Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - JELENÜNK - Sugár István: Beszéljünk őszintén az öngyilkosságról
Társadalmi-gazdasági csoport 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 Keresők: Alk. fizikai dolgozó 872 949 884 911 940 1022 1073 Szellemi dolgozó 213 223 223 214 253 270 300 Mezőgazdasági önálló 509 565 100 61 43 68 65 Egyéb önálló 88 50 53 40 85 56 48 Mg. tsz-tag 124 304 387 356 362 349 332 Ktsz tag 54 36 42 44 41 36 23 Nyugdíjasok: Mezőg. fizikai dolgozó — 94 141 160 178 185 Egyéb fizikai dolgozó 139 202 163 207 263 246 294 Szellemi dolgozó 43 32 24 51 57 76 83 K. m. n. — — 22 6 5 35 19 Eltartott: Tanuló 35 40 43 37 43 46 55 Háztartásbeli 515 474 479 433 431 508 505 Foglalkozásnélküli — — 16 22 34 42 38 Ismeretlen 24 17 4 9 3 1 — 8. táblázat Az öngyilkosok megoszlása társadalmi-gazdasági csoportok szerint Magyarországon 1959—1965. helyzetet. A legtöbb öngyilkosság megyénkben — szám szerint minden harmadik(ü) — az eltartottak és a nyugdíjasok köréből került ki. Szomorú valóság, hogy a kereső foglalkozással nem rendelkező öngyilkosoknak mintegy a fele tsz öregségi járadékos! Az öngyilkos ipari és építőipari dolgozók aránya is lényegesen magasabb, mint a lakossági arányszámuk. Heves megye összlakosságából az iparban foglalkoztatottak aránya 13%> de ugyanekkor az öngyilkosságokból 26%-kal részesednek. Igen tanulságos eredményekre vezet, ha az öngyilkosságok elkövetési módjáról készült statisztikai adatsorokat tesszük vizsgálat tárgyává. Az öngyilkosságok elkövetésének módjában országos megoszlásban kb. 15 éve lényegbevágó változás nem következett be. Az öngyilkosoknak többi mint a fele önakasztással végzett életével s a második helyen a mérgezés szerepel. Figyelemre méltó, hogy az öngyilkosságoknak több, mint a 2/3-át e két mód egyikével követik el. Szerepel még a gázmérgezés, vízbefulladás (a kútbaugrós is), elgózoltatás, lőfegyver vagy valamely robbanóanyag alkalmazása. Aránylag kicsi volt a vágó- és szúróeszközzel, valamely magas helyről való leugrással, vagy áramütéssel való öngyilkossági esetek száma. Mintegy 10 esztendeje a mérgezési eseteket két csoportra bontva tartják nyilván: 1. gyógyszerkészítménnyel (altatószerekkel, fájdalomcsillapítókkal stb.), vagy 2. egyéb mérgekkel (lúgok, savak, vegyszerek permetezőszerek stb.) történt önkéntes haláleseteket. Az utóbbi években ugyanis feltűnő módon megszaporodtak az önkéntes gyógyszermérgezések. Rendelkezésünkre állottak az 1931. évi adatok, melyeket ha összevetünk 30 évvel későbbi 1961. évivel, kiderül, hogy megnőtt a mérgezések, gázmérgezések, elgá- zolások, a magas helyről való leugrások száma. Viszont rendkívüli módon lecsökkent a lőfegyverrel történt öngyilkosságok száma. (1931-ben 13,4%, 1961-ben pedig már _ csupán 4,64!) Feltűnő szilárdan tartja magát az önakasz- * tás előfordulási aránya — 1931-ben 54,1%, 1961-ben 55,1%. II Szembetűnő eltérés tapasztalható a férfiak és nők által alkalmazott öngyilkossági módok között, önakasz- 30 fással túlsúlyban férfiaknál, a gyógyszerrel való mérgezéssel pedig nőknél találkozunk. Amíg a vízbefuliadást inkább férfiak választják, addig a lőfegyverrel, illetve robbanószerrel, vagy gázzal való önkéntes halál inkább nőknél fordul elő. Általánosságban leszögezhetjük azonban, hogy a nőkre jellemző öngyilkossági mód nem állapítható meg az adatokból. Bizonyos összefüggés deríthető fe! az öngyilkosság módja és a tettet elkövető személy kora között. így pl. az elgázoltatási esetek túlnyomó többsége a fiatalabb korú- okra (29 életévig) esik, és az öregeknél már oz esetek 2 százalékát sem éri el. Az önakasztósnál a kor előrehaladtával való emelkedés figyelhető meg. A Heves megyei adatok 1961—71 között a következő képet nyújtják. Az önakasztás igen magas százalékban szerepel — a vizsgált 10 év alatt 56,6 és 72,8% között. Ezt számban az önkéntes gyógyszermérgezések követik, s a többi mód ettől lényegesen elmarad. A gyógyszermérgezésből eredő öngyilkossági esetek aránya 1362-ben csupán 2,8% «ól*, de 1971-re az már 14,2%-ra gyarapodott! Ezt az elgózoltatás, a vízbefulladás, a különböző szerekkel való mérgezés és a magasból való leugrás követi. Általában ritkán adódik szúró-, illetve vágóeszközzel és áramütéssel végrehajtott önkéntes halál. A gázzal való öngyilkosság a vizsgált 10 esztendő alatt csupán 5 esetben fordult elő, évente 1—1 személynél. A statisztikusok azt is kimutatták, hogy a lőfegyverrel, illetve robbanószerrel, valamint az önakasztással végrehajtott öngyilkosság vezet a legtöbb esetben halálra, míg az önmérgezetteket sikerült a legnagyobb százalékban megmenteni az életnek. Az öngyilkosságok elkövetése időpontjában világszerte bizonyos mértékben jellemző szezonális ingadozás figyelhető meg. 1963—65 átlaga szerint májusban történik a legtöbb öngyilkosság, viszont januárban, februárban és decemberben a legkevesebb. Ha az öngyilkosságok havi átlagát 100-nak vesszük, így alakult 1963—65-ben az ún. szezonális index: januárban 70, februárban 71, márciusban 103, áprilisban 116, májusban 125, júniusban 121, júliusban 116, augusztusban 100, októberben 106, novemberben 92, decemberben pedig 79. De az öngyilkosságoknak még a hét napjai szerinti megoszlásában is bizonyos mértékű „rendszeresség” észlelhető. Magyarországon a legtöbb eset a hétfői napra esik, míg szombaton és vasárnap a legkevesebb történik. Elképzelhetően különleges jelentőséggel bírnak az öngyilkosságok valószínű okairól készült statisztikai kimutatások. Ezeket az adatokat a rendőri nyomozó közegek szolgáltatják, akik a tett elkövetése nyomán hivatalból végzik ennek a megállapítását is, a foganatosított kihallgatások és környezettanulmány alapján. Mielőtt azonban a részletekkel megismerkednénk, tudnunk kell azt, hogy egy-egy személy önkéntes halálának valószínű oka kétségtelenül nem egyetlen tényezővel magyarázható, hanem a
