Heves Megyei Hírlap, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
2020-08-29 / 202. szám
I 6 vaíoqatás a Karantének díjazott műveibő MIÉRT LOCSOLJÁK A VIZET? helyőrség Iványi-Grünwald Béla: Nő vízparton (olaj, vászon, 81 * 100 cm, 1897, Magyar Nemzeti Galéria) A horgászstégről ma is látom a félbevágott óriást, a híd lábánál pecázik, a felsőteste szinte betölti a kis híd boltivét. Vajon mi jár a fejében? Talán azon gondolkozik, hogy ha 77 erdésznek 454 púpja van, akkor hogyan oszlanak meg az erdészek között a púpok. Vagy hogy miért is locsolják a vizet a holtágban? Én is láttam a férfit, aki a szemközti stégről minden reggel és este slaggal locsolja a vizet. Hogy a halak levegőzzenek? Vagy a tavirózsák jobban nyíljanak? Vagy hogy az ő horgászbirodalma ne algásodjon? Nappal a kacsák kavarnak, éjszaka a parajelenségek jönnek. Kóborló nádszigetek úsznak, hirtelen eltűnnek, majd ismét megjelennek. Ijesztgetik a nyaralókat. Máskor meg a megfáradt nád fekszik rá a vízre, pedig nincs is szellő, sem áramlat, csak a holtág gőzölög. A kipárolgás lelassítja az életet. Itt semmi sem történik, mégis minden teljes. Gyoma már csak ilyen. A csönd városa, ahol szombat délután füvet nyírnak vagy flexelnek, vagy mind a kettőt, ebben a sorrendben, de lehet, hogy fordítva. Úgy egyébként csendes város, amikor nincs bogártalálkozó, zenés éjszakai fürdőzés vagy esküvő. És a fiam Susan Cain könyvét olvassa, a Csendet. A városnak saját időfolyama van. Nincsenek órák, percek vagy másodpercek, az időt napszakokban mérik. Véletlenszerűen futunk öszsze, nem tervezünk, a határidőkről megfeledkezünk, elveszünk a hömpölygő időben, úgy, ahogy a részeg tűz körül elfolyunk a lángok fényében. Hűvös fuvallat söpör végig a kerten, lobog a tűz, a teraszon a gyertyák hatalmas lánggal égnek. Kavarog az idő a gyomai éjszakában. Gyoma a mélységek városa, a gyökereké, ahonnan a nagymamám elindult. Azt mondják, gonosz volt meg rátarti, de én csak jót kaptam tőle. Imádtam a történeteit az erdélyi ha-Kákonyi Lucia vasokról, a háborúról, a cseresznyefa menyasszonyról. Megtanított úszni és helyesen írni, szerinte mind a kettő fontos. Teniszre is beíratott, mert az is a kultúra része, ő is teniszezett lány korában, nagyapát is a teniszpá- OT lyán ismerte meg, jól áll majd rajtam | a fehér szoknyácska. Szerette a mo- e zit. Az Ugocsában minden premiert o együtt néztünk meg, és operabérletet ‘-5 is vett. Azt akarta, orvos legyek vagy | régész, és készítsem el a családfát, de ~ én erdész akartam lenni vagy fodrász. - Aztán egyik sem lettem és a családfát ‘2 sem készítettem el. Azt is kérte, hogy ° ne legyek tanár, ne kezdjek zsidó fiúval és házasság előtt ne szexeljek. Minden kérését megszegtem. Remélem, azért nem haragszik rám. Teniszezni megtanultam, de sohasem lettem jó játékos, és bevallom, sötétkék rövidnadrágban jártam az edzésekre. Úszni csak mellben tudok, azt is szabálytalanul, a helyesírásom pedig az évek múltával megkopott. Nem lettem gyermekorvos, a családfát sem én készítettem el, és minden intése ellenére tanár lettem. És most itt vagyok. Úszom a Körösben, nézem, ahogy sorban állnak a fiúk a folyó fölé hajló vastag faágon, hogy az ágra erősített kötélen hintázzanak, aztán belecsobbanjanak a zöldes vízbe. Tudom, lány létére ő is ott sorakozott, hintázott és csobbant. Még a Hármas-Körös-hídról is ugrált a folyóba. A fiam is akarta, de szigorúan megtiltottam. Veszélyes. Nem mondtam, hogy a dédanyja százszor is leugrott onnan. Más volt akkor a Körös, meg talán a híd is. m A BESZED Becz Dorottya A kamra majdhogynem üres volt. Mrs. Landemare tanácstalanul állt a polcok előtt, amelyeket korábban még ő maga terített le fehér csomagolópapírral. Hol voltak már azok a napok, amikor csak elment a boltba és minden hozzávalót megkapott! Most örült, ha krumpli és liszt jutott. Olykor az úrnak küldtek ajándékba vajat, esetleg tojást. No igen, akkor ő volt a konyha királynője.- Cukor, vaj, teában áztatott aszalt gyümölcsök... - a receptet fejből tudta, és bár túl volt már hatvanadik évén is, a memóriája remekül működött, főleg az ételekkel kapcsolatban. BANDI- Melasz, liszt, tojás. Istenem, add, hogy minden legyen itthon - azzal gyorsan körbeszaladt újra a konyhában, ismét kinyitotta a kamra ajtaját, és szépen sorban letette a hozzávalókat az asztalra. Már amit megtalált. Mert a melasz, az a sűrű, sötét szirup, ami megédesítette a legkesprűbb napokat is, elfogyott. Ahogy fogyatkozott már a remény is a szebb napokat megélt Londonban.- Sebaj, ennél nagyobb bajunk sose legyen - gondolta Mrs. Landemare. A pult fölött kipillantott a hátsó kertre; sütött a nap, ő pedig elmosolyodott. Noha a háború szürke pora vékony rétegben ott volt a fák levelein, azok mégis vidáman táncoltak a szélben. A természet sosem adja fel - futott át a nő agyán, miközben elővette a keverőtálat. Belekanalazta a vajat és a cukrot, habosra keverte az összetevőket, amíg az elegy hófehérré nem vált. Ezután egyesével beleütötte a tojásokat, hozzáadta a lisztet is, hogy ne váljon túróssá a massza, végül pedig az apróra vágott aszalt gyümölcsöket, amelyeknek már halvány barna színük volt a teás fürdőtől. Ezt a fogást még a nagymamájától leste el. Magvakat vagy aszalt gyümölcsöket tenni a jó erősre főzött fekete teába, álljon legalább egy éjszakát, de ha lehet, akkor még többet. A tea ugyanis kihozza a mélyen rejlő, titkos ízeket, pont úgy, ahogy a megfelelő kulcs segítségével megfejtjük a kódolt üzeneteket. A massza sima és sűrű volt, lassú, hömpölygő folyóként ömlött bele a kerek tortaformába. Mrs. Landemare éppen betette a süteményt a sütőbe, amikor a férfi berontott a konyhába.- Adjon nekem abból a gyümölcskenyérből vagy miből, két perc múlva indulnom kell a parlamentbe, és muszáj ennem valamit útközben. A nő áldotta az eszét, hogy az előző adagból megmentett egy vaskosabb szeletet, mert tudta, az úr enélkül nem tud gondolkozni. Szó nélkül kivette a kredencből a dobozt, becsomagolta szalvétába a süteményt, majd átnyújtotta a férfinak, aki azonnal sarkon fordult és kiviharzott a konyhából. Beszállt a kocsiba és robogott a parlamentbe. Amikor a szavazás véget ért, a férfi felállt a székéből, elővette a jegyzeteit, rápillantott a lapra, majd letette. Felemelte a fejét, végigpásztázta hallgatóságát, bal kezével benyúlt a zsebébe, összegyűrte benne az üres szalvétát, és belekezdett a beszédbe: - Uraim, nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket! Dr. Nagy Sándor István Hatvanhárom évvel ezelőtt az ózdi rendőrkapitányság egyik vizsgálati irodájában négy férfi tartózkodott. Egy civil ruhás nyomozó az ajtó előtt posztolt, mintegy biztosító jelleggel elállva azt. A szegényesen berendezett iroda közepén található széles íróasztal egyik oldalán egy kopaszodó, erős testalkatú, harmincöt év körüli, munkásruhába öltözött férfi ült egy kényelmetlen vasszéken. Az asztal túloldalán két, szinte egyforma, akár arctalanként is jellemezhető, tipikus bürokrata kinézetű pártfunkcionárius ült hanyag eleganciával. Mindketten sűrű cigarettafüstbe burkolózva, hunyorogva fürkészték a munkásruhába öltözött férfit, aki fegyelmezett némaságban ült, és állta az őt pásztázó tekinteteket. Végül egy idő után a nyomasztó csendet a két pártfunkcionárius közül az egyik megtörte, nevezzük őt most Kérdezőnek:- Neve?- Nagy András. A rokonok csak Bandinak hívnak.- Foglalkozása?- Hegesztőmunkás, itt a gyárban.- Családi állapota?- Úgyis tudják már ezeket... de elmondom, ha ennyire akaiják. Nős vagyok. Saját gyermekem nincsen. Itt lakunk nem messze, Farkaslyukon. A Kérdező elégedetten bólogatott, bár a helyiségben a feszültség tapintható volt. Aznap nem ez volt az első ilyen jellegű elbeszélgetés, és nem is az utolsó. Érezhető volt, hogy a Kérdező és társai mögött sűrű nap áll.- Tudja, hogy miért vagyunk most itt? - folytatta a Kérdező, mi-IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET közben egy dosszié oldalait lapozgatta maga előtt.- Van elképzelésem róla, de maguk biztosan megmondják.- Nagyon helyes, Nagy elvtárs, így talán jutunk majd valamire. Nem volt olyan régen, próbáljon csak visszaemlékezni, miket csinált, hol tartózkodott tavaly október 23. és november 7. között, az ellenforradalom során?- Szerintem maguk ezt nálam is jobban tudják - válaszolta András, és érdeklődve a Kérdezőre és a mellette ülő társára nézett. A két pártfunkcionárius tekintete sokat sejtetően öszszefutott, majd a Kérdező folytatta:- Elvtárs, ön évek óta a Magyar Néphadsereg tartalékos honvédtisztje, hadnagyi rendfokozatban. Ebben a minőségében kötelessége lett volna megvédenie pártunkat és a fennálló rendet minden lehetséges eszközzel a csőcselék reakciós támadásától. Ennek ellenére olyan információnk van, amely szerint ön az ózdi kohó munkásainak tüntetői közé állt, részt vett a különböző állami és pártszimbólumok megsemmisítésében, a fennálló rend megdöntésében. Előírt szolgálati helyén nem jelentkezett, az ellenforradalmi zavargások megszüntetéséig, sem azt követően katonai szolgálatra nem jelentkezett, a zavargások megfékezésére semmilyen kísérletet nem tett, sőt annak aktív részesévé vált. Mivel magyarázza ezt?- Nem vagyok én bonyolult ember. Egyetértettem a munkatársaimmal. Szerintem a szovjetek, de a hazai kommunisták is csak rosszat hoztak az országra. Minden hazugság, amit a háború után ígértek nekünk. Sztálin is hülye volt, Rákosi is az. Jó lenne, ha végre megértenék, hogy nem kérünk belőlük, és elmennének melegebb éghajlatra. A hallottak hatására a két pártfunkcionárius a harmadik társukra, az ajtóban álló civil ruhás nyomozóra nézett idegesen, mire az megköszörülte a torkát, és lesütötte szemét kissé zavartan. A Kérdező, némileg érteden arckifejezést vágva, megemelte a hangját:- Szóval még mindig elismeri és fenntartja a korábbi írásos vallomásában foglaltakat? Itt van előttem, amit a múltkor írt, és szinte szóról szóra ugyanazt szajkózza most is. Azt hittem, kicsit megjön majd az esze... Adok magának egy utolsó esélyt, de csak azért, mert úgy hallottam, amúgy jó szaki és kiváló katona. Csak kicsit billeg... Útmutatás kell magának. Itt van előttem pár jelentés még az ellenforradalmi időket megelőző évekből. Azt írják, maga mindig igyekezett kivonni magát a párttal kapcsolatos ünnepségekről, eseményekről, előadásokról, valamire mindig hivatkozott. Önnel többször el is beszélgetett ideológiaüag az üzemi párttitkár, de ezen a téren csak minimális javulást mutatott, majd újból visszaesett. A jelentések szerint maga több alkalommal nyíltan szidta, kritizálta pártunkat és a fennálló rendszert. Ha hozzátesszük azokat, amiket most mond, és amiket tavaly csinált, egy nem túl jó kép rajzolódik ki előttünk önről. Mit tud nekünk erről mondani? Gondolja át, mit válaszol, elvtárs!- Erre az egészre azt tudom mondani, hogy mind igaz. Kezdetekkor is, a háború végén, bizonytalan voltam a tekintetben, jó-e nekünk a sztálinizmus. Idegenkedtem valahogy a kommunistáktól, már bocsássanak meg, nem tehetek róla. Biztos a neveltetésem, vagy nem tudom... De menet közben kiderült, hogy tyúktolvajok, rablók és hülyék gyülekezete az egész banda. Ezt is fenntartom! - hangzott a határozott válasz Andrástól. A Kérdező, mintegy helytelenítőleg, csóválni kezdte a fejét, két társára nézett, azok kissé zavartan bólintottak.- Rendben, elvtárs. Végeztünk magával, ha ez az utolsó szava, de jól jegyezze meg, ez a katonai pályájába, sőt talán az állásába is kerülhet, amiket itt jegyzőkönyvbe mondott. De kevesebbért is ülnek börtönben mások. Végeztünk! András felállt, az ajtó előtt posztoló rendőrre nézett, aki kis hezitálás után kinyitotta az ajtót és kikísérte. Néhány héttel a kihallgatást követően Nagy Andrást postai úton értesítették, hogy az akkori honvédelmi miniszter döntése értelmében tartalékos tiszti rendfokozatától megfosztják, egyben lefokozzák rendfokozat nélküli honvéddé, mivel az ellenforradalom során a fennálló rendszer ellen lázadt, a tüntetők oldalára állt, rendszerkritikus álláspontját pedig azt követően is nyíltan képviselte a kihallgatások során is. Ezzel méltatlanná vált arra, hogy kiváló katonai előmenetele ellenére tiszt legyen. Bizonyos idő elteltével, ezt követően Bandi családját arról értesítették, hogy szeretett rokonuk tragikus hirtelenséggel elhalálozott. A halál indokaként a rendőrség annyit közölt, hogy vélhetően idegenkezűség okozta. A hivatalos álláspont szerint egy állítólagos kártyaparti után a vesztes fél egy konyhakéssel kívánt elégtételt venni, Bandi holttestét Ózd külterületén találták meg egy autóút melletti vízelvezető árokban. A temetésnek furcsa jellegzetességet adott, hogy csak a szűk családi kör részvételét engedélyezték, továbbá a felravatalozott holttestet nem tekinthették meg közelről, a tragikus eseményen pedig elejétől a végéig egyen- és civil ruhás rendőrök voltak jelen, akik végigkísérték a családtagok mozgását. A budapesti családtagokat rendőrautóval Ózdról egészen a fővárosig kísérték. Ezt a kiemelt figyelmet akár biztonsági óvintézkedésnek is vehetné az átlagállampolgár, azonban a helyi pletykák, amelyek András halálakor szárnyra kaptak Farkaslyukon, másra engedtek következtetni. A helybéliek nem tudtak sem kártyapartiról, sem pedig az abból eredő gyilkosságról, cserébe viszont András halálát megelőzően láttak fekete, az állampárt által előszeretettel használt autót a környéken, sőt némelyek tudni vélték, Andrást ismét kihallgatásra vitték, azonban azt ő élve már el nem hagyhatta. Az utókor évtizedekkel később erkölcsileg igazságot szolgáltatott. Néhai Nagy András, vagy ahogyan a családban hívták, Bandi, tartalékos tiszti rendfokozatát Magyarország honvédelmi minisztere 2018-ban meghozott határozatával visszaállította, egyben a Magyar Honvédség halottjának nyilvánította. 2020. augusztus I
