Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gyurkó Géza: Az elnökség (szatíra)

Am mindezek az otromba női bekiabálások, a kétségtelen önzés jelei és egyben igazolásai is annak, hogy mi minden tennivalója akad még itt az eszének a nők nevelése tekintetében — ezek most mind hidegen hagyták Povázsait, amikor szinte meghatottan nyújtotta át a protokollt Kelemennek.

Egy pillanatra csend támadt az összegyűltek között...

Egy pillanatra bevillant a napsugár a poros üvegtető kitört résein, fényben fürdetve meg a vizelde ajtaján a kaligrafikus szót: FÉRFIAK.

Egy pillanatra Povázsai Elek is megilletődött, mert átérezte az elkövetkezendő percek történelmi. . . igenis ... történelmi jelentőségét a gyár életében ...

Egy pillanatra Kelemen Benedeknek rátévedt a szeme a papírra, mielőtt részleteiben is tanulmányozhatta volna a névsort és a szem tulajdonosa megdöbbent annak terjedelme láttán. „Atyaúristen! Csak az Atyaúristen nem szerepel itt a névsorban. Ha mindenki elnököl, akkor ki vizel, hogy avasson ... ? — s erről jutott eszébe, hogy odasúgja Povázsainak.

—... És mondja már Povázsai szaktárs, az avatás, az hogy lesz?

— A protokoll szerint Kelemen szaktárs... A protokoll szerint — suttogta vissza mind jobban elérzé- kenyülve Povázsai, hogy mind jobban közelgett nagyszerű szervezése beteljesedése. Majd még gyorsan hozzátette: — ... A vezérigazgató ... a párttitkár, aztán az öreg Keceli. . . Ö a gyár legrégibb dolgozója ... Ez a sorrend!

Egy pillanatra a nők is abbahagyták a kirekesztésükből táplálkozó gúnyos vihogásukat.

Egy pillanatra a magasztosság ünnepélyes kifejezhetetlensége lett úrrá az összegyűlteken. . .

— Egy pillanat — mondta kicsit hangosan, de nagyon serényen Mezősi, a párttitkár, aki most tűnt fel váratlanul, és felrúgva a protokoll szabályait, gyorsan berohant az

olajszürke ajtón. Povázsai valósággal megdermedt. Kelemen kezében táncolni kezdett a papír. Az ünneplő tömeg zsongott és kuncogott. A nők arcán úgy kezdett fényleni a kaján- ság, mint napfelszín a napkitörés előtt.

— Klassz kis vizelde... — jött ki megkönnyebbülve az olajszürke ajtón Mezősi, miközben egy pillanatra zavartan végignézett magán, látva Povázsai megrökönyödött arcát.

— Próbálja ki maga is, Povázsai szaki — tette hozzá vigyorogva, aztán újból utat tört magának a felsora- kozottak között és eltűnt valamerre a gépek mögött.

— Adja ide azt a papirt... —

nyögte Povázsai letörten Kelemennek és mint, akitől élete egyik legszebb pillanatát rabolta el valami otromba kéz, beleroskadt lélekkel, megtört váltakkal, kezében a papírral belépett az immár ismert olajszürke ajtón, amelyre ez volt írva: FÉRFIAK.

14