Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 1. szám - NÉPEK VILÁGA - Csuvas költők az "ÜZENET" antológiája (versek)
QENNAQYI) AJGI: Elmegyünk Felelődnek civakodások, elutazások, levelek. Meghalunk, ittmarad az emberek szomorúsága alig-érezhetö nyomunk után. Egy hullám után, amely kiszaladt álmainkból, lülünkből, elfáradt napjainkból. Annak nyoma után, akiről egyszer azt mondtuk: én. Minek is háborogni az életre, az emberekre, rátok, magunkra, hiszen elmegyünk agy hullám hátán az emberek közül, oda, ahol nem hó és nem sinek, hanem muzsika méri a messzeséget sirdombjaink között. Barátaim háza Lélegzet, hang és mozdulat összefonódva együtt-lüktetett a megteremtés kezdeti állapotában. Egyik se nőjön túl a másikon - érteni kellett hozzá. Mindenbe lölszivódott a hang fénye, a tekintet lénye, a csendé és valahol a sugárzás mögött gyerekek sírtak, és a gyertya lángja a falra irta lépteink-útjaink zeg-zug vonalait. Ott voltunk az élet vegyületében, valahol, közel a halálhoz, a tűzhöz és az időhöz. Sokféle módon egyek voltunk velük. Szerelem Halavány arc - csend aranyló kérge. Almok vonulnak valahol könnyeden, és semmi nincs, csak isten kacérkodása maga-magával, biztos fedezéke mögött Es az ember-előtti kezdet e játékából énnekem nem marad más, csali a bánat megismerése. (Rab Zsuzsa fordítása) 2\
