Heves Megyei Hírlap, 2020. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
2020-12-12 / 291. szám
' itnunt'______ folytotás az 1. oldalról B helyőrség Fernand Braudel francia művelődéstörténész civilizációs élőlénynek nevezte azokat a növényeket és állatokat, amelyek egy-egy korszakban kiemelt szerepet kaptak az emberiség vallási és művészeti gondolkodásában, jelképpé váltak. A közel kétszáz civilizációs élőlény közül Géczi János a rózsát választotta kutatása tárgyául, és izgalmas, szövevényes útvonalat rajzolt, miközben a rózsa történetén keresztül megírta az emberi gondolkodás és képzelet történetét. A gazdagon illusztrált, források százait bemutató könyvben kifejti: az i. e. 24. századtól az i. e. 8. századig tart a rózsa betörése az egyetemes emberi kultúrába, az Akkád Birodalomból a kis-ázsiai társadalmakon át vezet az út az i. e. 2000 körül, Kréta szigetén épülő palotákig, majd onnan tovább a mükénéi kultúrákig. Az első adat a sémi származású akkád istenkirály, I. Sarukkín kaukázusi hadjáratának szerzeményei között szerepelt, majd miután megérkezett a mediterrán civilizációk életébe, higiéniai-gyógyászati módszerekben, táplálkozási szokásokban, díszítésekben is megjelent, ugyanakkor az élet- és halottkultuszban is szerephez jutott, a természeti erő, a megújulás, a szerelem és a szexualitás jelképévé vált. A rózsa „egyéb kulturális javakhoz tapadva, egy nagyobb görög »csomag« részeként kerül át Itáliába”, állapítja meg Géczi, és végigköveti a rózsajelképek ottani megjelenését és alakulását. A rómaiak rózsáiról szóló fejezetből csak érdekességként ragadjuk most ki, hogy a rómaiak úgy hitték, a rózsa Venus istennő születésével együtt keletkezett, de a görögökhöz hasonlóan a rózsák teremtéstörténete itt is szoros kapcsolatban van a testnedvekkel, főként a vérrel. Venus alakja egyidejűleg kötődik a teremtéshez, termékenységhez, szerelemhez, de az elmúláshoz is. A római halottkultusz egyik érdekessége: „úgy gondolták, hogy az ember a halála után rózsává - a megújuló életet jelképező növénynyé - változik, ezért egyik legfőbb halotti ünnepüket összekapcsolták A ROZSA X&Z* a halálon túlra mutató szerelem és szeretet ünneplésével. Ezt a halotti ünnepet, a Rosaliát az i. e. 1. századtól tartották”. A könyvben szó esik olyan földi dolgokról is, hogy a lupanariák világában kevésbé magasztos jelentéssel bírt a rózsa, de rózsás ételek, italok receptjeit is bemutatja a szerző, sőt a rózsabor hamisítására is hoz példát Apicius római kori szakácskönyvéből. Az erkölcsi hanyatlás egyik kifejezésre jutása is a rózsához kötődik: már az i. e. 2. században Cato helytelenítette, hogy minden katonai győzelmet rózsakoszorúval jutalmaznak, évszázadokkal később Tacitus is nehezményezte a szinte hétköznapivá vált koszorús katonai tiszteletadást. Varróról pedig feljegyezték, hogy „amikor a mértéktelenül naggyá vált rózsaföldek miatt már nem jutott termőhely a gabonának, így kiáltott fel: kénytelenek vagyunk Szardíniából és Afrikából jóllakni!”. Külön alfejezet foglalkozik az enciklopédikus Plinius A természet históriája című, 37 egységből álló könyvének rózsákra vonatkozó megállapításaival, és az enciklopédikus szemlélet nyomán érkezünk a keresztény középkor új mintázatú rózsajelképeihez, melyekben szintén megjelenik a vérrel való kapcsolat, de a szakralitáshoz kötődik, az erény virága lesz, a mártírium, az erkölcsi tisztaság lesz a legmeghatározóbb jelentése. A szerzetesi orvoslásban szintén ott találjuk a gyógynövények között, majd a salernói orvosi iskola hatására az európai világi orvoslás is fellendül, a muszlim orvoslás tankönyveinek latin fordításaiban szin-3 Divina proportions II./Aranymetszés II. (akril, vászon, vastag keret, 3D, 70 » 70 cm, 2020) tén találhatók útmutatások a rózsa hatóanyagainak hasznosítására. Az Európába visszatérő keresztes lovagokhoz kötődik a virágok iránti tisztelet felerősödése, a muszlimokkal való kapcsolat maga után vonta a kertészeti ismeretek fejlődését, és a ti. századtól a rózsa ismét a szépség megtestesítőjeként jelenik meg. A ferencesek is kiemelt figyelmet szenteltek a rózsának, „a Szent Ferencen megmutatkozó stigmák vérvöröse és ezáltal a Krisztussal való azonosítás mellett az Isten által teremtett világ dicsőítésének lehetőségét is meglátták a virágban”. Szó esik a trubadúrlíra rózsajelképeiről, a rózsaablakokról, a rózsafüzérről, számos képzőművészeti példával illusztrálva a reneszánsz és a reformáció rózsaképeiről, a barokk kertekről, de az iszlám rózsafogalmairól, perzsa költészetből vett példák értelmezési síkjairól és a szúfik sokjelentésű rózsájáról is. A könyv a 18. századig követi a rózsa jelentéseinek mintázatát, ezután több okból is szövevényessé válik az amúgy is labirintusszerű jelentésháló - „Ekkor jelent meg ugyanis néhány Ázsiából érkező rózsafaj, ami után kezdetét vette egy új, olykor lanyhuló, máskor bámulatosan intenzív kertészeti rózsakultusz: ez rövid idő alatt a rózsák ezernyi díszváltozatát hozta létre, ami ettől kezdve jóformán követhetetlenné teszi a rendszerezésüket. Ebben a korszakban végleg elváltak egymástól a rózsák botanikai tulajdonságai és a művelődéstörténeti korszakok mentalitásbeli sajátosságai”; „előbb Goethe, majd különösen a romantika korszakától írók és festők a rózsát olyan sokféle jelentésben kezdték használni, hogy közösnek tekinthető, a korra általánosan jellemző képzetekről már aligha beszélhetünk.” Különleges, szép könyv ez. Otthonossá, ismerőssé teszi a régi világokat is - olyan ember írta, aki nem restell időt szánni arra, hogy szavakkal, növényekkel bíbelődjön és érdekesen meséljen róluk mindazoknak, akik szeretnék megérteni a teremtést. Géczi János: A rózsa labirintusa - Egy örök jelkép nyomában. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2020 HARAMIÁK LAKOMÁJA A 70-es évek elején egy nyárutói vasárnap, napnyugta közeledtével kocsi fékezett apósomék tatai háza előtt. Váratlanul, bejelentés nélkül távoli rokonok érkeztek: a Fehérváron élő pécsváradi lányok. A nagyobbik fia fuvarozta őket. Úri hölgyek kissé divatjamúlt öltözetét viselték, sötétszürke, apró mintás selyemruhát kalappal, fehér nyári cipellővel és horgolt kesztyűvel. Vidáman és fesztelenül libegtek át a kerten, amelynek végében szabadtűzi hússütéshez készülődtünk. Akkor találkoztam velük először. Hírből hallották, most meg is bizonyosodhattak róla, hogy a nagy család üdvöskéje egy bolgár fiúhoz ment feleségül. A rokonok beszélgetésbe elegyedtek, boldogan emlegették fel a régi szép időket, én pedig tettem a dolgomat: egyenletesre terítettem a hamvadó parazsat, felszúrtam a nyársakra a húst, a hagymát és szalonnakockákat, és forgattam a rablóhúst a tűz fölött. Az acélrudak tartalmát a bazaltkockák karéja tövében melegedő cserépcsuporba csúsztattam. A testes, fahéjjal ízesített vörösborban alma- és citromkarikák úszkáltak mazsolaszemekkel vegyesen. A két nővér kíváncsian érdeklődött afelől, hogy milyen ínyencségen munkálkodik az idegen vő, és az összetevőkről értesülve kikerekedett a szemük, lám, vad, balkáni, barbár étek készül, elnevezéséhez hűen valóban a „haramiák lakomájának” részesei lesznek. Látható előítéletüket legyűrve csak egy süteményestányérnyi adagot kértek, mert nem akarták megsérteni a szívélyes ismeretlent, de aztán repetáztak, és élvezettel szürcsölték ki az alkoholos szaft utolsó cseppjeit is. Búcsúzáskor nejemet átölelve kipirult arccal egyszerre mondták: - Editkém, a férjed nemcsak jóvágású és szellemes férfi, hanem valódi mesterszakács is. Gratulálunk a választásodhoz. Nem sejtették, s én sem árultam el, hogy a hús fűszerezése és pácolása az ifjú ara érdeme volt. NOSZTALGIA Ne térj vissza hajdanvolt gyermekkorod vagy felhőtlen fiatalságod helyszíneire, mert csalódni fogsz. Tedd mindezt képzeletben, így a Doncsev Toso káprázatodat megőrződ, és egyben időt és költséget is kímélsz. Keress új, friss élményeket, és évek múltán kora ifjúságod emlékeihez hasonlóan merengj el rajtuk! KÉSLELTETETT KIBONTAKOZÁS A szocializmusban a külső és a bennem lévő (ön)cenzúra gátolt, a szabadság hajnalán az időhiány, ma már saját korom, szellemi és testi hanyatlásom és az alig meglévő és erősen szakadozó kapcsolati hálóm. Valljuk be őszintén és férfiasán: sohasem voltam se kirobbanó tehetség, se a divat taraján úszó könnyed, koszos hab. Az a keserű igazság, hogy tőlem csak ennyi tellett. Nem keresek több kifogást, ezt tudtam nyújtani. (Részlet a szerző hamarosan megjelenő Haramiák lakomája - Étel- és életreceptek című kötetéből) ■■■ IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET Divina proportione XI./Aranymetszés XI. (akril, vászon, fluoreszkáló, 3D, 58 x 62 cm, 2020)
