Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 1. szám - NÉPEK VILÁGA - D. Panyik Márta: Vörös vagy fekete zászló alatt (próza)
tulajdonítható. De von a tv-nek egy furcsa, kiegyenlítő hatása is, u fontos eseményeket egy szinten említi az apróságokkal. . . Nem tesznek különbséget a válás, a lóverseny és a közel-keleti háború között. A gyerekek gondolkodását ez nagyon befolyásolja. Ez rémisztő. . . Raskin: Regényeinek formája a mai élet széthuliottságára utal? Lessing: A Golden Notebook elején Anna azt mondja: ,,A helyzet az, hogy akárhová nézek, minden felrobban.' A legenda saját társadalmunk legendája foszlott szét. Darabokra hullott a hirosimai bomba óta. Akkor még nem tudtuk, hogy vízválasztó volt. Nem figyeltünk oda, azt hittük, ez is csak egy új szörnyű fegyver a szörnyű fegyverek sorában. Csak később ébredtünk rá a dolog borzalmára. Lassan hatolt el a lelkiismeretünkig és egyre mélyebb a döbbenet. Mi pusztítóbb fegyvereket használtunk, mint amilyennel az ellenség rendelkezett. Egyetértettem Anglia és USA harcával Németország és Japán ellen, de Drezda bombázása eiborzasztóit és undorodtam a propagandánktól Egész életemben enyhén bűzlő pártokat, célokat, nemzeteket és mozgalmakat kellett szolgálnom. . . . . .Sokszor kínoz a képzelet tehetetlensége. Saját írói életem és korunk félelmei között szakadékot érzek. Leülök egy nyugodt londoni lakásban és arra gondolok, Vietnamban háború van. Tegnap éjszaka, miközben vacsoráztunk, a rendőrség megszállta az egyetemet és diákokat tartóztatott le. Raskin: . . .Az én nemzedékem politikai aktivitását nagyon erősíti Vietnam kitartása és a kubaiak sikere az USA ellen. Lessing: Vietnam évek óta vérzik. Nagyon tisztelem Kubát és remélem, hogy a kubai forradalom valóra tudja váltani elképzeléseit. De nem Kuba vagy Afrika vagy Vietnam a legfontosabb. . . Nem becsű löm le a hősiességet. Kuba és Vietnam hősies, de nagyszerűségük ünneplése helyett azzal kell törődnünk, hogy az emberiség ne pusztítsa el önmagát a következő 25 évben. . . El kell kerülnünk egy újabb világháborút. Már most a teljes káoszban élünk, de olyan romlottak lettünk, hogy észre sem vesszük. A világ tántorog, értékeink rothadnak. Raskin: Túl pesszimista, a mi generációnk sok mindent szabadabbá tett, a mi értékrendünk már nem kommersz. Lessing: A hatvanas években a fiatalság sok szabadságot kiharcolt magának. A ,,virághaíalom" időszakában találkoztam fiatal kanadai költőkkel, akik szerint a virágok hatalmasabbak a tankoknál. Ez szentimentális hülyeség. Késő van már a romantikára. Az utóbbi években a fiatalokat körülrajongták, viszonylagos szabadságot engedtek nekik, mert ők jelentik az új ,,piacot”. Ennek a korszaknak vége, a fiatalok rájönnek lassan arra, amire az eiőző generációk is, hogy elérkezett az a szörnyű pillanat, amikor cselekedni kell, mert ha nem tesznek valamit, az ó életük is olyan lesz, mint a szüleiké volt. A szabadság illúziója szertefoszlik. A mostani diákmozgalmak nagy része annak a ténynek tulajdonítható, hogy több éves lótuszevés után a fiatalok rájöttek, hogy az ő életük épp olyan meghatározott és anyagias lehet, mint a szüleiké. Nem akarják ezt az életet, csapdában érzik magukat. Ez az érzés attól függően, milyen irányban használják ki, lehet jó vagy rossz. Raskin: Úgy tűnik, hogy bizonytalannak, veszélyesnek érzi helyzetünket. Lessing: A fiatalság fontos része forradalmi. De ha az atmoszféra megváltozik, meg fogja látni, hogy a fiatalság nagyon nagy hányada nem forradalmi. A fontos kisebbséget meg kell őrizni, mert ez fogja folytatni a harcot. Az utóbbi évtized viszonylagos szabadság időszaka volt, ami a vége felé közeledik. A veszély abban van, hogy a fiatalság. ami ebben a korszakban nőtt fel, azt hiszi, ez mindig így lesz. Kaskin: Már rájöttünk társadalmunk autoratív jellegére. Mindennap, minden városban tucatnyi a letartóztatás. Tegnap volt itt nálunk is a rendőrség. Lessing: Igen, ez igaz, de a tény az, hogy a fiatalok tüntetnek. Tételezzük fel, hogy maga és a barátai nem tüntethetnek többe nyilvánosan. Olyan szervezeteket kell létrehozni, amik ilyen körülmények közt is képesek fennmaradni. Miközben nyíltan cselekszenek, azért is harcolniuk kell, hogy a nyílt cselekvés joga megmaradhasson. Raskin: Halványan emlékszem az ötvenes évek hangulatára. Tömeg őrület volt, az emberek rettegtek az őszinteségtől. Lessing: Amerikában a radikálisoknak nem volt könnyű dolguk. A mccarthyzmus mély nyomot hagyott ezen az országon. Sok amerikai barátom esett áldozatul. Tegnap beszólt nekem Morton Sobeilról. Nem tudja elhinni, milyen furcsa nekem, hogy ilyen könnyen ejti ki a nevét, amikor 15 évvel ezelőtt senki nem merte szóba hozni, kivéve néhány radikálist. Senki nem figyelt ránk, amikor tiltakoztunk Sobell és Rosenbergék zaklatása ellen. Már a nevüktől is félve visszahőköltek az emberek. . . A hangulat szenvedélyesen baloldalellenes volt, állandó veszélyben lorogtunk. Jó, hogy a fiatalok nem élték ót ezt az időt. Szabadabbak és bátrabbak, de rá kell jönniük, hogy a mccarthyzmus visszatérhet. Raskin: Sok baloldali diák jómódú családból származik. Híres kormánypárti professzorok fiai dolgoznak a baloldali mozgalomban. Hogyan látja a generációk kérdését? Lessing: A borzalmak okozta feszültség olyan elviselhetetlenné vált. hogy a középkorú emberek jobbnak látják nem észrevenni. Az én nemzedékem nem érti meg, hogy a fiatalság a felszín alá hatolt és felfogta civilizációnk rémségeit. Ilyen átkozottul romlottakká váltunk. Az emberiség rosszab és rosszabb, egyre jobban elpolgárosodik, egyre többet hajlandó elviselni. Mindig hihetetlen brutalitást tapasztaltam a társadalomban. Szüleim és sok millió ember életét az I. világháború nyomorította meg. De az emberi képzelet hajlamos nem elfogadni a helyzet tanulságait. A háború olyan sebeket ejt az emberiségen, amit nem akar felismerni. A második világháború után a világ feléledi, lenyalta sebeit és belekezdett a harmadik világháború előkészítésébe. Ezt a színjátékot figyelni, látni, hogy az ember mit csinált magából, már önmagában elég volna a fiatalok lázadásához. Csodálkozom, hogy az új baloldal nem szenvedélyesebb. Remélem, nem tart igazságtalanul keserűnek. Az emberiség nagyszerű tud lenni. Az én társaimnak több fronton kellett harcolniuk. Vörösnek lenni nagyon kemény dolog. Sok barátom elpusztult vagy tönkrement. Gyakran a forradalmi mozgalmak, amikben dolgoztak, elárulták őket. Sok volt kommunista elvesztette a hitét. Raskin: Lehetséges, hogy a mi nemzedékünk politikai mozgalmai újraéleszthetik a hitet? Lessing: ...A kommunistákat nem lehet meglepni semmivel. Nincs olyan szörnyűség, amit az emberek el ne követnének. Mi megtanultuk ezt. A maguké új nemzedék, ha szerencséjük van, nem fogja annyi csapás érni, mint a miénket. Mindenesetre sok türelemre lesz szükségünk.” A vörös és a fekete zászló is sok hívet szerzett magának az USA fiataljai között. A cél az, hogy az amerikai zászló alatt menetelhessenek, ha az újra a Függetlenségi Nyilatkozat valódi szellemét, azokat a tiszta eszméket és elhatározásokat képviselné, amelyekért távol a világ trónjaitól, hatalmasságaitól, kiváltságosaitól az Egyesült Államok megalakult. (John Raskin és Doris Lessing beszélgetését, Bob Dylan nyilatkozatát angolból fordította: Panyik Márta.) IRODALOM: DORIS LESSING at Stony Brook: An Interview, New American Review 8. NORMAN PODHORETZ: Az együgyű bohémek, üvöltés, Európa Kiadó. JOHN H. SCHAAR: Reflections on Authority, Dissent Essaysin Political Science, 1971. F. SCOTT FITZGERALD: Emlékek a jazz korszakról, Budapest, Gondolat, 1970. KÖVES ERZSÉBET: Utazás az angol baloldal körül, Valóság, 72/9. 19
