Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Törcsvári István: A gyártmányok értékelési módszere
„c” típusú paraméter Azért, hogy ezt a módszert a nem mérhető jellemzőkre, paraméterekre is alkalmazni lehessen, még a gyártmányok értékelése előtt minden ilyen jellemzőre és a hozzájuk tartozó pontszámokra táblázatot kell készíteni a felhasználási cél függvényében. Példaként vegyük szemügyre a 2. számú táblázatot, mely a felületkikészítésre vonatkozik. Felmerülhet az a vélemény, hogy ez az értékelés szubjektív alapon történik. Ez azonban csak részben áll fenn. Az egyszer meghatározott értékelési fogalmak azonos felhasználási célnál minden gyártmányra érvényesek és így az egységes összehasonlítási alap következtében az objektív értékelés lehetősége mégis fennáll. Az egyes paramétereknél tehát az „a", ,,b" vagy „c” típusok figyelembe vételével az összes gyártmányt tudjuk pontozni és sorrendbe rakni. A gyártmányokról alkotható összképhez ez azonban nem elég. Ezért a különbség módszer öt csoportjára is szükség van, tehát a konstrukció, a működés, a technológia és gyártás, az alkalmazott anyag és a gazdaságosság paramétereinek értékelési csoportjaira. Minden értékelési csoporthoz előre meghatározzuk a csoportba tartozó viszonyszámokat, jellemzőket. Az eredmény annál jobb, minél több, gondosan megválogatott paraméterünk van, melyeket még a mérési eredmények ismerete vagy feldolgozása előtt, témát jól ismerő szakemberek állítanak össze. így biztosítható, hogy nem maradnak ki olyan paraméterek, melyek az objektív értékeléshez szükségesek. Attól függően, hogy milyen cél érdekében végezzük el a felmérést, van szükségünk egy, két, három, négy vagy öt csoportra a végső értékelésnél. Új konstrukció kialakításánál, távlati fejlesztési munkánál általában mind az öt csoportra szükség van, de egy értékelési csoporton belül kevesebb jellemzőre. Meglévő gyártmányaink helyzetének megismerésére és ennek alapján a középtávú fejlesztések meghatározására van a legmélyebb munkára szükség az öt értékcsoportra, azon belül a lehető legtöbb paraméter megállapítására. Fejlesztési eredmények értékelésére elegendő lehet egy, két esetleg három csoport vizsgálata is. Hasonló a helyzet a rövidtávú fejlesztések, illetve MEO jellegű kiértékelések esetén is. A gyártmányok minőségi osztályba sorolása tehát a vizsgált össztulajdonság alapján, az értékelési csoportok számának függvényében, a következő módon lehetséges: a) öt értékelési csoport esetén: Ha három értékelési csoport — mely az öt közül a legrosszabb minőségi osztályba esik — azonos osztályban van, akkor a gyártmány összegére is ez az osztály jellemző. Ha két értékelési csoport — mely az öt közül a legrosszabb minőségi osztályba esik — azonos minőségi osztályban van, akkor a gyártmány összességében a közvetlen egy osztállyal magasabb minőségbe sorolható; amennyiben a két csoport nem egy osztályba esik, úgy a gyártmány összességében a legrosszabb minőségi osztályban levő értékelési csoport fölötti osztályba sorolhat csak be. b) Négy értékelési csoport esetén Az értékelés értelemszerűen azonos az előzővel. c) Három értékelési csoport esetén Ha két értékelési csoport azonos minőségi osztályba esik, akkor ez jellemző a gyártmány összességére. Ha a három értékelési csoport közül van egy legrosszabb minőségi osztályú csoport, akkor a gyártmány összértékelése egy minőségi osztállyal magasabban levő minősítést kapja. c) Két értékelési csoport esetén Mindig a legrosszabb minőségi osztályú csoport szerint kell sorolni, de ez már csak tájékoztató jellegű minősítés. e) Egy értékelési csoporttal gyártmányt minősíteni nem szabad. A módszer általános, alkalmazható más gyártmányokra is, mint hűtőkompresszorra, de felhasználásának helyessége érdekében összehasonlítani csak azonos célú gyártmányokat szabad. Természetesen a módszer alkalmazásakor minden gyártmánynál találkozhatunk még olyan problémával, amely egyes részek újabb átgondolására készteti az alkalmazót, és így — mint mindennél a világon — szükségszerű a módszer állandó javítása. 60
