Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
a Szemle könyvespolca A Makra harmadik kiadása után, a könyvkereskedelem és könyvtárak forgalmi adatai szerint a Névnap az év legolvasottabb könyve. Kertész Ákos napjaink egyik legsikeresebb írója. A kötet két kisregényt (Névnap, üvegkalitka), hat novellát és egy rádiódrámát tartalmaz. Nagyjából ez az utolsó tíz év termése. A Névnapnak legalább olyan színpadi sikere volt mint Szakonyi Károly szatírájának, az Adáshibának, az Autók és utak is megjárt már egy-két rádiószínpadot. A Névnap a sztereotip egymásköszöntés szatírája, az üvegkalitka egy házasság felbomlásának utótörténete. Mindkét regény főszereplője nő. Gombár Magdolna, szövőnő férje névnapján szabadságot vett ki, hogy rendbe tegye a szobakonyhás lakást, hogy az ünnepi bevásárlást nyugodtan elvégezhesse és nyugodtan készülhessen a vendégek fogadására. Zsuzsa, a benzinkút anyagkönyvelője egy éjszaka megtudja, hogy házassága feibom- lolt, férje elhagyja. Zsuzsa értékrendszerében a gyermekkor, édesanyja sorsa, akaratereje kiabáló emlékként jelenik meg napról napra. Ezt az életet éli tovább: ./ötvenhat éves korában olyan negyvenéves szeretet tartott, hogy akármelyik fiatal csirke is megnyalhatta volna a tíz ujját a pasas után.” — mondja a regény bevezetésében. Alakja lélektanilag motiváltabb mint Gom- b:ir Magdolnáé, és noha a kisregény ebben a formában nem több egy novellánál a nemzedéki regények lehetőségeit rejti magában. Kár, hogy Kertész nem élt ezzel a lehetőséggé!. A színhely, az üvegkalitka, a KERTÉSZ ÁKOS: Makra Eredeti munkásfigurával ajándékozta meg az irodalmat Kertész Ákos. A könyvbarátok számára az újdonság varázsát jelentette Makra Ferenc. Azt, mert regényében, színművekben elsősorban entellektüel hősök sajátos problémáival, konfliktusaival találkozunk, s csak elvétve fordul elő, mellékalakként egy-egy munkás vagy parasztfigura, holott irodalmunk nagyjai — elég csak Móricz Zsigmondra utalni — szívesen fedezték fel a falut és a városok munkásnegyedeit. A sikert az újszerűség aligha magyarázza. A Makra azért jutott el a harmadig kiadásig, azért tapsoltak színpadi váltakozó tehetségét, akinek bevallottan csak dig ismeretlen hőst teremtett, azt a munkásfiatalt, aki egyéniségének értékei ellen küzd egész éleiében, aki elfojtja bontakozó tehetségét, akinek bevalotan csak egy vágya van, csak egy dologért küzd foggal-körömmel, emberfeletti kitartással; azért, hogy ne üssön el a többi embertől, a szürke átlagtól. Észrevétlen szeretne dolgozni, lakást szerezni, gondmentes életet élni, családot alapítani, úgy ahogy azt apja, nagyapja tették. Ezért irtózik a feltűnéstől, a szereplés bármilyen formájától, még akkor is, ha ennek maga vallja kárát. Ennek a drámai küzdelemnek színtere a regény. Kertész Ákos egyik erénye a jellem- ábrázolási készség. Szereplői — elsősorban Makra Ferenc — nem statikus figurák, hanem e kor eseményei és saját konfliktusaik hatására formálódó egyéniségek. Többek közt ezért termett színpadra a mű, hiszen drámai összeütközések során formálódnak a szereplők. Ez adja — nem kis részben — a regény sodrását, azt a ritmust, amely lebilincseli az olvasót, olyannyira, ■ iiiimiiimiiniimitiiimiMtniH KERTÉSZ ÁKOS: Névnap benzinkút szűk irodája afféle útszéli olaj- és benzingőzben úszó akvárium jövő-menő kocsikkal, emberekkel, maga a nyugtalanság szigete. Igen messze esik attól a polgári magánytól, másik üvegkalitkától, amit Zsuzsa építget férje és saját jövője köré, amiben mint akadémikus nej mozogna a szakma nagyjai között. Gombár Magdolna félénk, kiégett, fáradt munkásasszony, akit az örömtelen mindennapok, a munkába indulás, gyerekek, bevásárlás, férje durvasága egyfajta letargiába taszít. De most a névnapon varrónője, Juli felnyitja a szemét, és nem férje, hanem férje barátai előtt a Guszti napon, három évben egyszer meg akarja mutatni magát, harminc évét, aszonyiasságáí, háziasszonyságát. Gombár Magdolna azonban mindettől már régen elszokott, sem a rendkívüli nappal, sem új ruhájával, új arcával, új hajával, új cipőjével nem tud mit kezdeni. Ellenpárja, Zsuzsa, a ,.belevaló" anyagkönyvelő hasonló sors hordozója. Miután férje elhagyja ö is tehetetlenné válik, és amikor a kutas házassági ajánlatot tesz neki, felvonja váilát, csak annyit mond: ,,mit bánom én.” Kertész Ákos az üvegkalitkában ugyanazt az életformát közelíti meg, mint a Makrában: az emberek egy része nyugtalansága, hogy képtelen letenni a kötetet, még akkor is, ha tudja mi lesz Makra Ferenc sorsa. Ezt ugyanis maga az író árulja el jóval a befejezés előtt, mert magabiztosan hisz abban, hogy aligha akad valaki, aki ne keresné a valcszt a főhős sorsának miérijére, tragédiájának összetevőire. Kertész szerint Makrának meg kellett halnia, számára nem létezett más megoldás, mint az öngyilkosság. Nem, mert képtelen volt legyőzni súlyos egyéniségét, amely mögött embersége, tehetsége, többre hivatott- sága rejlett. Ezt tagadta először magának meg sem vallva, tudatosan nem is érezve. Az óhajtott kispolgári lét kereteit szűknek találta, fojtotta az egyhangúság, a napok egymásutánjának értelmetlensége, a színte- lenség monotómiája. jgy érvel az író, így választja Makrával egyetlen lehetőségként az öngyiíkcsságot. Nem lenne más'út? Két lehetőség még marad: vagy a kispolgári milieu vagy a kitörés. Az utóbbi nem mindenkinek sikerül, talán Makrának sem. Ebből viszont nem következik a tragédia szükségszerűsége. Nem, mert a hús-vér emberek zöme a konfliktusait önmagában hordja tovább. Végtére teátrá- lis megoldás nélkül is létezik drámai kifejlet. Igaz, Makra mindig hirtelen döntött, de mindig a megoldás, a kilábolás útját kereste, mindig tudott újra kezdeni, küzdeni, ritka szívóssággal, akár irreális célokért is. Kiúttalansága, önemésztése öngyilkosság nélkül is beszédes tragédia. Ügy érezzük a látványos megoldás nélkül is megrázó erejű könyv lenne a Makra. Talán életízűbb, valósághűbb, mint így. A főhős körül felvonul a munkásvilág úgyszólván minden jellegzetes alakja. Többségükben elfogadható, életrőlmetszett figurák. Egy azonban hiányzik belőlük: a hit az új világban, a máhozkötődés biztonsága, öntudata. Túlóra, több forint és szeretőik után futkosnak, ki-ki kedve, vérmérséklete szerint részesítve előnyben az egyiket vagy a másikat. Túl borúlátó kép ez, csak a valóság egy darabja, nem tükröz, olyan sokoldalú, olyan árnyalt szemléletet, amely egyébként Kertész Ákos egyik vitathatatlan írói tehetsége, szorgalma elől menekül. Zsuzsa eszével, körmönfontságával. kegyetlen szigo rúsággal építi a maga és családja életét. Kudarca nem is az, hogy prostituálja férjét, hanem hogy egyszeris nem lehet egy jól kereső tudós felesége. Makra szabadsága, ereje arra volt elég, hogy véget vessen életének, Zsuzsáé arra, hogy lepofozza férje szemüvegét, a hiábavaló nyolc évet, a kerített szeretőket; a tízezer forintos bundát, a Simcát, hogy földhöz vágja a konyakos üveget és telefont. Zsuzsa is védtelen és kiszolgáltatott, legalább annyira mint Gombár Magdolna és sorsuk mintha azt példázná, hogy akit évszázadokon át elnyomtak, felszabadítása után nem tud mit kezdeni ezzel a szabadsággal. Kertész gátlásos, előítéletekkel terhelt emberekről ír, akik már korunk szülöttei. Életformájuk akár mindnyájunk életformája lehetne. Alakjai ideges, csapkodó, határozatlan emberek, akiknek idegessége, nyugtalansága, határozatlansága onnan származik, hogy nem tudják eldönteni milyen helyzetben, melyik arcukat mutassák barátaiknak. Reményvesztett, zátonyra futott életeket ábrázol. Emberei falakat építenek maguk köré és noha a magukvont bástyák mögül megkísérlik a kitörést, ez gyengeségük s az adott szituációk miatt nem sikerül, marad minden a régiben és kezdődik élőiről az egész. (Szépirodalmi.) EBERGÉNYI TIBOR érdeme, tehetségének rangos összetevője. A regényben életrekel az ötvenes évek elejének időszaka is, megrendítő hitelességgel. Ennek megjelenítésében remekel az író: a külszín mögött mindig rávilágít a lényegre. Nem marad itt tisztázatlan semmi. Az ifjúsági mozgalmak jelszavai mögött ott érezzük a karrierizmust, a számító önérdeket, a feltűnési mániával párosult szabadosságot. Alakjait kíméletlen őszinteséggel analizálja Kertész. Ez a nemes indulat torpant meg az 1956 utáni évek ábrázolásakor, elmosva a társadalmi háttért, előtérbe helyezve Makra múlt-boncolgatását, az első szerelem, az egyénisége kiteljesedését jelentő Vali utáni vágyakozását. A főhőst már nem érdekli az őt környező világ, csak saját ettől függetlenül bonyolódó konfliktusa. Ez kétségkívül hiányérzetet szül, a teljesség élményétől — ez minden nagy alkotás jellemzője — foszt meg. Mi lenne a magyarázat? Talán közel járunk az igazsághoz, amikor azt kockáztatjuk meg, hogy az író az ötvenes évek végétől elszakadt a munkáskörnyezettől, friss élményei már más társadalmi tőről fakadtak. Ettől eltekintve a nem mindennapi siker indokolt, hiszen Kertész Ákos az elmúlt évek egyik legjobb regényét írta meg a Makrában. Szemléletét nem lehet mindenben elfogadni, néhány megállapítása vitára sarkall, ez azonban nem sokat von le a mű értékéből. Bizonyára többen megütköznek a stílus esetenkénti harsány szabatosságán. Úgy tűnik nem egy helyen teljesen öncélú játék ez, máskor meg a szexualitás túl vulgáris értelmezésének a palástja. Kétségtelen, hogy a megjelenítés színességét akarta ezzel fokozni az író, persze megfeledkezve többször a mértéktartásról. Érdemes lett volna elkerülni ezt, mert az így felkeltett érdeklődés — ki tagadná, hogy van ilyen út is — kétes értékű olvasókkal gyarapítja a Makra kedvelőinek táborát, s nem használ, hanem árt a valódi sikernek, holott erre jogosult a mű, s ez többet ér minden feltűnösködésnél. (Szépirodalmi Könyvkiadó)
