Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Varga Zoltán, Szokolay Zoltán, Morvai László, Fejes Erika versei

SZOKOLAY ZOLTÁN:

Ki a boldog?

FiiilliiiiuiHHiiimiiuHMiitdMuniuimiiniMiiiiMimmfimiMiHmimoiaiaiimtiniuiJawHniMMHmMui »ukmMtiHMiMiniiiMHilHiiiMiiitiiitiiiitmmiMiitfiiiiiiimiiiuiiiiiitiiiHiiuiiiHifiCHiiuiiiimuuififiMMMiUjJUJJnimHJiumtiHMJUiiM

Kő és ember

hol él a kőt önmagában

mert minden mást elvettek tőle

mi meg csak magunkon kívül élünk

nem a belső végtelen a külső adatott meg

középpontunktól csak távolodunk

növekszik velünk a világ

mig a kő egyre kisebb pontba sűríti

a létet önmagában

ki a boldog t

Sors

én is épp oly esendő vagyok de mindannyiótok arcvonását értem bárkivel élnék közűletek hiszem hogy szent hiszen ember csak elbújik tárgyal mögé mert érzi a dolgokban van a kezdet és a cél nem megformált szobrok a kertben legyetek tisztavizű patak s váljatok benne olyan kővé mit önmagatok sodra tisztára csiszol

Litánia

Lég-polcokon porcelán csönd-giccsek, jól vigyázzatok a harisnyájuk-csúszott, cipőjük-lélretaposott, konlyuk-behorpadt öregasszonyokra!

Ti vagytok két polc-rács közt a világ börtönük ablakában,

hajnalinaplény-arcotok és alkonyiköd-arcotok

hasonlítson mindig az ő arcukhoz,

hogy napközben az élet

négyszögletes udvarán

ne fájjon nékik a menetelés

és hogy éjszakánként fussa át őket a tűz:

sakkfigurává változott,

szmokingos öregurakról álmodjanakI

wiMiiudui

iniinmuuiincniMjiiii

MORVAY LÁSZLÓ:

Ráolvasó

Melled a váram, aranybuja bánat sikításod röppen, kalapfújó széllel játék libben ormon, kikelet a párom nekem jön a fölhő, sárga kakas kerpel:

Rezes lányom anyád volt párom nincsen ángyom marad a vágyom

Durran az ágon döbben az ágyon dallam a párom betelik az álom

gurul a szánom szavamat áldom botlik a lábom n ef e I e j t s a párom.

FEJES ERIKA:

Vértöviskés az ég alja

Felhőkutya sebét nyalja Lábát a Nap elmetszette Piros ronggyal bekötözte Veresük az ég ruhája Készülődik éjszakára Megcsipkedik vörös vércsék Kifordítják kékbélését Becsukódik rózsa-állat Harmat gyöngyöz fehér sálat Motozzák a csönd-síkságot Tekervényes gyik-virágok Véreshúsú pipacsokba Rovar rajzik ittasodva Szirom-combok szétleszülnek Falluszokkal ékesülnek Szétrobbannak termők porzók Feketéllnek virág-torzók Mézfakasztó éjszakára Vért borit az ég subája Ormok sziklák kékszikéje Eret vág a róna-égre A szeretők iparkodnak:

Csókolózik Ma és Holnap

4