Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 1. szám - IRODALOM - Apor Elemér: Bükki egyszerű (vers)
APOR ELEMÉR: Bükki egyszerű A boldogság kilenc kis éneke I. HÍVÁS az erdőre VI. CSÓK UTÁN Az erősek közül kerestelek ki kedves Te ingemet mosod és barna kenyeret sütsz s én barna éneket dalolok kenyeredhez Csak járjon büszke és dús útján, aki gazdag Neked gazdagságod az legyen, hogy jó vagyok s nekem legnagyobb jó az, hogy Te igaz vagy. A város rossz, itt tolvaj lop, garázda késel jöjj, menjünk ki a tiszta és vad erdők közé megkínállak hűs eperrel és öleléssel Csók nő a búvó ág alatt, majd rátalálunk, az illatok, az őzek visszamosolyognak s szikrázó, nyers füvek fölött lebegve járunk. II. AZ ERDŐN Ég nyújtózik kéken ág nyújtózik szürkén kedvem nyújtózik pirosán élni, élni, élni Elpattant a nász bíbor héjú bogyója de jó, de jó ez a fél — kábulat ez a fél — álom, egész szerelem nézlek pillád alól tekinteted már visszatérni kezd, honnan, nem is tudom, csak figyelem lassan nyíló szemed.. Mintha vak lettél volna eddig és most most kezdenél először látni, ahogyan reszkető párák között földereng fölötted boldog arcom, fölötte a lombok, fölötte az ég. III. AZ IMÓKÖ FORRÁSÁNÁL Az órjás szikla oldalán bújik ki, mint deréknyi kígyó s oly tündöklőn siklik, forgatva átlátszó testét, hogy vágyat érzel üvegszín húsából egy korty csókot kiharapni. IV. A KEDVES A MEZŐN Kis kedvesem kifeküdt a puha déli mezőre, elvegyült a többi virág közt és sikongott, hogy nagyobbra nőttek nála a margaréták és kapkodott a sugarak felé, mint gyermek a csillag után és így is aludt el két selyem foszlánnyal kicsi mellén miket az arra szálló felhő széléből tépett le takarónak és nem is volt rajta más semmi de semmi. VII. FIGYELJ CSAK Szél szól lehellettel fű szói zizegve lépés dobog kő cseng hulltában valahol. Figyelj. Csupa hang Óriási műhely ez, ahol nemcsak mi fogantattunk és születtünk. Itt fogantatott és született a legnagyobb: az emberi szó. Vili. HALLOD? Hallod hogy sikolt a fény amint siklik a dombon a fák közt a lombon ezüst nadrágja fenekén? IX. RÉTI ESTE Hold szarván csend hintáz árnyékot lomb mintáz suttogva erdő jár kis réten felhő száll Hold halvány árnyával csend fénylő szárnyával oly jó így fedve lenn, két kedves kebleden. V. NAPSÜTÉSBEN A Nap arany szalmát szőr halommal téged tartalak karommal a vadbirs virággal szór tele, fekszem szívemen szirommal. 2
