Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gyurkó Géza: Az elnökség (szatíra)
_iiiiiiiiiiiHiMiiiiitjiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii<iiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiimiiiiifiiiiiiiiiimttiimi ■ iiiiiiitiiiiiiiiiiiimtiiiiiiiiiiiiiiiguitiiiiiniiiiiiiiim GYURKÚ GÉZA: I Az elnökség riiiiiciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiuuuuiiiiHiiiif iiiiiiiiiHiimiiiiiiiiimiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiMiiiiiiitimiiiiiuiiiiiitiiiiiiim— A szocializmus építéséhez két lő dolog kelletik: a szocializmus és az elnökség. De az elnökség az leginkább. Ha nincs elnökség, meaáll a szocializmus építésének száguldó gőzhengere — magyarázta fensőbb- ségesen Povázsai Elek, abból az alkalomból, hogy a gyári vizeldét a szak- szervezet többszöri és hathatós közbelépésére, a dolgozók közreműködésével a vállalat a felújítási alap terhére végre modernizálta. Aki Povázsait hallgatta, az Kelemen volt, a fiatal és éppen ezért oktondi, s mert oktondi, ezért közéletileg abszolút tájékozatlan technikus gyermek és mellesleg szakszervezeti bizalmi. Povázsai Elek eszbé-elnök ugyanis éppen a közéletiség kérdésében tartott széles körű fejtágítót a vizelde ürügyén. Az pediglen senkit se hökkentsen meg, — hogyan is került egy eszbé-elnök és egy fiatal szakszervezeti bizalmi közéleti beszélgetésbe össze a gyári vizelde és az elnökség. Mert, mint alább is kiteszik majd, bárki előtt világossá válhat, hogy e kettő nem kizárja, de gyakran feltételezi egymást. Mint esetünkben is. — ... miért lenne a szakszervezeti mozgalom prűd? Nagyon csodálkozom maaán, Kelemen szaktárs — ingatta fejét Povázsai, mintha légvzú- gást kerülgetne — nagyon csodálkozom. hogy fiatalember létére ennyire prűd. A vizelés, hogy úgy mondjam, biológice hozzátartozik a jó közérzethez. A jó közérzet, az egyén jó közérzete pedig a gyári közérzethez. A gyári közérzet pedig politikai kérdés. Fontos politikai kérdés! — emelte tel az ujját feddöleg Povázsai. hogy egy pillanatra Kelemen Benedek úgi érezte, politikailag alultáplált emjei ő, aki lám képes lebecsülni a gyári közérzetet és a vizelés fontosságát. — Ö, dehogyis gondolom ... Illetőleg nagyonis úgy gondolom, hogy fontos a gyári közérzet... De — mentegetőzött Kelemen — ez az elnökség talán mégis túlzás, nem? — Túlzás? — sikoltott fel Povázsai, hogy a vizelde körül csoportosulok közül többen is felkapták a fejüket megértőén és utat is nyitottak Pová- zsainak. De ő oda sem figyelt e nemes és segíteni akaró gesztusra. Felháborodottan nézte Kelement, hogy az milyen érthetetlen. Mint a mai fiatalok. Igen. Akik ilyenek, mini Kelemen ... — Ember! Szaktárs! Hát miéri szégyen ez a vizelde? Miért? — hordozta most körül a tekintetét a lassan gyülekezőkön, akiket ő invitált meg egy kis mosolygásán elnevezett klosmerli avatásra. Néhányon persze nemcsak az avatásra várás izgalmában toporogtak ott, a pompás olajszürkére festett vizelde előtt, amelynek ajtaján a grafikai szépségű betűkkel írták fel, hogy FÉRFIAK ... — Miért? — tette lel ismét a szónoki kérdést, de már nem is várt választ... — Ezt a létesítményt a dolgozók akarták. Ez a létesítmény szociális létesítmény. Pontosan 32 ezer forint gyári pénz és ötezer forint társadalmi munka van benne. Ez a vizelde Kelemen szaktárs olyan, hogy a KÖJÁL ki fogja bérelni bemutató vizeldének ... Ez a létesítmény a miénk! — ütött a mellére Povázsai, hogy elfogta a köhögési roham. — Persze, hogy a miénk ... Meg avassuk is fel... Igyunk néhány korsóval, s olyan avatás lesz, hogy ... — vigyorodott el az ünnepi pillanathoz méltatlanul Kelemen, aki nevezetesen azért is tiltakozott az elnökség gondolata ellen, mert hogy az elnökség elnökének őt szemelte ki a vizelde avatást gondosan megszervező Povázsai Elek ... — Ne iztelenkedjen kedves szaktárs ... Ez komoly dolog. Nem hagyom, hogy vívmányunkat, eme jelentős szociális létesítményt, az ízléstelenség szintjére devalválja — hatódott meg az eszbé, hogy ilyen pompás gondolatai támadnak a vizelde avatás kapcsán. Egy pillanatra felvillant benne annak a gondolata is, hogy talán még a filozófiát is mivelhetné. Akkor egy egész biológiai kombinát elnökségét is megszervehetné. De aztán elhessegette magától e karrierista álmot. Mindig racionális elme volt. Igenis kell és igenis lesz elnökség. Avatás, elnökség nélkül. Ki hallott már ilyet? — Itt a névsor, amikor intek, kezdje el olvasni... — mordult most már Kelemenre határozottan. — És hová ülnek a tisztelt elnökségi tagok Povázsai szaktárs? — ké- nyelmeskedett Kelemen, de Povázsai- ban kemény és következetes dióra talált... — Hogy hogy hová? Sehová. Ez igazi gyári gyűlés lesz. Állunk. Az elnökség is. Még, hogy leülni... — méltatlankodott az eszbé-elnök lelindulva. — Látszik fiatal barátom, hogy magának fogalma sincs a forradalmi időkről. Azokban az időkben bezzeg mindig volt elnökség, de senki sem kért széket, hogy elterpeszkedjen az üzemcsarnokban . .. Bezzeg ma ... Nos, szóval majd állnak. Férfivizeldében amúgyis állni kell — tette hozzá praktikusságát im így is igazolva. A vizelde körül morgó zsongás, éber figyelem, topogó tanácstalanság. A pillanat feszültsége kétségkívül érezhetővé vált. A nagy esemény úgy látszik valóban megmozgatta a gyár férfi dolgozóinak jelentős többségét. Ám a nők természetesen, mint any- nyiszor máskor, most is vihogva húzták ki magukat a közéletből... — Azért, mert nekünk ülni kell olyankor! — tiltakozott sipitozva a kövér Csemcseginé, akinek ülepénél csak a szája volt nagyobb... azért nekünk se pénz se pisilde? Ez az egyenjogúság? — Kiírták, hogy férfiak. Hadd tudják, ha már bemennek, hogy micsodák is! — replikázott lelkes vihán- colással Perec Bözse, aki karcsú volt, mint a nádszál és mohó, mint egy méhkirálynő... 13
