Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Forgács Károly: Elmúltat visszakönyörgő (vers) - Raffael Balázs: Dal (vers) - Szokolay Zoltán: Barátaimnak (vers)

RAFFAEL BALAZS

SZOKOLAY ZOLTÁN

dal

Barátaimnak

piros holdat láttam letörött a széle kék madarat láttam leesett a szárnya

bizony barátaim

bennem néha kő hull mint a hó menti szép fejét a hit bújik egy lélek-kapualjba

fehér hóra leltem mérlegem

beolvadt a szélbe hogy mit tesztek ilyenkor

halott eget ittam

kiáradt a vize

FORGÁCS KÁROLY

Elmúltat visszakönyörgő

Sötét hegyek mögé lebukott napom Delelj újra felettem,

Csillagos hajnalok csiga-hajfonata Árnyékolj be engem,

Álmaim csobogó habtarajos patakja Emelj magáidhoz engem, Magas sziklák hóaljában fakadt virág Moss tisztára engem,

Porban, sárban tiszta lábbal járó Végy váltadra engem,

Hosszú meredek utak végén zöld tisztás Pihentess meg engem, Hegyoldalban fakadó hives forrásviz Üdíts fel engem,

Szálerdők mélyén parázsló málnabokor Etess meg engem,

Zománcos fogakat takaró forró száj Csókolj meg engem,

Fekete éjszakából kinyúló fehér kar ölelj meg engem,

Szerelmes szavaid csomótlan fonalával Kötözz magadhoz engem, Széttépő viharok sodrása idején Fogj erősen engem,

Részeg őrületben ha elfutnék tőled Ne engedj el engem,

Ámen!

9