Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 4. szám - JELENÜNK - Draviczki - Tajti: A világnézeti nevelés helyzete és feladatai

Az első ,,véieménykérdés’'-re kapott válaszok tapasztalatai alapján — 1. 3. és 4. sz. táblázatot — csak az osztálytársak minősítését közöljük. A 11. sz. táblázatra tekintve szembetűnő a középiskolások 1972. szeptemberi válaszának eltérése egyrészt attól a választól, amit a második felmérés alkalmából osztálytársaikról adtak, másrészt attól a választól is, amit a főiskolásoktól kaptunk. Lehetséges, hogy az év elején még nem ismerték egymás véleményét, vagy a 4. év tanulmányai során — a Világnézetünk alapjainak megismerése után — ugrásszerűen megváltozott véleményük osztálytársaikról. Valószínű, hogy mindkét mozzanat szerepet játszott a fenti eredmény kialakulásában. (A vizsgák, az érettségi közelségének hatását — a második felmérés 1973. májusában történt, — nem tartjuk valószínűnek, mert nem önmagukat, hanem osztálytársaikat minősítették, tehát a ,,számítás", a személyes érdekeltség nem jelentkezett motiváló tényezőként.) A 70—80 százalék között mozgó „nem vallásos, tehát ateista meggyőződésű” arányszámot, és a 10 százalék körül mozgó ,,vallásos” fiatalok arányszámát — végzős diákokról lévén szó — elfogadhatónak tartjuk, és feltételezhetően jobb annál, mint amit valamennyi diák — tehát az első, a második és a harmadik éveseket is beleszámítva — véleményének megkérdezése alapián kaptunk volna. így is jogosnak tartjuk azonban azt megállapítani, hogy bizonyos közhiedelemmel ellentétben és a réqebbi tradíciókkal ellentétben Heves megye diákifjúsága túlnyomó többségében nem vallásos, s a vallásos hitet valló fiatalok kisebbségben vannak. Nem jelentéktelen azonban a közbülső, átmeneti állásponton levők arányszáma sem, akikre a vallási szokások formális betartása, vagy éppen a közömbösség jellemző.

Mint már korábban jeleztük, sem szándékunkban, sem módunkban nem állt a statisztikai adatok részletekbe menő taglalása. Feladatunknak azt tartottuk, hogy a felmérés adatait összesítve a legszembetűnőbb tendenciákra hrvjuk fel a figyelmet, és ezzel kiindulási alapot adjunk a problémák továbbelemzéséhez, a kérdések és a válaszok pontosabb megfogalmazásához.

Óvakodunk bármiféle elsietett, felületes vélemény megfogalmazásától. A statisztika számai azonban azt sugalmazzák, hogy észrevételezzük azt a különbséget, amely az általános világnézeti kérdések, illetve a társadalmi és etikai kérdések között fennáll. Úgy tűnik, hogy a világnézeti nevelőmunka hatékonysága az általános világnézeti kérdések vonatkozásában és az ateista nevelésben érvényesül jobban. A világnézeti nevelés eredményei tehát a tanulók materialista szemléletének megfelelő színvonalában jutnak kifejezésre. Ezzel szemben a társadalmi és az etikai kérdésekre kapott válaszok azt mutatják, hogy a tanulók ilyen irányú ismeretei és ennek alapján világnézeti-erkölcsi meggyőződésük lényegesen elmarad a társadalmi elvárásoktól. Nyilvánvaló, hogy ez nem csupán az iskolai nevelőmunka problémája. Társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszának ellentmondásai, a személyes tapasztalatok, az azokból levont, gyakran torz általánosítások közvetlenül ezekben a kérdésekben jelentkeznek a hallgatók tudatvilágában. Az összesítő táblázattal kapcsolatban befejezésképpen még két megjegyzést kívánunk tenni, az egyik arra vonatkozik, hogy a tanulóifjúság világnézeti és erkölcsi nevelése nem csupán iskolai probléma, hanem össztársadalmi ügy, a különböző tényezők komplex hatásának eredménye, a másik megjegyzésünk viszont az, hogy a világnézeti kép struktúrájának vizsgálata alátámasztja a tudat fejlődése egyenlőtlenségének és ellentmondásos voltának törvényét.

40