Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: Mintha a napfényt; Belváros (versek)
FARKAS ANDRÁS KÉT VERSE Mintha a napfényt... Mintha a napfényt Húzva-söpörve Futna a szellő, Végig az arcom Hajlatain, hogy M ossa-lemossa Félelem, árnyék Tarka betűit, Végig a lelkem Hajlatain, hogy Mossa-lemossa Esti derűben Ottmaradó, nagy Áta-botáim; Azt, ami búvik önmaga mellé, Végig a szívem Érzelem-adta, Üttalan útján, Hogy kikeresse Még ma reményem Kék ibolyáit, Fű magasából Emberi dísznek, Mint az esőszem Úgy kopog itt, most, Fényzivatarban, Bennem a szellő, Mosva-söpörve, S tiszta ügyekkel Csendben elindít Társat igézni. I G E Z N I T £ A Belváros A R. S Benéz, lenéz az ablakomra A bámuló, a jól nevelt ég, Újuló arca még mogon/a, Szeméből könnyét elszelelték, Lilásan lóg le krumpli-orra, Száján huhogná rám a lelkét, Keresztre bandzsít, rossz latorra, és mintha kérdezné: Mi kell még? A Nekem bizony most semmi nem kell, Egy félig felfordult igennel Nekiindulnék új utómnak, T De a bús ábrák rámzuhannak, S mielőtt a fejem betörnék, Szuszog, horkolni kezd a környék. 13