Heves Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
2020-11-21 / 273. szám
7 helyorseg onvv DARABOKRA TÉPVE Nem mindennapi, vagyis nem hagyományos, homogén szerkezetű Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című, az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban most megjelent műve. Varga Melindának a könyv borítóján olvasható ajánlója szerint „a kalandregény, a fejlődésregény, az esszéregény egyaránt jelen van” benne. Hozzátenném: megspékelve társadalmi, lélektani, filozófiai és - nem utolsósorban - történelmi részletekkel, utalásokkal. Mozgalmas, változatos, fordulatos, modern, 21. századi nagyregény. Aki ráharap, nem tudja letenni. (Dicséret Részegh Botondnak és a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-nek a kiváló grafikai munkáért, kivitelezésért.) De miről is szól a történet? Egy kanadai nagyváros, Toronto jelenkori értelmiségi rétegének életéről, mindennapjairól, gondjairól. Főhősei: Thomas író, Richard ügyvéd, a felesége, Melanie pszichológus, a magyar gyökerű (és identitástudatú) Éva ingatlanügynök, Paul egyetemi professzor, négy fiatal (David, Kenny, Fredy, Suzy) egyetemi hallgató. Valamennyien műveltek, tájékozottak, kezük ügyében, polcon, éjjeliszekrényen mindig ott a könyv, állításaikat filozófusok - Epikurosz, Leibnitz, Kant, Schopenhauer, Nietzsche, Marx, Hawking stb. - idézeteivel támasztják alá, azokkal érvelnek. Az a tény, hogy ismerik a jelenkori kanadai irodalmat (Éva és Thomas a magyart is), a képzőművészeket, zeneszerzőket, arról is árulkodik, hogy a regényíró mennyire tájékozott e téren, mennyire azsúrban van a kulturális eseményekkel. A klaszszikus regényekből ismert szerelmi háromszögek ebben a közösségben sokszöggé szélesednek, összefonódnak, szétbomlanak. (Az erotikus leírások igazán fantáziamozgatók.) Az olvasó erkölcsi nézeteitől függ, hogy miként ítéli meg a házastársak hűségét, vagy inkább hűtlenségét, ezt a többkapcsolatúságot. A regény fejezeteit egy-egy újsághír vagy valamelyik szereplő naplórészlete, feljegyzése vezeti be. Közvetve vagy közvetlenül ahhoz kapcsolódik a következő rész. Mindjárt a regény elején érdekes eszmefuttatások az embernek Istennel való kapcsolatáról, a gondolkodásról, az emberi természet különbözőségéről. Az egyik felvetett filozófiai kérdésre maga az olvasó is megfogalmazhatja saját válaszát: miért nem teremtette Isten egyformán erényesnek az embereket? Én így válaszolnék: mert a tér- és időteremtő Mindenható nem robotokat kreált saját képmására, hanem (egyedül a teremtményei közül) gondolkodó lényeket, akiknek megadta a választás lehetőségét. A jó és gonosz, erős és gyenge, szelíd és vad, szilárd és ingatag jellem között. Thomas jegyzetfüzetében a Teremtő valahogy úgy születhetett, akár nála a lakásban a szivarfüst. A mindenségben az apró anyagfelhők „évmilliárdok alatt egybeforrtak, felhevültek, a bennük feszülő energia pörgésre késztette őket, mígnem olyan izzó és szédült gyorsasággal forgó anyagtömbbé váltak, hogy felrobbanásuk elkerülhetetlen lett. És akkor megszületett Isten.” Csak egy mondat erejéig a regény sokoldalúságának illusztrálására: Kenny és Fredy valós vagy álmodott kalandja kapcsán a parafenomenális (vagy a krimi?) világába is belekukkanthatunk. Mint történelem szakosnak külön csemegét jelentettek a regény históriához kapcsolódó részletei. Például Richard második világháborús veterán nagyapjának emlékei a harminc repülős bevetésről, avagy az annak idején, a kommunista érában tévedhetetlennek, látnoknak istenített Marx igazi arcának, korántsem makulátlan jellemének felvillantása. És a trianoni magyar sorstragédia megítélése, amelynek illusztrálására az író közli Borbély Zsolt Attila 2005-ös inteijúját Raffay Ernő tör-Ujj János ténészprofesszorral, benne lábjegyzetként gróf Apponyi Albertnek Párizsban, a trianoni diktátum aláírása előtt tartott beszédét. És ugyanide sorolható Éva Magyarországra hazatért barátnőjének, Margitnak Torontóba küldött levele a jelenkori, a nyugati sajtóban elferdítve bemutatott anyaországi helyzetről, a migrációról, a felhúzott déli védőkerítésről, a parlamenti ellenzékről, a kitalált, de világgá harsogott diktatúráról. Pedig a vüágot mostanság egészen más kellene, hogy foglalkoztassa. Ide kapcsolódik Thomas Larringen író jegyzetfüzetének néhány mondata: „Az emberiséget most másfajta kataklizma fenyegeti: a butaság, az idiotizmus, az elidegenedés, az ön- és természetpusztítás járványa. Orwelli világ vár ránk. A láthatáron dereng.” Az olvasó megkérdezheti: mire vonatkozik a cím? Mi az, ami darabokra tépett? Böszörményi Zoltán a kérdés megválaszolását az olvasóra bízza. Az olvasottak alapján lehet az emberi jellem, a család (az erotikus sokszög ellenére sehol nincs gyermek), lehet az egész társadalom, lehet a jelenkori világ. Bármelyik is, nagy kár! Böszörményi Zoltán: Darabokra tépve. Irodalmi Jelen Könyvek, Budapest, 2020. AJÁNLÓ AZ 1749.HU INTERNETES MAGAZIN TARTALMÁBÓL Az 1749 online világirodalmi magazint azzal a szándékkal alapították 2020-ban, hogy friss, hiánypótló és inspirativ világirodalmi tartalmakkal lássa el a magyar olvasót az ógörög epigrammáktól az orosz rapig, az antikvitástól napjainkig, Londontól az Antarktiszig, keresztül-kasul a szépirodalmi és értelmezői térfélen. És hogy honnan a lap neve? Johann Wolfgang Goethe, a világirodalom fogalmának megalkotója 1749-ben született. A US Open döntőjének napján jelent meg a 1749-en az amerikai David Foster Wallace megaeszszéje a Federer-jelenségről, így betöltve az űrt, amit a svájci zseni idei hiánya okoz a teniszéletben. Ilyen mondatokat olvashatunk a Végtelen tréfa szerzőjétől, Sipos Balázs fordításában: „...és Federer ekkor azt csinálja, hogy behúzza a sugárféket, és három-négy lépésnyit hátraszökken, de lehetetlen sebességgel, hogy tenyerest üssön a fonák sarokból, teljes testsúlya hátratevődik, tenyerese pörgetett süvöltés, egyenesen el a hálóhoz helyezkedő Agassi mellett, aki kiszúr érte, de a labda már el is suhant, végig az oldalvonal mellett, és hajszálpontosan Agassi egyenlő oldali sarkában landol, ez bizony egy nyerő - Federer még hátratáncolóban van, mikor földet ér. És jön az a jól ismert, pillanatnyi döbbent csend, mielőtt a New York-i közönség robban, John McEnroe pedig, fején szakkommentátori fülessel, olyasmit motyog a tévében (kvázi magának, úgy hangzik], „Onnan nyerőt, azt hogy?" Jogos: tekintettel Agassi helyezkedésére és világklasszis gyorsaságára, Federernek a tér egy ötcentis átmérőjű csatornáján kellett átküldenie a labdát, hogy elüsse mellette, és megcsinálta, hátramozgás közben, nulla felkészülési idővel és anélkül, hogy belevihette volna a testsúlyát. Lehetetlenség. Kábé mint a Mátrixban. Nem tudom, milyen hangot adtam ki, de az élettársam azt mondja, berohant, a kanapé tiszta popcorn, én féltérden, a szemem meg mint a dilibolti rugós szemgolyók." November 2. és 8. között katalán hetet tartott a 1749: Bakucz Dóra vendégszerkesztőnek és a fordítóknak (Nemes Krisztina, Zombory Gabriella) köszönhetően katalán versekkel, prózákkal, drámákkal, interjúkkal és értelmező szövegekkel telt meg az oldal. A hét egyik csúcspontja Jordi Puntí esszéje, a Messi mint fogalom volt, álljon itt belőle egy részlet: „Márius Serra író a La Vanguardia hasábjain két cikket is szentelt a témának, és a gyengébbek kedvéért összegyűjtött egy 584 elemből álló, ábécésorrendbe szedett listát arról, milyen el nem koptatott jelzőket lehetne még használni az admiráblilistől (ami azt jelenti, „csodálatos, csodálatra méltó"] a zseniálisig. Egy másik író, Marc Pastor, a Fot-li Pou (Adj neki, Pou) című weblapon megjelent cikkében egy új melléknév bevezetését javasolja az utókor számára: messzis. íme, a definíció: Messzis (bizonyos indoeurópai nyelvekben igény szerint nőnemű és hímnemű formában is használható] (első előfordulása a huszonegyedik századra tehető. Etimológiája: a Messi vezetéknévből származik, Lionel Messi labdarúgó játékosra utal] 1. mn olyan ember, aki egy mécsesén, egy gólnál, vagy bármilyen egyéb labdarúgással kapcsolatos tevékenység közben kitűnik a futballban való jártasságával, technikai tudásával/ kitartásával, erejével. 2. átv. is Olyan mérkőzés, selejtező vagy döntő, amelyen Leo Messi csúcsteljesítményt nyújtott. PL: „Mivel a Barpa játszott a legmesszisebben a klubvilágbajnokság döntőjében, a Santos csapata végül alulmaradt a katalánokkal szemben." „A Barpa nyerő szériája egészen messzisre sikeredett." „Ki lett a spanyol bajnokság gólkirálya? A legmesszisebben teljesítő Luis Suárez". (Bakucz Dóra fordítása) Fotó: 2004 júliusában nyílt meg az általa alapított Néprajzi Múzeum, mely szintén a Munkácsi Állami Egyetem égisze alatt működik. 2005-től a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola (jelenleg Akadémia) kötelékében tevékenykedik, 2005-től óraadó tanár a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Pedagógiai Főiskolán. 2005 szeptemberében sikeresen megvédte kandidátusi disszertációját. 2011-ben kapta meg a docensi tudományos kinevezést, a képző- és iparművészeti tanszék docense lett, 2017-től a Kárpátaljai Képzőművészeti Akadémia Képzőművészeti tanszékének vezetője. 2006-tól az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség és a Révész Imre Művészeti Társaság tagja, 2007-től a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület alapító tagja, alelnöke és a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 2018-tól a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja. 2015-ben Bonis Bona díjat kapott, 2018-ban Boksay József- és Erdélyi Béla-díjat, Duhnovics-díjat, tavaly pedig az 56. Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep nívódíját. Önálló tárlata nyílt többek között Munkácson, Budapesten, Ungváron, Lembergben, Beregszászon. Országos, regionális és nemzetközi kiállítások, szimpóziumok, konferenciák, alkotótáborok aktív résztvevője. * Kopriva Attila képei úgy tudósítanak egy örök jelenidejű világról, hogy a néző egyértelműen érzi, neki is köze van ehhez a látomáshoz. A téli dombok, a nyáj vagy akár az egyszerű használati tárgyak is mind az otthonosság érvényes definíciói - az ember jelenlétét érezzük, azé az emberét, aki gondos gazdája a világnak. Nem provinciális tudósítások ezek, hanem annak a küldetésnek a felmutatása, amellyel maga a Teremtő bízott meg minket. A színek pazar gazdagsága és minden szépség őt dicséri. A művész sajátos világszemlélete tárul elénk - neki ez a szemszög az otthona. Amit ez a horizont körbefog, az a haza. Lapszámunkat KOPRIVA ATTILA festőművész képeivel illusztráltuk. Kopriva Attila 197hben született Munkácson, 1987 és 1991 között az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola kerámia szakán tanult, majd 1991 és 1997 között Lembergben, a Művészeti Akadémia üvegmüvészeti szakán. 1997 és 2005 között a Munkácsi Technológiai Főiskola rajztanáraként dolgozott, közben festőművészként is aktív volt. 1999-ben megalapította a Ruhatervezés- és Design Iskolát, amelynek igazgatója. Az iskola a Munkácsi Technológiai Főiskola (most Munkácsi Állami Egyetem) egyik részlegeként működik. Színes fazekak (olaj, farostlemez, 50 * 70 cm, 2019) Volóci tél (olaj, vászon, 80 * 80 cm, 2017) 2020. november IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
