Heves Megyei Hírlap, 2020. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-17 / 244. szám
www.helyorseg.mi vezervers folytatás a 3. oldalon | Nemzetszolgálat - kicsit másképp Farkas Wellmann Endre Derzsi Pál 1954. május hetedikén született a Székelyudvar hely-közeli Kányádban, ugyanitt végezte iskoláit nyolcadik osztályig, de szülőfalujának a közeli Jásfalvát tekinti. A székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceumban szerzett tanítói oklevelet 1975-ben. A Kányád községhez tartozó Abránfalván tanítóskodott 1985-ig, majd nyugdíjazásáig a nagy galambfalvi iskolában dolgozott. Elsősorban fafaragó mesterként ismerik, de költőként is jelentős alkotó. Emberi és művészi példa, küldetéstudat és nemzetszeretet - talán ezek azok a kulcsfogalmak, amelyek mentén érdemes beszélni Derzsi Pálról. Egy emberi történet, egy üzenet annak a világnak, amelyikben leginkább panaszkodni szeretünk, siránkozni úton-útfélen a munka- és életkörülményeink miatt, és legtöbbször elégedetlenek vagyunk azzal, amink van szakmában, magánéletben. A mai sajtó pedagógusképe elsősorban az, amit maga a pedagógustársadalom fogalmaz meg önmagáról, az egyszeri olvasó pedig ilyenkor sok mindenre gondol, és felidézi magában többek között a mára már csak az irodalmi emlékeinkben felrémlő egykori falusi tanítók képét: az írástudóét, a kulturális mindenesét, aki egy-egy közösség számára a pappal együtt (nqm beszélve a kántortanítókról) mértékadó személyiség volt. Akiről írok, ilyen igazi utolsó mohikán: a régi idők férfi-tanító alakja, aki a kultúra különböző területeinek jó ismerője, aki nemcsak az oktatást, de a népnevelést is természetes feladatának tekintette, és túl a mindennapi ledolgozott munkaórákon, egységében és időbeli távlatokban élte meg hivatását, más választása nem lévén, pluszértelmet adott önnön életének. Nagyon régen - mint utólag tisztáztuk -, negyven évvel ezelőtt ismertem meg Derzsi Pált, Pali bácsit, az akkori abránfalvi tanítót. Az iskola a Székelyudvarhely melletti Kányád községhez tartozott, de itt, a községközpontban élt a környező falvak értelmisége. Pali bácsi épp olyan volt, mint most: jellegzetes fehér bajusza, tréfás jókedve, derűs arca keveset változott, pedig kijutott neki jócskán az élet kevésbé derűs dolgaiból is. Pali bácsit barátomként tartom számon azóta, hogy megismertem. Ez a történet úgy kezdődött, hogy egyszer eljött hozzánk, és hozott ajándékba a szüleimnek - akik a község körzeti orvosai voltak - egy saját kezűleg faragott gyönyörű kígyószobrot. Azóta is csodálom a gyönyörű faragványt, amely mint afféle totemoszlop, azóta is főhelyen díszeleg az egyik könyvespolcunk tetején. Gyorsan változtak az idők, lassan mindannyian elköltöztünk Kányádból, Pali bácsiék hamarabb, mi később. De a kígyószoborral valahogy összeláncolódott az életünk: nem lehetett elfelejteni, hogy volt egy ilyen jó barátunk, ahányszor arra a polcra néztem, ő jutott eszembe. A szobor talpán székely rovásírással áll Iuvenalis híres mondata: mens sana in corpore sano. Eltelt negyven év, azóta tudom, hogy Iuvenalis mondata is kicsit másként hangzott, mint ahogyan a köztudatban rögzült, pedig ma már fontos adalék a főmondat is: Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano - Azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen. Ugye, milyen más? Ugye, mennyivel tágasabb így a jelentésmező, különösen, ha azt is hozzátesszük, hogy egyes feltételezések szerint a szatirikus költő mindezt parodisztikus célzattal is megfogalmazhatta. A tény, hogy a mondat egy része szállóigévé lett és nagy életbölcsességet összegez, még nem ment fel az újraértelmezés feladata alól. Ezért is volt sorsszerű újra a régi hangulatban találkoznunk és ezért éreztem fontosnak, hogy bemutassam ezt a nagyszerű embert. — Ha összevetjük azt a képet, ahogyan manapság a pedagógustársadalom megjelenik a médiában mindazzal, ami önnek az elmúlt négy évtized alatt a tanítói pályát jelentette, mit mondana az akkori és a mai időkről? 2020. október 17. IV. évfolyam 42. szám Z. Németh István tárcája Leczo Bence /L Makkai-Flóra Ágnes M Tallián Mariann ftm novellája prózája (j meséje IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n ezek most téged büntetnek valamiért! és ez most tényleg igazán ünnep? n Kolev András Faltól falig... (Gérecz Attila emlékére) Faltól falig, kenyéren és vízen, a meggyötörtek halni élnek. Duzzadt szemükben ég a csend, hiszen hiánya fáj a tiszta fénynek; s őrök sötétlő hangja csattan, mihelyt a rácson túlra néznek. Az óra áll, kínokra kín kövül, pokrócok bűze száll a zajjal. Legyek keringnek homlokok körül; bordákra mért ütés a hajnal. S Te, kit mind újabb vers vigasztal, majd visszavágsz legszebb szavaddal. A fájdalomra enyhülést hozol, ember maradsz, a lelket félted, mert jól tudod, valóban van pokol, mesélhet róla röpke élted; s amint feléd gyilkos golyó lohol, eszedbe jut, nem ezt ígérted. „Amíg te élsz anyám, addig én is élek.” S az bánt, hogy sírni ő fog érted. Vajda Lajos: Szentendrei hazak feszülettel (tempera, papír, 46 « 62 cm, 1937, Ferenczy Múzeumi Forrás: Wikimedia Commons ortre í V V
