Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gyurkó Géza: Egy sima, egy ferkelt (novella)
uiimiimiuiiiiHiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiitiiiiniiiuiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiimiiMiiuiiiiiiiiiiiiiiiiniHiiiiiiiiiminimmiMiMimiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiK f GYURKO GÉZA: Egy sima egy ferkelt iiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiHimiiiHiiiiiiiiiiiiiiHMmiiiiiiiiitiiiiiimiiiiimiimiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiHiitimiiiiiiiiiHiiiiititiitiiiiiniiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiHT Csend volt. Vattába dugta fejét a város. Csak az asszony szája mozgott, vezényszavakat adva a kötőtűknek. A férfi, fejét a tarkója alá dugva, mozdulatlanul, mintha hipnotizálták volna, úgy figyelte, mint fémlenek az asszony kezében a kötőtűk. Villognak, egymásnak esnek, hogy az utolsó ti- zedmásodpercben kikerüljék egymást. — Marhaság. A szál körülfogja a semmit és lyuk lesz belőle. Lyukat csinálni? - gondolta, de nem szólt, csak feküdt és az asszonyt figyelte, amint az a saroklámpa glóriás fényében, lehajtott fejjel villogtatja a tűket. Csend volt. Mély és szürke csend. — Egy sima, egy ferkelt - buggyant elő félhangosan a mondat a mély lélegzet nyomán az asszony száján. — Micsoda? — Szóltál, kedves? — Igen. Azt kérdeztem, hogy mit mondtál? — Aha — nevette el halkan magát az asszony és ölébe eresztette az elcsendesedett tűket. — Azt mondtam, hogy egy sima, egy ferkelt. Számolom a szemeket. — És miért kell számolni és miért kell hangosan mondani is a simát, meg azt a ferkeltet? - makacskodott a férfi és egy kicsit feltápászkodott a heverőn, hogy jobban lássa az asz- szony védő ölébe bújt gombolyagot, a megkezdett kötést, és a tűket is, amelyek rideg fémes fénnyel kandikáltak ki a combok kemény vonalai közül. — Mert még csak most tanulok. Hogy el ne tévesszem. Azért mondom akaratlanul is magamban. — Értem — dőlt vissza a férfi. Az asszony még fürkész aggódással pihentette rajta a szemét, figyelte a férfi megnyúlt arcát, a vékony halántékát, meghegyesedett orrát, amely mintha riadtan szimatolna valamit. Bárhogyan próbálta, nem tudta visz- szaidézni azt a nyurga kamaszt. Aki egykor volt a férfi. A zsibongó, mindig nyugtalan kamaszt. Lehunyta a szemét, s úgy próbálta visszaidézni a húsz esztendőt. A tízet csak. De nem sikerült. Ez a mostani arc lüktet benne, mint valami fáradtan vonagió szív, ez az arc, amely itt olvad össze előtte a heverőn a párna szürkéjével. Felvette a kötést és mormolva számolni kezdett újra. A férfi hirtelen felült. — Mondd, miért akarsz te megtanulni kötni? - kérdezte gyanakvóan. — Tudod, hogy mindig utáltam, ha öreg mámiként villogtatják körülöttem a nők a kötőtűket. Lehangoló és kiábrándító. Mintha ravatalon feküdnék és a sirató asszonyok a kötéssel ütnék agyon az időt és az unalmukat. Miért akarsz most megtanulni? — Talán, mert már öreg mámi vagyok — mosolyodott el az asszony, de ebben a mosolyban csak olyan volt a derű, mint mély és sötét tó vizén a fák szűrte napfény villanása. Ne szamárkodj... Te és az öregség. Húsz év után fiatalabb vagy, mint voltál. Kegyetlenül fiatal vagy, mondta a férfi alig érezhető keserűséggel a hangjában és eszébe jutott, hogy húsz esztendeje is megkérdezte az asszonytól:- Mondd, miért akarsz te megtanulni tanítani? .. . most meg kötni tanul. Húsz éve tanítani akart, most meg kötni .. .- ... s különben is - tette hozzá akkor a lelkes indokokhoz, kicsit dacosan, hosszú energikus ujjaival hátrafésülve a mindig szemébe lógó hosszú haját... — s különben is, egy asszony álljon meg a maga lábán. Tudjon megállni egyedül is, ha kell, emberként. Nem szeretem a né- ket...- Micsodákat nem szeretsz? — csodálkozott az akkori félig férfi, félig kamasz.- A néket. A valakinéket. Én magam akarok valaki lenni és nem valaki után ...- Utánam sem?- Utánad sem. Nincs rettenetesebb, mint egy nő, aki mert nem tud semmit, hát nem tehet mást, tudnia kell legalább a férjét kiszolgálni. Brrr! Távolról vonatfütty kúszott be a szobába, mint ajtó résen utat találó vékony vízfolyás. Az asszony felkapta a fejét a csendháborításra, de a kezében nem állt meg a tű, villogva szaporázta tovább a szemeket, mormogva magában: egy sima, egy ferkelt. Micsoda nyugalom és micsoda kitartás, nézte a férfi kissé leeresztett szemhéjai alól az asszonyt. A mozdulatlan test, a szaporán járó ujjak, a némán meg-megrebbenő száj valahogyan idegenek, valamiképpen túlviláginak tűnt most a számára. Dehogyis túlviláginak. Őneki nagyonis eviláginak. Negyven éves, még annyi sincs az asszony. Az egy gyerek meg se látszik rajta. Még mindig kívánatos, még mindig asszony, még mindig nő.- Vajon Sanyika mit csinál? - nézett fel a kötésből az asszony, hangosan folytatva egy, úgylátszik már régen folydogáló belső monológot.- Mit csinálna? Melózik...- Nem hajtják meg nagyon azokat a gyerekeket? Mégis csak 17 évesek még... Útépítés. Emlékszem, apámat vitték el valamikor a háború vége felé útépítésre — ejtette újra ölébe a kötést. - Tudod, sánta volt szegény, de útépítésre ő is jó volt. Úgy jött haza egy hét után, mintha a sírból kelt volna ki. És mindig hátra-hátra- nézett. Ha ült, ha állt, ha ment. Riadtan, rémülten kapta mindig hátra a fejét. Apuka, mit néz a háta mögött? Én kislányom? Én semmit se nézek. Semmit. Mondta és újból riadtan kapta hátra a fejét, mintha egy olyan valakitől félne, aki titokban korbáccsal osonhatna mögé . . . — Szamárság, kedves. Hogyan lehet ezt a kettőt összehasonlítani. Akkor lekvárt akartak csinálni az emberből, most a lekvárból is embert akarnak faragni ... Ez a különbség látod a nagyapa és az unokája között. Történelmileg. — Ne mondjad azt, hogy a fiad lekvár — vonta össze kicsit neheztelve a szemöldökét az asszony, aztán mintegy engesztelve mégegyszer megjegyezte: - A te fiad, tehát nem lekvár... De ne mocorogj annyit. Tessék pihenni! - ejtette tekintetét, akár burkából hulló barna gesztenyét a fa, a kötésre, hogy újból villogjanak a fémrudak, keresztezve, hurkolva, s közben kötve is, egymás útjait. A férfi magában tűnődött. Tessék pihenni. Pihenni tessék. Két szó, amit csak kétszer lehet variálni. Harmadik lehetőség nincs. Tessék pihenni. Pihenni tessék. Élet, vagy halál. Hol a harmadik? Sehol. Az orvosok persze azt mondták, hogy nyugalom, pihenés és néhány hónap múlva el is felejt mindent. Könnyű kis infarktus volt. Te jó ég: könnyű és kicsi és infarktus. Az orvostudomány, ha vigasztalni akar, hát nevetségessé válik. Igen: mindent el lehet felejteni. De a haláltól való félelmet, azt nem! Azt sem, hogy magához térve a kórházi ágyon, miként figyelte a szív dobbanását. Nem érdekelte semmi. Senki. Behúnyta a szemét és csak figyelte, dobog-e és hogyan dobog? Egy-kettő ... egy-kettő . . . egy-kettő .. . Úgy érezte, hogy nem szólhat senkihez, nem gondolhat senkire és semmire, csak arra, hogy vezényeljen a szívének, mert amíg vezényli a dobogás ritmusát. .. egy-kettő .. . egy- kettő ... addig dobog a szív és addig tud vezényelni .. . vezénylés és ritmus és szív és megint a vezénylés ... egy-kettő ... A, ebbe bele lehet őrülni! így nem lehet élni. Vagy lehet? Az utóbbi időben, néhány hete, vagy néhány órája csak, nem gondol a szívre. A saját szívére. Nem mindig gondol rá . .. — Mit kérsz vacsorára? — Elkészítem magam - tápászko- dott volna fel a heverőről, de az asz- szony szemrehányóan nézett rá-... — Maradj. Majd én — mondta. — Miért? - fanyarodott meg szájíze a férfinek... Miért? -■ kérdezte íjiég egyszerj-.de mielőtt válaszoltak volna, már rezignálton folytatta is ... 13
