Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: Mintha a napfényt; Belváros (versek)

FARKAS ANDRÁS KÉT VERSE

Mintha a napfényt...

Mintha a napfényt Húzva-söpörve Futna a szellő,

Végig az arcom Hajlatain, hogy M ossa-lemossa Félelem, árnyék Tarka betűit,

Végig a lelkem Hajlatain, hogy Mossa-lemossa Esti derűben Ottmaradó, nagy Áta-botáim;

Azt, ami búvik önmaga mellé,

Végig a szívem Érzelem-adta,

Üttalan útján,

Hogy kikeresse Még ma reményem Kék ibolyáit,

Fű magasából Emberi dísznek,

Mint az esőszem Úgy kopog itt, most,

Fényzivatarban,

Bennem a szellő,

Mosva-söpörve,

S tiszta ügyekkel Csendben elindít Társat igézni.

I

G

E

Z

N

I

T

£

A

Belváros

A

R.

S

Benéz, lenéz az ablakomra A bámuló, a jól nevelt ég, Újuló arca még mogon/a, Szeméből könnyét elszelelték,

Lilásan lóg le krumpli-orra,

Száján huhogná rám a lelkét, Keresztre bandzsít, rossz latorra, és mintha kérdezné: Mi kell még?

A

Nekem bizony most semmi nem kell, Egy félig felfordult igennel Nekiindulnék új utómnak,

T

De a bús ábrák rámzuhannak,

S mielőtt a fejem betörnék, Szuszog, horkolni kezd a környék.

13