Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - HAGYATÉK - Szomszédolás (népi gyűjtés)
38 JÁNOSBA: Több vót nektek, nem hét! GUS2TYIBÁ: Hét aki, meghalt, azokat nem számolom! Meghalt hat-e, vagy hét, nem is tudom má en! Elkövettünk pegy vele mindent, Derecskén is vótam vagy tísszer, mémeg Debrőn is, a tudósná! össze-vissza füstölte ez a sok asszony, nem ért o semmit, meghaltak azok, nyugoggyo- na|<! FERCSOBÁ: (Kint a kutya egyet- kettőt vakkant, belép.) Gyicsérjük a Jézust, aggyon isten jó estét! JÁNOSBA: Aggyon Isten, Isten hozott, üle no! (Kezel.) Má ászt hittük, hogy nem gyösszel. FERCSOBÁ: A ló elejbe vettem mé, meg kiajjaztam! Meg a bornyut is messzoptattam, hát a család more van? (Szétnéz, leül és pipát vesz elő.) JÁNOSBA: Az a vén asszony a gyerekeket fektetyi, a fiatalok meg elmentek az anyóssányi feleségestő, a Péter gyerek meg biztosan a fonóház- ná van! ZSUZSINÉNI: (Visszajön.) Isten hozta, Fercso sógor! Hát a többiek nem gyöttek most? FERCSOSÓGOR: De gyónnék, Béla sógor ment beszőnyi Tóni komátoknak, majd gyónnék má azok! BÉLABÁ: (A kutya vakkant, belép, köszön és kezel.) TÖNIBÁ: (Belép, köszön, kezel.) ZSUZSINÉNI: Isten hozta benneteket komámura, üjjönek le! TÖNIBÁ: Köszönnyük szépen ko- mámasszony! (Leül.) BÉLÁBA: Köszönnyük! (Leül, pipáját előveszi.) JÁNOSSÁ: Má ászt hittük, hogy más fele csámforogtatok el! BÉLABÁ: Én estefele, ahogy meg- itattónk, bementem a kocsmába, ösz- szetanákoztam Góborsógorval, oda- vót mámmá fuvarba, kapott egy kis pézt, oszt megittónk egy liter bort. Olyan fénótós vót má! TÖNIBÁ: Én meg ott vártam má Bélasógort, míg haza nem gyött mondok, majd el gyövőnk má eggyütt. MIKLÓSBA: (Belép, köszön.) Mi újság a kocsmába Béla, látom onnan gyötte! BÉLABÁ: Észt az árverezést beszé- ték má ottis! Hogy a minap elárverezték mindenét a vót bírónak! JÁNOSBA: Hát ő mejjárta! FERCSOBÁ: Magának köszönhetyi! TÖNIBÁ: Hát nallábon éltek az bisztos! MIKLÓSBA: Aszongyák, hogy mé nagyboton is megették ott a szalonnát! JÁNOSBA: Mink nem ettőnk bőtbe csak kiszit, meg sültkompért, méis, nekem is levan foglóva tehenem, disznóm, hamarosan elviszik az adóba, ha nem tudónk fizetnyi. Má pegy nem tudónk, mei honnan, ha eccer nincsen pénz. BÉLABÁ: A vót bíró ám a napszámos embernek, mámint a kaszásnak egy pengőt, az asszonyi népnek meg 80 fillért adott kapálásba egy napra! FERCSOBÁ: Meg még szalonna, turóstészta, háromszor pájinka a kaszásnak! Bor, disznósonka, hát csuda-e, ha nem bírta? MIKLÓSBA: Hát Benicki má csak naccságos úr, méis 80 fillért ad a kaszásnak! Az asszonyfelének meg 40 fillért, meg vagykét darab rothattal- mát. Aszongya, hogy nem áthatok többet, mert elpusztul a vagyon! FERCSOBÁ: Mémeg a fia köző is oskoiáztatnyi akart egyet, oszt ászt is kicsapták, mer nem bírta a dátumot. Hogy bírná ászt ilyen magónkszőrű ember! GUSZTYIBÁ: Pegy annak a gyereknek jó feje vóna, dehát hogy járhatna az abba az oskolába, teszem fel, ahová a jegyző, vagy a főbíró, vagy az alespánnak a fia jár. JÁNOSBA: Hát pegyig az alispánnak a fia butább, mint ez a gyermek! Má mint a vót bíró fia. Majd elmondok egy esetet! Az elmutt tavaszon egy kocsi szőllőkarót bevittőnk Egerbe a Péter gyermekvei, oszt mevette az alispány egy fefilléré darabját. FERCSOBÁ.: Fefilléré? Észt nem értem, félfilléré! TÖNIBÁ: Mit nem értesz? Két karóé esett egy egész fillér. FERCSOBÁ: Aha. JÁNOSBA: Annyi! Szóval, hogy raktuk lefele a karót, a vincellér olvasta, én meg a Péter gyerekvei adogattam neki lefele a kocsiró! Hát az alispánnak a fia ott bíbelődött egy szamárval. MIKLÓSBA: Szamárval? Haki meg- hatta az annya alatt! Mit akart az avval a szamárval? JÁNOSBA: Avval a szamárval? Be akarta fognyi, egy takaros kiskocsiba, cifra szerszámval, oszt úgy fogta be az ebatta, hogy a fara a kocsi ruggya fele nézett. A feje, meg a kocsinülő fattyára. Még a vincellér is mosolyogta. Én meg a Péter gyerekvei eldől lőttem, oszt úgy nevettük. A méltóságos úr, mámint az alispány, kihajolt, oszt ászt kijáltotta le, hogy Imre, Imre, csak legalább annyi eszed vóna, mint annak a szamárnak van! Akkor nem véteném, hogy mi lesz a vármegyével, ha én meghalok. MIND: (Nevetnek.) GUSZTYIBÁ: Méis alispán lesz ab- bó, ha majd az apját elragaggya az ördög a pokolba! Meg aki csináta a szamarassát! TÖNIBÁ: Ammá bizstos, hogy ullessz. BÉLÁBA: De a vót bíró fiábó sose lett vóna alispány! Mé akkor se, ha így nem jár az apja! JÁNOSBA: Én meg amondó vagyok, hogy járhat még úgy más is, mint a vót bíró! Mer a közmondás is ászt tartya, hogy ma nekem, hónap meg neked. MIKLÓSBA: A mellehet, aminyő kutya világ van mámmá! Minkis úgy vágyónk, hogy mé a pártbért se tugyuk kifizetnyi. A minap a gyermek a miénk is átment a nádasgyi gyárba, hogy máj felveszik munkába. Bijony nem vették ászt fel! Pegyig a paptó is vitt egy írást, hogy rendesen jár a templomba, meggyomont karácsonyra, húsvétra, a bőtöt is mettartya, mésse ért a semmit. GUSZTYIBÁ: Hát bijony nálónk is ott van az a négy erős fiatalember, oszt ezek se tunnak sehova mennyi dógoznyi, a pénz meg kellene, oszt nincs, se jószágot, se búzát, se disznót, se fát nem tud az ember elannyi. Mer nem kell. A mút héten is eivittönk egy kocsi fát verpelétre, asse tuttuk elannyi. Ürraktuk oszt le a katona- cimborámná, mondok: szabadíccs má meg tőle cimbora. Ügy adott oszt érte bort. Ö is teji vót panaszval, hogy nem tunnak a borvai mit csinányi, nem veszi meg senki. Az adóé meg szoringattyák ököt is. FERCSOBÁ: Hát mink is úgy vágyónk, hogy ha az a vénasszony nem hordaná nódazsdra meg ózdra ei a csirkét, libát, tejet, vajat, túrót, hát nem is tudom, hogy mi vénánk, a pénznek mé színét se látnánk. Pegy magónk is megennénk, de úgy vágyónk vele, hogy csak akkor eszőnk csirke meg libahúst, ha meffújik vagy a ló mettapoggya. De muszáj elannyi, mer ihon má e, ez az errosz nadrágom van. (Mutatja a nadrágját.) TÖNIBÁ: Hát bujony kutyavilág e. Mer az urak meg a kutya felségit, pocsékolnak. Isznak, esznek, dőzsölnek, me még isten tuggya mit csinálnak. A pórnép meg sanyarog. JÁNOSBA: Én amondó vagyok, hogy máj lesz mé ez másképpen is, az Istenfáját az édesannyuknak! GUSZTYIBÁ: Lenne, lenne, hamernénk szónyi, vagy tennyi, meg ha lehetne, dehát a közmondás is ászt tartya, ne szó szám, nem fáj fejem. MIKLÓSBA: Ha szósz ám, akkor újjársz, mint a vót bíró. FERCSOBÁ: Hát ő is kikötött kán- torval, papval, még a főbírónak is visszafeleselt, azértis tették ki a bíróságáé is. Oszt mit ért vele? Mehet kódunyi, ha tud hova. JÁNOSBA: Hát éppen kódunyi nem megy, mer elég eleven gyerekek a fiai, máj megének valahogy. TÖNIBÁ: Megám! De elég kereső kenyér má a! Amikor a más főggyén kell gürcőnyi! BÉLABÁ: Nekik a bank tett be. Az egri bank, az egyházmegyei, a nagykamat, a tizennyóc percent. GUSZTYIBÁ: Appegy a papok bankia! MIKLÓSBA: Anná kutyább! Mer nem úgy van, ahogy perégyikának! FERCSOBÁ: Bijony nem! Vizet perégyikának, oszt bort isznak, meg húst esznek. ZSUZSINÉNI: (Míg az emberek keseregtek, szomorúan fon.) Jaj, édes jó istenem, bocsádd meg a bűnőnköt! JÁNOSBA: Máj meg bocsáttya mé ő, csak olyan ember kerüjjék mé eccer, mint az a Dózsa György vót, oszt az élre ájjék, oszt aszongya, hogy utánam emberek! Kaszára, kapára! Hát ez a sok megkeseredett ember kiír- tya ennek a sok ingyenélőnek mé az írmagját is.
