Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Törcsvári István: A gyártmányok értékelési módszere
lázatból kitűnik, hogy az a gyártmány, amely a legjobb tulajdonságokkal rendelkezik, a 10. minőségi osztályba kerül. A többi gyártmány minőségi osztályait használati értéküknek megfelelő arányban kellett meghatározni. Az egészen kiváló gyártmányok mellett meg fognak jelenni a piacon olyanok is, amelyek csekélyebb használati értékkel rendelkeznek, ezeket is sorolni kell. Ezért feltételezték, hogy az összes gyártmányok átlaga közepes használati értéknek felel meg, úgy ennek minőségét a 7. osztályba sorolták. Ez ugyanis mint a táblázatból kitűnik, a felhasználható gyártmányok minőségi osztályainak számtani középértékét jelenti. Az olyan gyártmányok minőségi osztályát, amelynek jellemzői a legjobb és a kiszámított középérték között helyezkednek el, a 10. és 7. osztályok között, a középérték alatti tulajdonságúakét a 7. és 0. osztályok között, interpolációval kell meghatározni. Azért, hogy ezt a módszert a nem mérhető jellemzőkre is alkalmazni lehessen, először minden ilyen jellemző számra, a felhasználási cél függvényében az osztályokra vonatkozó táblázatot kell készíteni. Az értékelés és a használati érték jó összehangolása érdekében két további feltételt kell kielégíteni: a) Sok jó tulajdonsággal nem mindig lehet minden hiányosságot és gyenge pontot teljesen kiegyenlíteni. A használati értéket ezek a gyenge pontok határozzák meg. Ennek figyelembe vétele érdekében az egyes jellemzők részére minimális minőségi osztályokat kell meghatározni, melyet a gyártmányoknak feltétlenül teljesíteniük kell. b) Az olyan összehasonlítás, mely végülis minden tulajdonságot és jellemzőt egy csoportba foglalna és így állapítana meg egy átlagos osztályt, nem tükrözné helyesen a használati értéket. Előző feltételek érdekében öt csoportban kell a minőségi osztályokat meghatározni: a konstrukció; - a működés; — a technológia és gyártás; — az alkalmazott anyag; — a gazdaságosság paraméterei alapján. Az öt csoportból legalább háromban rendelkeznie kell a gyártmánynak az átlagos minőségi osztállyal, a megmaradó kettőben pedig a legközelebbi alsó osztállyal ahhoz, hogy átlagos minőségűnek értékelhessük. Eddigiekhez képest az a leghasználhatóbb és legkomplexebb módszer. Hátránya az osztályokba sorolásnál levő interpoláció és a 7. osztályba tartozó jellemzők meghatározása. (gy a 7—10. osztályokba kerülő jellemzők abszolút értékkülönbsége egyes esetekben nagyobb is lehet mint 7-es és ,,0”-s között, ahol a ,,0” szintet megfontolások alapján is fel lehet venni. Az eddigi hat módszer előnyeit és hátrányait megvizsgálva a különbség módszert fejlesztettük tovább az egri Finomszerelvénygyárban, kibővítve a pontozásos módszer egyes részeivel. A módszer ugyan általános, de a hűtőkompresszorok fejlesztésének meghatározásánál, a gyártási tapasztalatból adódó fejlődés kiértékelésére, a gyártás ellenőrzésének kiértékelésére használtuk fel először. A PONTOZÁSOS KÜLÖNBSÉG MÓDSZERE Minden egyes tulajdonságra, paraméterre minőségi osztályt határoztunk meg pontszámok segítségével. Az egyes paraméterek pontszámának eldöntése a paraméter jelegétől függően háromféle lehet: a) Mérhető tulajdonságok, vagy tulajdonsági viszonyszámok, mint paraméterek, amelyeknél a felhasználás szempontjából nincs optimum (például teljesítmény, súly). b) Mérhető tulajdonságok, vagy azok viszonyszámai, mint paraméterek, amelyeknél a felhasználás szempontjából van ésszerű határ vagy optimum (például rész-szerelvény élettartama). c) Nem mérhető tulajdonságok, mint paraméterek. A három különböző pontszám megállapítása az alábbiak szerint történik: típusú paraméter Az összehasonlításra szánt típusok közül a vizsgált paraméter esetében az kap 100 pontot, mely a legjobb értékű és a többi gyártmányok ezen paraméterének százalékos viszonya az előbbihez, kifejezi a pontszámot. (Például P/G értéke „X" gyártmánynál 10 W/kp 100 pont; ,,Y” gyártmánynál 8 W/kp 80 pont.) „b” típusú paraméter Különleges feltételek esetén a legjobb értékű paraméter és az átlagosan jó között nem áll fenn az előbb említett egyenes arányú kapcsolat, hanem a pontok számát egy törtvonal határozza meg, melyet az optimális érték megállapítása után, egy segéddiagram segítségével érték szerint leolvashatunk. (Például: motorkopresszorok indítóreléinél az a feladat, hogy összehasonlítsuk a mechanikai élettartamát.) Egy háztartási hűtőszekrényben a kompresz- szor óránkénti kapcsolási száma maximum 8 lehet. Egy napi üzemben ez 192 kapcsolás. Évenkénti 250—260 üzemnapot becsülve ez évi 50 000 kapcsolást jelent. Egy kompresz- szornak, iletve hűtőszekrénynek 10 éves élettartamot számítani elegendőnek tűnik. Ebből következik, hogy a relé mechanikai élettartamának legmagasabb értékét 500 000 kapcsolásban állapítjuk meg. Az olyan gyártmányok, melyeknek mechanikai élettartama nagyobb, mondjuk egymillió kapcsolás, túlteljesítik az optimális követelményeket, ezért a 100 ponthoz a megfelelő érték az 500 000 kapcsolás. Az ennél magasabb értékek mind csak 100 pontot kapnak, az alacsonyabbak pedig az „a” esetben leírt százalékszámítással megállapított pontokat, vagy az előbb említett segédábrával is megállapítható pontokat. (2. számú ábra). Amennyiben ennél a paraméternél előzőeket nem vennénk figyelembe, az értékelésnél torz képet kapnánk. 59
