Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 3. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Soós Imre: Az egri "vitézlő rend" (1688-1711)

egyházi földesúrnak, a püspöknek és káptalannak saját címere. Ebben az új címerben a főalak az egyszarvú, másként unicornis, ez a képzeletbeli címertani állatalak olyan, mint a ló, csak homlokából egy hosszú, hegyes szarv nő ki, lábával kardot tart, melyre kígyó tekeredik, a kardmarkolat alatt csillag, hegyénél a nap, oldalt a hold látható. A városi címernek ezen része azonos a Fenesy György püspöknek családi címerével, míg a címerpajzs másik részében a másik földesúrnak, a káptalannak címere, - vagyis az evan- géliumos könyvön álló kiterjesztett szárnyú sas látható. A címerpajzs alsó részét a városjellegre utaló bástyás városfal rajza tölti ki. 1903-ban az akkori belügyminisztérium ezt a címeralakot állapította meg Eger számára hivatalos városi címernek.

1697-ben a Hegyaiján kuruc felkelés tört ki. A kurucok elfoglalták Patak és Tokaj várát. Július 1-én Butler egri vár- parancsnok elrendelte, hogy a hegyaljai felkelés leverésére az egri nemesek, lovas és gyalogos hajdúk szálljanak táborba, csatlakozzanak az Ónod felé tartó Vaudemont herceg császári regementjéhez. De az egri hajdúk vonakodtak a kurucok ellenében táborba szállni. Erre Butler a várbeli német muskétásokat rászabadította a hajdúk egri házaira, ezek aztán két tanácsbelit „megdöföltek, megsebesítettek”, egyiket egy muskétás agyonlőtte. Mlinkó Mátyás városbíró közlése szerint 1697. július 1-én, „a rebeiliókor a németek az hajdúkat utcánként hajtották ki" s csak fegyveres fenyegetéssel sikerült „városunkban lévő népek közül lovas vitézlő rendből 300-t, gyalogot pedig 250-t a hegyaljai kurucok ellen hadba küldeni, de amikor az egriek szembekerültek a felkelőkkel, rövidesen megfutamodtak, s a kurucokat a császári csapatok verték le.

A Rákóczi-szabadságharc csatározásai során 1703. november 9-én felgyújtják a várost, a török faházak nagy része lángok martalékává lesz. A város 1703 decemberében, a vár pedig 1705 elején kerül a kurucok kezébe. 1705 februárjának végén Rákóczi fényes kísérettel bevonult Egerbe, a Rácz kapunál az akkori püspök, az öreg Tele- kessy István fogadja. A fejedelem ezúttal három hónapon át Egerben tartózkodik, itt fogadja a francia király követét. Rákóczi egri tartózkodása idején, Egerből kelt az első magyar újság, a Mercurius Hungaricus, a magyar hírnök, 1705 május 30-án. Ennek első száma arról tudósít, hogy a fölsé- ges fejedelem egri városi szállásából egész udvarával együtt kivonult a szabadba, s a napsütötte egri mezőkön ütötte fel sátortáborát, s nap mint nap vadászgatott, illetve csapatainak gyakorlatoztatásával foglalkozott.

Az egri hajdúcsapatok tisztjeik parancsnoksága alatt részt vettek Rákóczi felvidéki harcaiban és a dunántúli kuruc hadműveletekben, „miolta urunk (Rákóczi) hivségére állottának.” 1707. május 31-én, az ónodi országgyűlésen Te- lekessy István egri püspök, az egyetlen Rákóczi-párti magyar főpap, elsők közt írja alá a Habsburg-ház trónfosztását kimondó határozatot. 1709 nyarán Egerben is pusztít a pestis. 1710 októberében a császári katonaság körülzárja a kuruc Egert, a városi sereg és a polgárság behódol a császáriaknak, majd 1710. december 7-én a vár kuruc őrsége is kapitulál.

1710 előtt nem voltak hóstyák Egerben. A török távozása után betelepült városi tisztek a városkapuk előtti, városfalon kívüli térségeken gazdálkodásra alkalmas terjedelmes udvarokat, németül Hof-okat, latinul allodiumokat, majorokat alakítottak ki. A pestis idején a kuruc várparancsnok e majorokba rakta ki a fertőzött hajdúkat, a városi magisztrátus pedig, — hogy a katonaság részére előírt terménybeszolgáltatási kötelezettségének eleget tudjon tenni, — szívesen látta a környékről jelentkező gazdákat s a városkapuk előtt létrejött majorok környékén adott nekik szállást, mezőgazdálkodásra alkalmas termőterületet és gazdasági udvart. Míg a városi adóösszeírások 1709-ig a hóstyákat sohasem említik, 1710-ben már hírt adnak arról, hogy a Hatvani hóstáton a nemes urak majorjában a beteg hajdúk, meg a Verpelétről, Füzesabonyból beköltözött falusi gazdák vannak elhelyezve. 1711-ben a Rácz kapun kívül valók száma 23, a Makiári kapu előtt 24-en, a „Hatvani kapu előtt való hóstáton” 69-en laknak. A hóstyai házhelyek kimérése 1712-ben történt meg véglegesen. A hós- tya elnevezés az ismertebb, de téves értelmezés szerint a német Hochstadt, — felsőváros, külváros — szóból ered, de éppen Egerrel kapcsolatban vannak olyan okmányok is, melyek a Hofstadt — majorváros, gazdaváros, — német megjelölést torzítják hóstyára.

Az egri vitézlő rend sorsát azonban megpecsételte a kuruc szabadságharc bukása, meg az 1710. évi pestis. „A vitézlő rendek a városbul másuvá elmentek, sokan meg is haltak,” - írja a városbíró 1712-ben. Az egri hajdúk megmaradt töredéke a császári kormányzat szemében elvesztette korábbi létjogosultságát, s várbeli szolgálatra ezután kizárólag megbízható birodalmi katonaságot vezényeltek, az ittmaradt csekélyszámú hajdúság pedig szőlőművelő polgárrá, belvárosi, vagy hóstyai lakossá lett. Emléküket mindmáig megőrizték az 1699-től előforduló Hajdú-hegy, „Ónodi Gyalogh és Hajdú Sáncz” helynevek.