végigvágott rata a szíjostorval, ahogy bokancsot akart cserényi, e me se szó, se beszéd, nekiugrott, elkapta tőle az ostort, oszt jó végig hagyigát rajta, úgy hogyha el nem ugrik, hát mégis fojtotta vóna az ebattát. BÉLABÁ: Ej, de jó tette, hogy mev- vagdosta. MIKLÓSBA: Jobban kellett vóna, az unnya fölségit! TÓNIBA: Jobban. GUSZTYIBÁ: Akkor azé volt az áris- tomba I JÁNOSBA: Azé, hat hónapig! ZSUZSINÉNI: (Bejön.) Hó lesz, aszondom! Nagyon lefelé áll a gön- cöl szekerének a rúggya. (Leül és toldoz.) JÁNOSBA: Elalutt e má Péter? ZSUZSINÉNI: El, el, megigazítottam má rajta a pokrócot, mer levőt csúszva róla. fMás hangon.) Az a büdös macska meg oda fijadzott a tehén elejbe a jászuba, avval is elveszünk, mindé fijadzik. FERCSOBÁ: Muszáj neki, ha elé gyön az ideje, süsmeg I JÁNOSBA: Majd elhányom má alóla regvei, nem hagyok alatta csak egyet. GUSZTYIBÁ: Mink meg a kutyával vágyónk így! Azis fijadzik minden hónapba, döglessze meg az Isten! TÓNIBÁ: Hát jó vóna, ha a disznó is így szaporítana! BÉLABÁ: Minek. Nem tunná neki mit annyi! Asse tugyuk meghizlónyi, ami van, ászt az egyet. Mink má kipusztítottuk mind a fiasat, minek, ha nem tudod elannyi a malacot? A múltkor is úgy adtam oda a cigányasz- szonynak kettőt egy kompérszedő kosáré. MIKLÓSBA: Mink is megöljük má szombaton, mer má nem tudónk neki mit annyi, ha eccer nem termett a mútnyáron kukorica! GUSZTYIBÁ: Jóé má? Lesz-e má rajta szalonna? MIKLÓSBA: Hát nem kell tán má libazsír a hájjá alá, ha sütyik a zsírt! Nem kozmái tá má le a fazékho! De azé lehetne jobb is! MÁLINÉNYI: (Belép, köszön.) Gyi- csértessék a Jézuskrisztus! (Foldozni- való nála, leül, toldoz.) PANNUNÉNYI: (Belép, köszön, fol- doznivaló nála, toldoz.) ZSUZSINÉNI: (Köszönését fogadja, hellyel kínálja őket.) FERCSOBÁ: (Meglátja nejét, Pannát.) Ahá! Itt gyünnek máa boszorkányok I PANNU: Jaj, ne beszéjjék, boszor- kánt láttánk! MIKLÓSBÁ: Hol? Hogy nem tudott má elragannyi benneteket! MÁLINÉNI: Ahogy gyöttőnk, egy fekete macska átszalatt előttőnk az úton I BÉLABÁ: Mé nem fogtátok meg, jó lett vóna Zsuzsinak! MIND: (Nevetnek.) ZSUZSINÉNI: Jaj, ne öjjék má meg avval a macskával! PANNU: Boszorkánymacska lehetett az! GUSZTYIBÁ: Ez a sok asszony mé most is hisz a boszorkányokba! JÁNOSBA: Az asszonynép, mé az ember koszt is van olyan, aki hiszi! Ott van az a vénbolond Jóska a bővégbe, ha a tehene nem ad elegendő tejet, mingyá megyen derecskére a tudósho, hogy merrontottók a tehenét. MIKLÓSBÁ: Jobban tenné pegy, ha kaszána aggyik neki luternát! Oszt jótartaná vele! BÉLABÁ: Olyan a tehene, mint a gereblye, hát hogy aggyék az olyan jószág tejet? GUSZTYIBÁ: Sehogy. JÁNOSBA: Bijony nem, ha nem abrakolja! TÓNIBÁ: Én má megöregettem, de nékem mé nem vót bajom, se boszor- kányval, se tüzes embervei, se hazajáró lélekvel, én nem hiszem, hogy az ördög is, nem-e ittvan köztőnk a földön? PANNU: Jaj, ne beszéjjenek má ijeneket, mer csakúgy szaladozik a hideg a hátamon fétembe! MIKLÓSBÁ: Méis mindé hordoz a fene, nemhogy alunná otthon, melegítenéd az ágyat, mikorra hazamenek! PANNU: Jó is vóna má lefekünnyi, mer felkeimé hajnali harangszóra, azóta me se állottam, de ha ezt a hitvány gatyáját meg nem huskolom, hát nem tud a jövőhéten mit felveny- nyi. MÁLINÉNI: Van tán mé több is? PANNU: Van, aki rajtavan! (Mutatja a gatyát, amit toldoz.) Meg ez-e GUSZTYIBÁ: Ebatta, mindé fonsz, szőssz, hova teszed azt a sok vásznat? PANNU: Eladom, mer muszáj, tavaj is bevittem Egerbe ződ vásárkor hat- vanrőf aprószösz, meg huszrőf jószösz vásznat, 30 rőf rongypokrócot, oszt annak az árán vásárótam, ami kellett. FERCSOBÁ: Ez a vénasszony, ez az enyém-e, ezis oda vót mé tavaj is, avval a fájdalmas lábával! JÁNOSBA: Azon csudálkozik, hogy hogy bírnak ezek a vénasszonyok be- mennyi gyalog Egerbe, 30 kilométerre, olyan tehervel? ZSUZSINÉNI: Jó. Én is oda vótam mé az elmútt esztendőbe is, oszt ki se fárattam. Elindoltónk vásár előtt való nap hajnali harangszókor, ahogy mentőnk, elmondtónk egy egész olvasót, oszt akkorra a baktai fordulóba értőnk. Ott megettük a kenyerőnköt, meg ami vót, mer má dé vót, oszt megént elmontuk az olvassót, eszre se vettük, mikor Egerbe vótónk. GUSZTYIBÁ: Honnem fáradt ki a szátok abba a sok imáccságba, ebatta? TÓNIBÁ: Beszétek ők ott mást is, közbe házasítottak is. MIKLÓSBÁ: Meg férhe is attak. JÁNOSBA: Jó lett vóna útónok mennyi, oszt halgatynyi, hogy mi mindent lebonyolítottak ott, ajaj! MÁLINÉNI: Hát beszégettőnk is közbe! MIKLÓSBÁ: Igaza, egyebet se tut- tok, csak peletykányi! ZSUZSINÉNI: Magok is annyit beszétek itt má egész este, hogy a kártyázás se jutott eszikbe! TÓNIBÁ: Télleg! Hozzacsak elé ászt a kártyát komárnasszony I GUSZTYIBÁ: Hozzad no, üssönk egyet! ZSUZSINÉNI: (Előveszi a kártyát a láda fiókból.) Ihon van-e! BÉLABÁ: össza-el no Tóni sógor! TÓNIBÁ: (Felveszi a kártyát az asztalról.) Mevvan-e mind? ZSUZSINÉNI: Meg, egy hijjával, a tökalsót ezek a büdös gyerekek el- hónták! Úgy csinálta, oszt meg a Józsi keménypapírbó. FERCSOBÁ: Akkor hót, méis mev- van. MIKLÓSBÁ: Memmeg, de má oszt megösmerük. GUSZTYIBÁ: Nem baj, az alsó se nem oszt, se nem szoroz! TÓNIBÁ: (Oszt.) MIKLÓSBÁ: (Az asszonyok télé.) Tyik meg Pannu, oszt ne zsennyegje- tek má! Mer akkor eltévesztyük a kártyát. PANNU: Nem szólónk mink egy szót se jóember, csak kártyázzonak! BÉLABÁ: Nem tudom bijén, nem-e? GUSZTYIBÁ: Bajos leszt ászt nekik megállanyi I MÁLINÉNI: Nem beszélőnk mink, nem érőnk mink rá beszényi, mint magok! Dógoznyi kell nekőnk mé éccaka is. TÓNIBÁ: (Elosztja a kártyát, neki kettővel több marad, majd nézi a kártyát.) E, hogy van-e, e? JÁNOSBA: Micsoda hogy van? TÓNIBÁ: Nekem kettővel több van. BÉLABÁ: Mer nem tetté ki két hetest, okos ember! Egy pakji kártyábó nem jut hatfele egyformán! Mer abba 32 van. TÓNIBÁ: Az istenüccse! (Két lapot kitesz.) FÉRFIAK MIND: (Szó nélkül rakják a lapot, meggondolva, sorba, nyernek TÓNIBÁ nem nyer, a végén nevetésbe törnek ki.) JÁNOSBA: Kedves komám, nem jó osztott magának! MIKLÓSBÁ: Hát egyetse fogtál, a fölségit? Nem tucc kártyázni. TÓNIBÁ: Nem bijony, rossz kártyábó te se tunná! GUSZTYIBÁ: Hát mé nem jót osz- tottá magadnak, ebatta? BÉLABÁ: Hajjátok-e, én ammondó vagyok, hogy haggyuk abba má észt a kártyázást, nem megy most ez sehogy.
