Heves Megyei Hírlap, 2020. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-03 / 232. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET Lakatos-Fleisz Miklóssi Szabó {Z Z. Németh István Av Pázmány Péterre Katalin és Vass ■4 István novellája és Kassav Sára í J emlékezünk Veronika tárcái versei FF mondja csak, nincs véletlenül egy fölösleges pár cipője? FF ntt mi. MmMluimi. A tizenhárom aradi vértanú arcképe Barabás Miklós litográfiáján xm»»f munc. ú;»i viiioi. Forrás: Wikimedia Commons vezervers Tóth Árpád Boldogság A zöld gyepről kék füstöt ereget Setét fenyők fölé piros parázs, Csengőt egy pásztor csöndes nyája ráz; Van még boldogság?... Istenem, lehet?... Békén görbül botjára a gubás; Ily mozdulattal nézte őse rég Betlehemben Mária gyermekét; S egy messzi bölcsőn felsírt már Judás... Jaj, minden üdvünk búval viselős, Az ifjú ágon boldog alma kél, De százezer mérföldről már a szél Elindult, melytől zuhan a gyümölcs... Várj, enyhe perc!... Teleszívom tüdőm, S a csenden át úgy rémlik: csendesen Egy percre most megáll szemközt velem Halálom, mely közéig a bús időn... 1919 szempont „Szép deputőció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni" Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidot, Schweidel Józsefet és Lázár Vilmost 1849.. október 6-án hajnalban lelőtték. Kiss Ernő az első sortűz után csak megsebesült, ezért közvetlen közelről lőtték főbe. A golyó általi kivégzés kegyesebb volt, mint ami a többi elítéltre várt. Knezic Károlyt, Nagysándor Józsefet, Damjanich Jánost, Aulich Lajost, Lahner Györgyöt, Poeltenberg Ernőt, Leiningen-Westerburg Károlyt, Török Ignácot és Vécsey Károlyt reggel hatkor kísérték a vesztőhelyre, a bitófa alá. Az utókor emlékezete szerint Poeltenberg megjegyezte: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni.” Aznap végezték ki Pesten Batthyány Lajost is, az első független, felelős magyar kormány miniszterelnökét, az önálló magyar államiságra törekvések megszemélyesítőjét. Az október 6-i gyásznapon az ő emlékük előtt tisztelgünk, és fontos időről időre szóvá tenni, hogy a szabadságharc utáni megtorlásoknak sokkal több áldozata volt. Még tartottak a harcok, amikor már többeket kivégeztek azért, mert síkra szálltak a magyar szabadságért, 1849 májusában azonban a korábbi kegyetlenkedései miatt a bresciai hiénaként emlegetett Julius Jacob von Haynau tábornok lett az Itálián kívüli császári erők főparancsnoka, aki júniusban felakasztatta Mednyánszky László honvéd őrnagyot, Gruber Fülöp honvéd századost, és augusztus végéig összesen 58 embert küldött a halálba. A világosi fegyverletételt követően Ferenc Józseftől egyértelmű utasítást kapott: „...a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.” A császár emellett úgy rendelkezett, hogy a halálos ítéleteket csak végrehajtásuk után, tudomásulvétel végett kell felterjeszteni, Haynau ezzel szabad kezet kapott a kivégzések végrehajtására. Több városban katonai törvényszékek alakultak, Hruby Gyula őrnagyot, Görgey volt segédtisztjét és Murmann Sámuel soproni nemzetőr őrnagyot Temesváron végezték ki, október 6-ra időzítették a szabadságharc elitjének fizikai megsemmisítését, de 1848 és 1850 között Pesten több mint harminc embert végeztek ki, Pozsonyban tizenkettőt, Kőszegen nyolcat. Jóformán nem volt olyan magyar család, amelynek valamelyik tagját ne érintette volna a megtorlás: közel 500 halálos ítéletet hoztak, ebből 144-et végre is hajtottak, körülbelül 1200 elítéltet zártak börtönbe, míg 40-50 ezer honvédet büntetésként a császári seregbe soroztak be. Az európai felháborodás miatt 1850 nyarán a bécsi udvar felmentette Haynaut Magyarország teljhatalmú katonai és politikai kormányzóságának tisztéből, de voltak foglyok, akik csak 1859-ben szabadulhattak. A továbbiakban azokról a tisztekről emlékezünk meg, akik a megtorlások idején szintén Aradon veszítették életüket. „Tegnapelőtt megkezdődött a dolog” Az első Aradon kivégzett szabadságharcos Ormai (Auffenberg) Norbert, Kossuth Lajos szárnysegédje volt. Norbert von Auffenberg német katonacsaládban született 1813-ban, a család 1815-ben előbb Magyarországra, majd Erdélybe költözött. Már gyerekkorában katonai pályára készült, 1831-ben lépett be ezredkadétként az erdélyi kiegészítésű cs. kir. 31. (Splényi) sorgyalogezredbe. A róla szóló írások megemlékeznek „hóbortos, fura viselkedéséről” és könnyelmű, adósságcsináló természetéről is. A Galíciában állomásozó alakulata tagjaként 1840-ben ő is belekeveredett egy összeesküvésbe, amely fegyveres felkelést akart kirobbantani, ezért számos tiszttársával együtt letartóztatták, és 1847-ben 14 év vasban letöltendő várfogságra ítélték, a munkácsi Várbörtönbe szállították. folytatás a 3. oldalon | V Y t