Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - A HAGYOMÁNYK ÉLETE - Sugár István: Hányan voltak 1552. őszén az egri vár védői
csupán a gabona és a lőszer alkotórészeinek az őrlése, hanem a különböző, faszerkezetű malmok és tartozékaik megépítése is tartozott. Ennek a kialakult gyakorlatnak a folytán végezték azután a faragómolnárok a mindenfajta ácsmunkát is. így aztán a két kategória alapjában egybefolyik. Közülük nyolcat név szerint is ismerünk, méghozzá származási helyük szerint: az egri Molnár Ferencet, a tiha- méri Sántha Mártont és Molnár Gált, a felnémeti Molnár Mátyást, a makiári Bodyk Jánost és az ismeretlen helyről érkezett Molnár Gergelyt. A makiári Zewr (Szűr) Máté, valamint Molnár Ambrus a harcok alatt életét áldozta. Mindenképpen említésre métló, hogy a többi felsorolt faragómolnár az ostrom során kisebb-nagyobb sebesülést szenvedett. Még 8 mészáros is az iparosmesterek között szolgálta a várnép ellátását. A mesterek csoportjában egy, eddig a vár hadtörténeti szakirodaimában nem ismeretes kis csoportra is fényt derített a levéltári kutatás. Ezek pedig a várban maradt olasz iparosok: 6 kőműves és 2 kőfaragó volt. - Tudnunk kell ugyanis, hogy a számadások tanúbizonysága szerint még az 1552. évi nyári török hadjárat tartama alatt is javában folyt a népes itáliai mesterek keze nyomán a vár építkezése, de augusztus 27-én, amikor már kétségteelnné vált, hogy a temesi bánság térségéből északi irányba nyomul az oszmán haderő, Fontana mester tálján kőművesei és kőfaragói társaságában elhagyta a veszélyeztetett várat és Bécsbe távozott. De nyolc olasz mester vállalta a várostrom jelentette veszélyt és Egerben maradt. Úgy hisszük, hogy méltó megismernünk a nevüket is. A kőművesek: Gregorius Menqso (de Menasio), Matthias (Maffeus) de Veza, Fran- ciscus de Bysan, Anthonius Fenez, Bartholomeus de Vola- tina (de Tirano), valamint Johannes de Brwgalya. A két itáliai kőfaragó pedig Donatus és Hyeremias volt. Az olaszok közvetlenül az ostrom előtt a tábori kemencék felépítésében, majd pedig a viadal ideje alatt 14 napon át a falak helyreállításában munkálkodtak, illetve azt, mint szakemberek irányították. Érdekes, hogy Dobó valószínűleg nem rokonszenvezett az itáliai mesterekkel — vagy talán éppen ők nem nagyon jeleskedtek? -, de egyikőjüket sem javasolta jutalomra, sőt Gregorius, Bartholomeus és Maffeus még 1555. februárjában is kérelmezték a királynál az ostrom alatt végzett munkájuk kifizetését. A mesteremberek után azt a 14 sütőasszonyt kell számba vennünk, akik a vár két pékjével egyetemben biztosították a várnép mindennapi kenyéradagját — a napi négy darab, egy fontnyi súlyú cipót (kb. 224 deka). Ebben a kategóriában van a helye annak a 109 „paraszti nép"-nek, akik zömében Egerből, Tályáról és Felnémetről vonultak be az ostromra készülő várba — bíróik vezetése alatt. Az egriek bírójának a neve ismeretes is: András deák, aki a harcok alatt életét áldozta. Itt soroljuk fel név szerint azoknak a környező falvaknak lakosait, akikről a levéltári kutatás kiderítette, hogy a várban voltak, s vagy megsebesültek, vagy éppen meg is haltak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy míg e 109 paraszt a különböző és terhes vármunkában tevékenykedett, addig a már említett 110 paraszt katonaként, puskával küzdött. Hogy az alább felsorolt parasztok melyik csoportba tartoztak, adatok híján ma már nem állapítható meg, de mindenképpen tanulságos ismeretük. Megsebesültek: Felnémetről; Bodó Demeter, Laudo Benedek, Pap Máté, Rigó János, Szabó Tamás és Egres Mátyás, továbbá az Eger és Felnémet között feküdt, de eltűnt püspöki faluból, Ciglédről származó Bordách Bálint, valamint a felsőtárkányi Bozy Tamás. A meghaltak között találjuk: Egerből; Thörök Jánost, Molnár Jánost és Abody Wargha Imrét, a felnémeti Kassika Tamást, a tihaméri Lengyel Miklóst, valamint Boksa Benedeket, Harsányból. Kochys (Kocsis) Gáspár és Kassai György származási helye ismeretlen. Felnémetről a várba jöttek Istók Benedek és Nagy Pál jobbágyok is, akiknek családját a törökök magukkal hurcolták. Ebben a csoportban vehetjük számba a törökök közeledtének hírére a várban menedéket keresett asszonyokat, leányokat, gyermekeket és papokat. Tinódi 47-ben adta meg a számukat. E kategóriából négy személyt ismerünk név szerint is: Kochys (Kocsis) Gáspárnét és Vas Ferenc feleségének édesanyját, valamint Bálint és Márton papokat. Az ostrom után az egri várban járt a Dobó-família egy alumnusa: Csabai Mátyás, aki az ostromot először, protestáns papi tanulmányai során, a németországi Wit- tenbergben, majd pedig Kolozsváron is kiadott, latin nyelvű versében megerősíti Tinódi közlését a várban levő nőkről és gyermekekről. Sőt, ő még a gyermekeknek a küzdelemben való, valamelyes részvételéről is megemlékezik. Az e kategóriába tartozók így festenek részleteiben: Borbélyok, azaz sebészek — — — — — — — — — — 13 fő Lukatgyártók ■— — — t— — — — — — — — — — 3 fő Kovácsok — — — — — — — — — — — — — — 6 íö Ácsok — — — — — — — — — — — — — — — 5 fő Kerékgyártó — — — — — — — — — — — — — 1 fő Molnárok — — — — — — — — — — — — — — 9 fő Mészárosok — — — — — — — — — — — — — 8 fő Olasz kőművesek — — — — — — — — — — — — 6 fő Olasz kőfaragók — — — — — — — — — — — 2 fő A különböző mesteremberek tehát összesen éppen 40-en voltak. Ezekhez járult még 14 „sütöasszony" a környékről, akiknek feladata a vár hadinépének kenyérrel való ellátása volt. Dobó vármunkásokról is gondoskodott. Ezeket Tinódi egyszerűen csak „paraszti nép”-nek nevezi, s a számuk 109-re rúgott. Menedéket találtak még a várban nők, gyermekek és két pap. Ezeknek a csoportja 47-et tett ki. Ebben a kategóriában tehát összesen 225 embert vehetünk számításba. Jelen tanulmányunk eredményeit összefoglalva, az egri várban I552. szeptemberében összesereglettek egyes csoportjait összegezve, a következő kép tárul elibénk: A vár saját zsoldos katonasága — — — — — — — — 501 fő A vár saját erejéből kiegészült fegyveres csapat — — — — 166 íö A király által küldött zsoldos egységek — — — — — — 546 ;ő Az ún. portális katonaság — — — — — — — — — 599 fő A vár saját gazdasági személyzete — — — — — — — 63 fő A mesteremberek, vármunkások, asszonyok, és gyermekek — 223 fő ÖSSZESEN TEHÁT 2098 EMBERBEN TUDJUK MEGHATÁROZNI EGER 1552. év; OSTROMA SORÁN A VÁRBELIEK ÖSSZLÉTSZÁMÁT. Izgalmas kérdés vár még tisztázásra: a 2098 főnyi tömegnek hány százaléka volt valóban fegyveres? Számításaink szerint az 1812 katonával szemben 286 volt tehát a fegyvertelen, „civil" állomány, ami azt jelenti, hogy az egész egri várnép 86,37 százaléka volt katona - s azon belül 70,13 százaléka gyalogos, azaz puskás. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy közvetlenül az ostrom előtt, a várkapuk bezárását megelőzően, ma már megállapíthatatlan számú ember elhagyta a várat. Tinódi nem szépítve a helyzetet, egyértelműen arról tájékoztat, hogy „sok elszökött vala”. Erre néhány, levéltárilag is bizonyítható jel utal. Például az egri káptalan kiállította katonáit Tinódi 28-ban adta meg, viszont a vár számadásaiban már csupán 10-et vettek számba. Vagy a Sáros vármegyei segédcsapat 77 főnyi emberéből is 6 eltávozhatott, hiszen a zsoldszámadások már csak 71-ről vallanak. Elképzelhető, sőt valószínű is, hogy a különböző kategóriába tartozó fegyveresek közül is néhány gyávább ember odahagyta a várat. Mivel Tinódi 1935 várbeli személyt említ, s ha ezt elfogadjuk, akkor ez annyit jelent, hogy mintegy 165 ember távozott Eger vár falai közül az ostromot megelőzően - ez pedig az összlétszám 7,86 százalékát jelenti. A várból eltávozottak csak nyereséget jelentettek a vár sikeres védelme szempontjából, mert ezek a megalkuvó, megijedt és gyáva emberek a kíméletlen ostrom kritikus óráiban súlyos tragédia forrásának a magját (pánik, megadásra való hajlam, illetve arra való uszítás) rejtették magukban. sCs De vajon a mintegy 2 ezernyi ember kevés, vagy éppen elegendő volt a vár védelmére? - merülhet fel méltán a kérdés az érdeklődőben. 46
