Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 1. szám - FIGYELŐ - Ebergényi Tibor: Hajnali őrjárat (próza)
1 EGERGÉNYt TIBOR: | Hajnali őrjárat j ...Egri jegyzések .... Szeretném megköszönni S. l.-nak, Eger hű fiúnak és H, P.*nak, régi faiak értőjének a sok segítséget és bátorítást, amelyet az egri könyvtár átépítése idején kaptam tőlük. I" .."§ Az őrjárat emberei | 1| látják, hogy a város csendes, halkan lélegzik. Ezt a Mimiim? csendet, a régi köveket, palatetős házakat és várfalakat keresik. A házakat, omlatag faiakat, egymásba futó szűk utcákat, a belváros zugait, a nyár és a tél színeit, mert ezek a színek és fények seholsem annyira törékenyek, mint itt az ódon falak között. A nyarat, mely seholsem olyan forró, mint a polgárházak kvadronaiban, a telet, mely seholsem olyan zord, mint a patakparton vagy szőlődombokon, ahová hosszú fagyok idején lelátogatnak a hegyekből a rókák és farkasok. A Várost keresik elsősorban a melegvizek mellett, mely most a mélyben pihen. Hajnali köd úszik fölötte. Lenge fátylak. A keleti homokhegy meredek falai, paloták kékpalás tetői, templomok fénylő keresztjei, a Líceum nyolcemeletes csillagvizsgálója, a püspöki palota empír párkánya tűnik föl először. Mögöttük magasodik az Egyed hegye, melyet egy időben a vallásos hit szent és csodatévő erővel ruházott föl. Évente egyszer hívők sokasága vonult a hegyre szűk ösvényeken zászlókkal, hozsannázva, értetlenül. Eger mélységek és mocsarak fölé épült. Évezredekkel ezelőtt az emberi ügyesség diadalmaskodott az alvilági erőkön. Tudjuk, hogy az első telepesek a közeli erdőségek vörösfenyőit vágták ki. Ezeket a fenyőket fektették a feneketlen, gőzölgő mocsarakba, ide hordták a tufahegy omladékáit, majd a megkövesedő gerendák közé cölöpöt vertek. Az élet, az előrelátás, az országépítés vágya teremtette a mélyben fekvő várost, éppúgy, mint valamikor a francia kisvárosokat. A XVIII. század végén, néhány évtized alatt épült fel a belváros, apró paloták sora, virágfüzéres kapuk, kovácsoltvas ajtókkal és erkélyekkel, ablakkosarakkal, rózsákkal, cifrával, apró nyaralókkal, iskolák és nevelő intézetek mázas cserépkályhákkal, kandallókkal, zene- és könyvtárszobákkal. Tékozlóan bőkezű volt ez a kor és bőkezűek voltak a fiai, amikor a feldúlt és elhagyott völgyben példamutató gonddal és szorgalommal megteremtették hazájukat. i" .."i A várról | 2f imiiuiin írta Vörösmarty: „Díszesen áll Eger a termékeny völgyre kitéve, S mintha leélt idejét álmodná vissza megaggett Várkoszorúzta fejét kisded dombhátra lehajtja . . A vár azonban nemcsak merengő emlékezés, hanem véres harcok igézete, egy életforma és életérzés jelképe, ahol az expanzió és patriotizmus vívta élet-halál harcát egy bágyadt őszelőn. A kisded dombhát a függetlenség, bátorság és ellenállás emléke. De erről akkor nem tudtak az egriek, csak a maiak tudják és a költő: „Óh, Egerl a sziklák nem tesznek téged erőssé, Minden erőd a bátorság, mely hős fiaidban Mint örök gyémánt ragyog és nem retteg az időtől . . .” Az 1553-as országgyűlés elismerte az egri emberek szenvedését: „Miután az ostromtól megszabadult egriek nagyrészt nehéz sebekkel megrakva, festőknek több tagjaitól megfosztva vagy azokban megcsonkítva, mások segélyére szorultakká levők, vagy fogságba estek; az ország- gyűlés által érdemesnek találtattak, hogy kik mindnyájan az egész hazának közsegedelmét érezzék, s ezért részükre minden jobbágyi háztelek után 10 dénárnyi országos jutalom rendeltetik...” (1553. május 26.) Eger, „Dobó sasfészke”, 1552-ben az „összedargő hegyek, omló tornyok és falak, véres kövek” világa volt, ahol az „őr a haza bánatját hordja szívében". „Viadalmak fsr- getege” töltötte meg a völgyet, melyben „ágyúk, mint pokol öblei dörögtek.” „Szédelgő törökökkel” szemben harcedzett férfiak állottak, „badütő, hős karok” a „szabad elszántság", a „győzni vagy esni dicsőn" gondolat állt szemben akkor százezer törökkel, mely mint hab folyta körül a magányos szírtet. „Domborodó mell, bagolytollas süveg, zománcos acél, megütött fegyverek zaja, somnyelű csákány, farkasagyú rézbuzogány, pattogó puskák, csengő kard, sújtó dárda, elszabdalt fejek” jelentették egykor Egert, a viadalt, az ezer évre szóló küzdelmet, melyben a ,, . . . gyönge lányka feledvén Ártatlanságát, vad ölés munkája közé megy." Ez volt a vár és élete. És még valami. Egy regényes emlékezés, a néptanító álma, regény a dicső múltról: Az egri csillagok. I'.....i Tinódi és Balassi i 3l — Két életforma, két stílus kövei porlanak a város- Ti fi ] 1111 ■ f~ ban. A vár jelkép, egy életforma jelképe és példázata. A XVI. század közepén a nagy csapatösszevonások és csaták kora lejárt. Egy életforma és társadalom legjobbjoi elestek Mohácsnál. Itt záródik Mátyás kora. S volt ebben a pusztulásban valami törvényszerű. Fáradt, testvérharcokban meggyengült nemzedék vérzett e! a csatamezőkön. Helyét felváltotta az új, edzettebb raj, amely nem sajnálta a régit. Bátrabb, keményebb, elszán- tabb volt apáinál. Ez a nemzedék mégérlelt valamit, aminek tartalma a nemzet életösztöne volt. Hány ilyen korunk van még! „A várnak köveit hét vármegye jobbágyai hordták ösz- sze. Hét vármegye jobbágyai adták munkájukat robotban, tizedben, kilencedben a várhoz. Hét vármegye verítékezett uraiért és a püspökért” — mondja kötelességszerű választékossággal a voft humanista gimnázium történelem tanára, aki most idegeneket vezet a vár föld alatti folyosóin. Igen, hét vármegye jobbágyai dolgoztak az erősségen, de amikor a török felégette a környező falvakat, ezek a parasztok asszonyaikkal és lányaikkal a várba siettek, s a vái otthont adott nekik, megvédte életüket. 1552 példátlan győzelem emléke. Ezt az emléket és hagyományt nyomozta Tinódi a régi falak között néhány héttel az ostrom után, mert érezte, hogy ilyen győzelem csak egyszer van egy nép és egy vár életében. Tinódi Dobót és Bornemisszát kereste, a végvár múltját és becsületét, a török szégyenteljes futását. Ö jegyezte fel először: Csuda szép helyen Eger vára vagyon A völgyre fekszik egy hegy oromzaton Északra ellenben Királyszéki vagyon Napkeletre egy magas hegy vagyon Arról benézhetnek várban szabadon Napkeletről ala meneti vagyon Délről fekszik város egy völgybe vagyon Délfelé nemmen szép mezőcsfce vagyon . 27
