Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - HAGYATÉK - Szomszédolás (népi gyűjtés)
JÁNOSBA: (Az asztalnál hajába sült krumplit eszik, egy bádog zsír előtte.) ZSUZS1NÉNI: (Az edényeket töröl- geti.) GYEREKEK: (Józsi, Béla kisszéken ülnek, Andris a földön ül, szakajtó előttük, benne sültkrumpli, a gyerekek majszolják.) ZSUZSINÉNI: (Jánosbának.) Meg- iszik-e mé egy bádog tejet? JÁNOSBA: Nem kell má, úgy jó laktam, hogy majd szét pattanok, nagyon jó vót ez a kompér ganca, inkább hozzá egy bádog vizet. (Iszik, bajuszát kétfelé törli a vászongangá- val, nyelvével körülnyalja szájaszélét.) ZSUZSINÉNI: Máj' hónap má kuko- ricagancát főzök. JÁNOSBA: Hát az se kutyának való, különösen ha jó meg locsolják avas- zsírval. JÓZSI: Meg görhet is süssék nagy- anyó I BÉLA: Inkább böqyörőt! ANDRIS: Lekvárosat! ZSUZSINÉNI: Jó’ van, jó', csak igyekezzetek má avval az evésvei, oszt a leckét tanójjátok meg, mer fekünnyi kell. JÓZSI: Mettanótuk má! BÉLA: Meg hát! ANDRIS: Nekőnk most nincsen semmi, mink írtónk! ZSUZSINÉNI: Máj met tudom, felkérdezem mingyá! Hozzátok el, csak Józsi, Béla a könyvet! Te meg, Andris, a palatáblát. JÓZSI: (Katekizmust vesz elő a fogason lógó tarisznyából.) Ihon-e, egy- gyig van feladva-e! (mutatja a könyvben) BÉLA: (Bibliát vesz elő, mutatja.) Nekőnk meg eggyig-e! ZSUZSINÉNI: (Elveszi Andrástól a palatáblát, felteszi a szemüvegét és nézegeti.) Mi vóna ez te gyerek! ANDRIS: (Az ujját mutatja.) Ijjen egyenesek-e! ZSUZSINÉNI: (Komoran nézi a táblát.) Emmé nagyon is görbe, hogy az ördög bújjon beléd! ANDRÁS: (Szepeg.) Mer ahogy írtónk, hát Bence mellökött! ZSUZSINÉNI: Jaj, istenem! (Józsihoz.) Mutasd csak azt a katekizmust! (Elveszi egy kicsit, nézegeti.) No, mi vagy te? JÓZSI: Én isten kegyelméből keresztény katolikus vagyok. ZSUZSINÉNI: Jaj egyem meg ászt az okos szíved! (Megcsókolja Józsit. Bélához.) Hannézem csak azt a bibliát! (Elveszi, nézi.) Hány nap alatt teremtette a jóisten a világot? BÉLA: (Hirtelen rávágja.) 7 nap! ZSUZSINÉNI: Hat nap, te! BÉLA: Hat-e vagy hét, elfelejtettem má! ZSUZSINÉNI: Reggverre mettanódd, mer agyonöt édesapád, te haszontalan ! ZSUZSINÉNI: (A könyvet odaadja.) No, tegyétek e! má, oszt lábat mos- nyi! Imádkoznyi, oszt feküggyetek le! (Jánosbá felé.) Hát ebbőa Józsi gyee- rekből pap lesz, aminyő okos! JÁNOSBÁ: (Míg Zsuzsinéni a gyerekekkel bajlódik, élvezettel szívja a pipát, láthatóan örül a gyerekeknek.) A Bélábó meg fiskális! Mer hat helyi- bé hétét mond, a fiskális is úgy van, ha perbe van az ember, hogy hat pengő helyébe, hetet kér. (Röszög.) GUSZTYIBÁ: (Kint ugat a kutya.) Hogy az úristen döglesszen meg, nézd má, de gyalázatos jószág! (Kopogtat, belép.) Gyicsérjük a Jézust, aggyon Isten jóestét! JÁNOSBÁ: Aggyon Isten! ZSUZSINÉNI: Isten hozta! JÓZSI: (Kifelé megy.) BÉLA: (Józsi után.) ANDRIS: (Leghátul.) Harapd meg Bogár Gusztyibát! GUSZTYIBÁ: (Megfogja Andrist, barackot nyom a fejére.) Ne, egy ba- rac-e! ANDRIS: (Nyakát behúzza.) Ne rendetlenkeggyék má, bocsájjék el! (Kiugrik a két gyerek után az ajtón.) JÁNOSBÁ: (Gusztyibának.) Gyere má, ülj le, no, az a kutya má megharap téged, mer mindé szutyongatod! ZSUZSINÉNI: (Gusztyibának.) Nem szakajtotta-e má el a nadrágját? GUSZTYIBÁ: Nem bijony! Nem megy ebbe bele a foga, olyan ez, akar a pelee! Máli varta aprószösz vászonból (Mutatja a nadrágját Zsu- zsinéninek.) Nézd csak-e! (Leül, pipát vesz elő.) JÁNOSBÁ: (Harisnyaszár zacskót nyújt neki.) Nee, ebbő tőcsd meg! GUSZTYIBÁ: Jó-e? JÁNOSBA: Mcj te tudod! GUSZTYIBÁ: (Elveszi a zacskót, megtörni a pipát és rágyújt.) ZSUZSINÉNI: (Kiszól az ajtón.) Hozzon má a fene benneteket befele! Ugye, hogy szaladoznak má a hóba! Józsi, Béla, Andris, gyertek má! JÓZSI: (Belép, csékje a kezében, Béla belép, karikázó bot a kezében, Andris belép, karika a kezében.) ZSUZSINÉNI: Jaj, Istenem, hogy fagy meg odaki a sok haszontalan, egész éccaka meg be nem foghattya a száját, csak köhög! (Tesz, vesz.) JÓZSI: (Rááll a csékjére, járkál vele. Gusztyibá nézi a gyerekeket, mosolyog, Jánosbá nézi a gyerekeket, mosolyog, Zsuzsinéni Józsi felé.) ZSUZSINÉNI: Jaj, hogy a fene egyen meg, nézd, hogy áskájja fel a ház főggyét avval a csékjével! (Elveszi tőle, kissé hátbaüti.) Majd csévézhettek odaki, ha sár lesz. (Bélához.) Hát te mit akarsz avval a karikázó botval? (Elveszi tőle, kissé nyakon üti.) Majd karikázhattok a nyáron, a réten. ANDRIS: (Megszeppenve a karikát a keblébe csúsztatja.) ZSUZSINÉNI: (Szelíden megfogja Andrist.) Gyertek no, vetkeznyi, lábat mosnyi, imátkoznyi, oszt aluggyatok! (Levetkezteti Andrist.) JÓZSI: (Levetkőzik.) BÉLA: (Levetkőzik.) A lábat má nem kell mosnyi, odaki szaladoztónk a hóba. ZSUZSINÉNI: (Nézi a lábakat.) Jó van no, akkor atyának, fiúnak. (Hátára veszi Andrist.) ANDRIS: Én nem vagyok most imádkozhatna! (Ásít.) ZSUZSINÉNI: (Józsit, Bélát maga előtt tessékeli a kamra felé.) Jó van no, majd elmondhattyátok má az ágyba! Csak bújjatok össze, hogy menne fázzatok! Oszt el ne szaggassátok má a dunnát! ANDRIS: Én mé éhes vagyok, nagyanyái BÉLA: Énis! JÓZSI: Meg enis! ANDRIS: Aggyék csipkelekváros kenyeret! ZSUZSINÉNI: Majd regvei, alszik má a kenyéri ANDRIS: Megeszem en, ha alszik is! BÉLA: Énis! JÓZSI: Enis! ZSUZSINÉNI: Édes szűzanyám, de sok baj van veletek! Jó van no, üjje- tek le, majd hozok! (Andrist leengedi a hátáról, belép a kamrába, kis idő múlva visszajön, három darab lekváros kenyérrel, átadja a gyerekeknek.) Netek-e, egyetek! (Józsi elveszi a kenyeret, nagyot harap bele, jóízűen eszi.) JÓZSI: Jó ez nagyon! BÉLA: Jó bijony! (Eszik.) ANDRIS: Ha alszik is, jó! (Eszik.) ZSUZSINÉNI: (Mig a gyerekek esznek, vizet visz, az asztalra teszi, kínálja vele a Gusztyibát.) Igyék no, Gusz- tyi, jó friss, estefelé hoztam a Sípos kuttyokró! Mer ez a mienk nem jó innya, csak mosnyi, meg a jószágnak. GUSZTYIBÁ: Aggyad no, újjólak- tam, most csipdeltet főzött az annyok káposztalébe, azt meg csudára szeretem, kimondottan -szeretem! (Iszik.) JÁNOSBÁ: Hát jó ázalék is az! Én is szeretem, ez a vénasszony is gyakran főz. ZSUZSINÉNI: (A gyerekekhez.) Meg- ettétek-e mán. No, gyertek fekünnyi! (Andrist hátára veszi.) Atyának, fiúnak, szentiéleknek! BÉLA: Majd az ágyon! JÓZSI: Ha lefekszűnk! ANDRIS: Ott hát! (Ásít.) Zsuzsinéni a gyerekekkel el, menetközben mondja a miatyánkot! ZSUZSINÉNI: Oszt ne hancúrozza- tok ám abba az ágyba! Mongyáto|c el az imáccságot, oszt aluggyatok! BÉLA: Jó van, csak mennyék má! JÁNOSBÁ: Hát sok baj van ezekvei a gyerekekvel, hallod I Nekőnk vót hat, de mind úgy szerettem, nem attain vóna semmijé! Ezt az unokákot is úgy szeretem, én is meg Zsuzsi is, jobban tán mint az apja, meg az annya! De ezek is szeretnek, akar more menek, mindé ott postorkonnak mellettem, igaz, hogy hozok is nekik mindent, főgyit, szamóccát, vatkörtét, vadókot, mikor-mit! Verebet is szedek nekik. GUSZTYIBÁ: Hát nekőnk is vót hét, de én se attam vóna semmijé!
