Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - JELENÜNK - Sugár István: Beszéljünk őszintén az öngyilkosságról
tragédia az esetek egy jelentős részénél már egy hosz- szabb-rövidebb idő óta tartó, gyakorta különböző okok által előidézett helyzetet zár le. Az illetőnél pszichés zavarok mutatkoznak, melyek azután egy vagy éppen több további ok, körülmény, hatás következtében fokozódnak, kiteljesednek és a szörnyű tragédiába torkolnak. Természetesen a statisztika nem foglalkozhat ilyen egyedi elemző részletességgel az egyes öngyilkossági esetekkel — a nyomozó közegek s még maga a meghalt szűkebb családi környezete is csak az öngyilkosságot közvetlenül megelőző utolsó nyomós okot adja meg. Egy-egy ok megjelölése tehát kétségtelenül bizonyos mértékű önkényességet jelent, mert az esetek leegyszerűsítésével járhat, de tisztában kell lennünk azzal, hogy pillanatnyilag más mód és lehetőség nincs a probléma megközelítésére. — A hazai statisztika sok évi adatsorai alapján a következő főbb okok játszhatnak szerepet. Elsősorban különböző betegségeket, illetve az illető által annak vélteket kell említenünk. De ide sorolhatjuk mindenekelőtt a különböző ideg- és elmebajokat, a súlyos fájdalommal járó betegségeket, s itt van a helye az alkoholizmusnak is. E komplex okokból eredően elkövetett öngyilkosságok alkotják a legnagyobb számú kategóriát. Például 1963—65-ben az önönmagukat megölt személyeknek 68,1%-a végzett ezen okból életével. Igen figyelemre méltó, hogy a betegségek miatt 21,5, az ideg- és elmebajok miatt 20, s az alkoholizmus miatt 16,6%-uk pusztította el magát. Érdemes figyelemmel kísérni az alkoholizmus miatt öngyilkosságot elkövetett polgártársaink számát. 1960-ban 225, 1961-ben 245, 1962-ben 376, 1963-ban 373, 1964-ben 494, 1965-ben 393, 1966-ban 372, 1967-ben 320, 1968-ban 499, 1969-ben 486, 1970-ben 448. Az öregség és az elhagyatottság is igen tekintélyesen részesül a statisztika szerint az öngyilkossági okok sorában. Az öregkorúak között gyakoribb öngyilkosságnak az is az egyik oka, hogy az átlagos életkor megnövekedett, s ennek következtében a népesség elöregedése az átlagos öngyilkossági arányszámot is megemelte. Rendkívül komolyan esik latba az e!-, illetve magárahagyatottság. Ez bizonyos fokban az idős korban mutatkozik és így összefügg az öregséggel, de gyakorta e két ok egymást hatványozza is. A magárahagyatottság azonban a kortól függetlenül, a családi, baráti, munkahelyi, s azon belül is a munkatársi, ismeretségi, szomszédi stb. kapcsolatok jelentékeny beszűkülése, súlyos megromlása, vagy éppen teljes megszakadása esetében a tragikus helyzet kialakításában sorsdöntő szerepet játszhat, öregkor és elhagyatottság miatt a nők kifejezettebb többségben követnek el öngyilkosságot, mint a férfiak. Ez okokból bekövetkezett önkéntes halálesetek száma így alakult hazánkban: 1967- ben 320, 1968-ban 499, 1969-ben 486, 1970-ben 448, s végül 1971-ben 389 személy végzett ily okból magával. 1963—65 átlagában pedig ez az ok 6,7%-ban vette ki a maga kegyetlen részét e szomorú statisztikából. Aggasztó a családi viszály miatt önmagukat megöltek száma, illetve aránya. Ennek az oknak tragikus voltát az húzza alá, hogy számuk egyre intenzívebben gyarapszik. 1959-ben 397, 1960-ban 370, 1961-ben 379, 1962-ben 437, 1963-ban 445, 1964-ben 461, 1965-ben 545, 1966-ban 611, 1967-ben 595, 1968-ban 739, 1969-ben 786, 1970-ben 780 s végül 1971-ben 867.(!) A körültekintő hazai statisztikai kimutatások arról is vallanak, hogy a családi viszályban a házas-, illetve élettársak közöttieké az elsöprő többség. 1963—65 átlagában a családi viszályból eredően öngyilkosságot elkövetett személyek között a házastársak közöttiek 63,4%-ban részesednek, de 10,3%-ot tesznek ki a szülők és gyermekek közötti nézeteltérésből eredő önkéntes halálesetek. A szerelmi bánat (csalódás, megcsalatás) kisebb mértékben kap helyet, mint gondolnánk az öngyilkosságot kiváltó okok sorában. Évente átlagban 100 körüli személy végez emiatt életével, mely 100 öngyilkos közül 1963—65- ben 4,5%-ot tett ki. — Bűncselekmény elkövetése, illetve a törvényes felelősségre vonás elől való „menekülés” közel százon felül fordult elő évente, ez a szám azonban az utóbbi években csökkent és 1970-ben 93-ra, 1971-ben pedig már 86-ra mérséklődött. — Helyet kapnak még az öngyilkosságok okai sorában a sorscsapás, a munkahelyi okok, az anyagi nehézségek, a lakásprobléma. Szemet szúrt, hogy a rossz iskolai előmenetel, illetve iskolai fegyelmi büntetés miatt az utóbbi esztendőkben évenként tíz körüli fiatalkorú dobta el magától meggondolatlanul az életét. Anyagi nehézségek miatt többségükben férfiak válnak meg életüktől, de számuk az utóbbi években kifejezetten csökkent. 1959-ben még 38 ilyen esetet tartanak nyilván, de 1969-ben már csak 17, 1970-ben 15 s 1971-ben 22 szerepel. Érdekes, hogy a terhesség miatti „szégyen” is egyre kisebb és kisebb mértékben játszik szerepet már. Amíg 1959-ben még 12 nő végzett ebből az okból magával, addig 1970-ben már csak 2, és 1971-ben már csupán egyetlenegy. AZ ÖNGYILKOSSÁGI KÍSÉRLETEK A közvélemény még az öngyilkosságoknál is kevesebbet tud s kevésbé ösmeri az öngyilkossági kísérleteket, illetve azok körülményeit és jelentőségét. Ezekről ís a szokott adatszolgáltatási rendszer csatornáin át értesül a statisztika. De mivel ezek az esetek igen jelentékeny mértékben eltitkolhatok (szégyen), ezért eleve csak mint bejelentett öngyilkossági kísérleteket tartja nyilván a Központi Statisztikai Hivatal, mely egy tanulmányában így vélekedik az adatok pontosságáról: „Az öngyilkossági kísérleteknek viszont csak egy része kerül a hatóságok tudomására, és arra vonatkozólag, hogy a kísérletnek milyen hányada ismert, csak feltételezéseink lehetnek. Feltételezésünk szerint a vizsgált években (1960-as évek utálja) Budapesten a kísérletek 70%-áról szereztünk tudomást, vidéken viszont csak kb. 50%-áról.” A 9. számú táblázat az utóbbi évek öngyilkossági kísérleteinek országos statisztikáját mutatja be. Év Férfi Nő összesen 1965 3 466 7 269 10 735 1966 4 137 8 432 12 569 1967 4 842 10 141 14 983 1968 4 929 9 896 14 825 1969 4 863 10 376 15 239 1970 4 430 9 497 13 927 1971 3 774 8 407 12 181 9. táblázat Az öngyilkossági kísérletek száma Magyarországon 1965—1971. Gergely Mihály Röpirat az öngyilkosságról c. munkájában 20—21 ezerre teszi a Magyarországon évenként megkísérelt öngyilkosságok számát. — Heves megyében pedig így fest a helyzet: 1965-ben 260, 1966-ban 236, 1967-ben 326, 1968-ban 337, 1969-ben 405, 1970-ben 332 s végül 1971-ben 289 öngyilkossági kísérletről tud a statisztika. Az öngyilkossági kísérletekre jellemző, hogy többségében, mintegy 70%-óban nők követik el, s főleg fiatalok. A 30 éven aluliaknál előfordult kísérletek a bejelentett 31 valamennyi kísérletnek mintegy 50%-át képezik, míg ugyanennek a korosztálynak a halállal végződő öngyilkosságokból való részesedés 15%- Városban általában másfélszer magasabb a számuk, mint faluhelyen — hol egyébként nagyobb az eltitkolás lehetősége. Egyébként a férfiak körében kb. három és félszer több öngyilkossági
