Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-04 / 258. szám
g OLVASÓINK ÍRJÁK, HIRDETÉS 2020. NOVEMBER 4., SZERDA Képünk egy 1993-as látogatását örökítette meg Beküldött Az égi társulatba szólították Pályatársait is felkavarta a művész távozása A színész emlékére Kelemen Csabát, a Gárdonyi Géza Színház színművészét nagyon sokan szerették, tisztelték Fotó: Gál Gábor GYÁSZ Alig kezdődött meg az idei színházi évad és Téged az Egek Társulatába szólítottak. Ezt a meghívást nem utasíthattad vissza! Október 26-án menned kellett! Szomorúan búcsúzom Tőled! Őszinte hálával és nagy-nagy tisztelettel köszönöm meg Neked, hogy a mezőkövesdi Szent Imre Általános Iskolába - amely intézmény életem legfontosabb állomáshelye volt - éveken át elhoztad a színházat gyereknek, felnőtteknek egyaránt. Huszonnyolc esztendővel ezelőtt kezdődtek azok az igazi ünnepnapok az iskolánkban, amikor gitárral a kezedben megérkeztél hozzánk, és mi csodálattal hallgattuk gondosan válogatott verses-zenés összeállításodat nagy költőinktől. Nagyon kedves, közvetlen, barátságos, kellemes egyéniség voltál, rendezvényeink fontos embere, életünk része. A szentimrések SZÍNÉSZE lettél! Nagy ajándék voltál nekünk! Nem sok iskola büszkélkedhetett effajta kapcsolattal! Az iskolai hallgatóidból rendszeres színházlátogatók lettek. Különösen vártuk azokat a darabokat, amikben Kelemen Csaba, a mi színészünk is játszott. Alakításaiddal kizökkentettél hétköznapi gondjainkból, neveltél, magas fokon, mély átéléssel, hittel tetted valóssá minden egyes karakter jellemét. Mostantól hiába keressük nevedet a Gárdonyi Géza Színház szereposztásában. Hiába várjuk, hogy megjelensz a színpadon! Elmentél. Hiszem, hogy az új „RENDEZŐD” nagy szeretettel fogad. Nagyra értékeli szorgalmas, tartalmas földi életedet, mindig becsülettel végzett színészi hivatásodat. Díjazza, hogy az emberek sokaságának szolgálatára mindig készen álltái, odaadó lélekkel tetted dolgodat. Kelemen Csaba! Te nemcsak kiváló színész, de csupa nagybetűs EMBER voltál! Alig kezdődött meg az idei színházi évad és Te egy másik társulat tagja lettél. A jó Isten adjon Neked békés nyugodalmat! Gánóczy Zoltánná nyugalmazott iskolaigazgató Kelemen Csaba egri színművész váratlan halála minden színházkedvelő embert megrázott. Ezúttal pályatársa és tisztelői gondolatait adjuk közre, s így hajtunk fejet emléke előtt. Kelemen Csaba színművész 1955-2020 Aggodalommal terhes napok után, jobbulásban bízva vártuk, hogy Csabáról kedvezőbb hírek érkezzenek. Vasárnap este egy kis reménnyel tekintettünk a napra, hétfőn mégis... Nem vagyok jól Zolcsi! Ezt mondta utolsó személyes találkozásunkon az utcán, ebédidőben, a színház sarkán. Bármi is legyen az, túl leszel rajta, abban biztos lehetsz, válaszoltam. Nem így lett. Este hét óra van. Állunk a színház előtt, szemben velünk Csaba képe az előcsarnokból, körülötte mécsesek, gyertyák és a fényképről ránk néző, mosolygós barna szempár. Jó ember volt. Ha grófnak, vagy bárónak születik egy más korban, mint a mai, rajongtak volna érte a jobbágyai. Finom úr volt. Csak anynyi hibával, amennyi minden emberben van. Annyi idealizmussal, ami kell a föld felett járás könnyedségéhez, az álmok kergetéséhez és az igazi emberbaráti szeretethez. Csak annyi hiúsággal, ami a színésziét elengedhetetlen sajátja és annyi szomorúsággal, amivel emlékeztet az élet arra, hogy nem vagyunk a magunk urai. Sokáig állunk ott, tele kérdésekkel este hét órakor. Abban az időpontban, mikor rendes körülmények között csak percek választanak el a közönséggel történő találkozástól, a nehéz függönnyel takart színpadon állva. Nem tudom, létezik-e égi színtér, vagy a színház csupán itt a földön hivatott arra, hogy valami évezredes csodával takarja el két lélegzet közti nyomorúságunkat, és nincs is felhőcsücskös fodros páholy?! Nem tudom. Törvényszerű, hogy a halál után az élet tükrözése, vagy folytatása a legjobb megoldás? Ősz hajú jegyszedő néni - arcán táncolnak a vibráló lángok -, lassan odailleszti mécsesét a többi mellé. Festői kép, a művészt elismerő mozdulat, közben hallani gondolatait: Én is itt vagyok művész úr! Nekem is fontos tetszett lenni! Éjjel háromnegyed tizenegykor kikelek az ágyból, kocsiba ülök, és visszamegyek a színházhoz. Az üres utcán lassan pernyéi a köd. Körbekörbe sétálok az épület mellett. Hol a kép előtt, hol fölötte, hogy megcsapjon a gyertyák mindenszenteket idéző illata. Átmegyek a szemben álló emlékműhöz és leülök egy padra. Onnan nézem a fényeket. Néhány fiatal fekvőtámaszt csinál a zebrán, kihasználják, hogy nincs forgalom. Újabb körökre indulok. Meglátom az üveges vitrinben utolsó szerepének fotóit. Elegáns az uniformisban. Kevesen tudnak természetesen ilyen jól kosztümöt viselni. A Bazilika órája háromnegyed tizenkettőt jelez. Elhatározom, hogy maradok éjfélig. Kong a harang. Csak egy kis idő kéne és épp anynyi percet töltenék itt egyedül, ahány évig Csaba élt, 65-öt. De nem várok. Teljesség nélkül hagyom most itt a vele kapcsolatos emlékeimet. Ahogy a teljességre jutás nélkül távozott ő is közülünk. Épp, mint az éjféli hold a színházzal szemközti fák csúcsán. Széles, nagy udvarral, de nem kereken. Hiányzik egy rész. Már pótolhatatlan rész. Baráth Zoltán színművész HIRDETÉS 45. HETI VARHATO FŐNYEREMÉNY 2,95 MILLIÁRD FT
