Heves Megyei Hírlap, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
2020-08-29 / 202. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET FF a földön élni vágyam olthatatlan, egemre Isten 2020. augusztus 29. IV. évfolyam 35. szám Csikar Norbert Adrián tárcája 4 Dálnoki Zoltán novellája Válogatás a Karantének díjazott műveiből pillant csillagot n vezervers Nagy Zsuka váltakozások itthon tiszavirágzás volt, én a kerületeket jártam, szorított szívvel. egy lépcsőn ült ember rám rivallt, rárivalltam, leköpött. azt képzeltem, te köpsz le engem. a hídon zenét hallgattak, ittak, öleltek, csókolóztak. szép volt az este. szívtáji balesetek meg vannak, a Duna is örvénylik, dobál, mint komp nagy viharokban, aztán csitul, újra kezdi. de a légzsákok okoznak sérüléseket, kívül és legbelül. túlhordja az ember, amit nem kell, és a múlást is meg kell szülni, mint a méhlepényt. így okoskodtam, dülöngéltem, zokogtam. szóval, tiszavirágzás volt, a kerületeket jártam, szorított szívvel. most is hullajtalak mint platán a kérgét, szanaszét esett törzs vagyok, albínó, pulzáló tér-fogat, ajtó elé tett csecsemő. kitelel bennem a májvirág és nem jó a presszózsibbadás, élni nem bírok, csak viselem magam, csinálom a semmit, mélyre ásom a mélyeket. felhúzott szemöldök vagyok, arcokon rózsabogár. (és azt hiszem, mindig is tiszavirágzás volt. kiköpött, örökös szívrajzás.) Thorma Janos: Meghitt pillanat (olaj, vászon, 85 *112 cm) Forrás: Wikimedia Commons aiamo Erdőszagú történelmi kirándulások Pécs, Selmecbánya és Vas megye tájain Most három különleges, járványbiztos utazásra invitállak, kedves olvasó, bemutatva olyan könyveket, amelyekkel nemcsak gyönyörű, magyarlakta tájakat járhatsz be, hanem még az időben is visszarepülhetsz néhány száz esztendőt. Ahogy az írástudó török iijú boldogtalan tartományunkra tekint Az első regény a budai vilajethez tartozó Fehérvárt, Szegedet és leginkább a pécsi szandzsákot mutatja be, ahogyan azt egy gazdag, befolyásos családból származó, török ifjú láthatta abban az időben, amikor a nagy Szulejmán szerencséltette lovának lábával Magyarország sáros, zord, esős, tartományát, ahol vigasztalanul hidegek voltak a telek, áthatolhatatlan erdőségek és szélesen elterülő mocsarak védték a gyaurok reménytelenül lakhatatlan városait. Horváth Viktor Török tükre által (homályosan), itt-ott az Ezeregyéjszaka meséinek színes, varázslattal és mágiával is átszőtt fátyla mögé rejtve pillanthatjuk meg a 16. századi Pécset. Az író igen fogyaszthatóan alkalmazza a keleti mesék fűszeres ízű, bő lére eresztett, kacskaringós és szövevényes nyelvezetét, színpompás szóvirágokat szór az olvasó lába elé és néhol könnyekig kacagtat. Felejthetetlen például, ahogy kifigurázza a korabeli, szerelmetesen turbékoló, cikornyás levelezési frázisokat, amelyeket az udvariasságban egymásra licitáló felek halmoztak a papírra, hogy mézes szavaiktól szinte összeragad a száj; holott az igazi üzenet lényegretörően valahogy így hangzana: „Dögölj meg mielőbb, átkozott kutya!” A humor eszközével azonban megszelídül a könyvben érintett minden kegyetlenség, felnégyelés, erőszak, a káromló szavak is. Közben pedig, nem mellesleg, bejárjuk a korabeli Pécset. Ott lehetünk a férfiak közt a gyógyfüvektől illatos, párás gőzfürdőben, Kászim pasa csodálatos dzsámijának építkezésénél, bemerész-Szilágyi Diána kedhetünk a hárem intrikákkal és gyilkos szenvedéllyel kipárnázott kerevetei közé, és a harcosok vas-, füst- és lőporszagú táboraiba. Felvonul itt az akkori társadalom minden rétege, a piacok nyüzsgő sokasága, molnárok, fegyverkovácsok, kikapós szépasszonyok, leprások, kalandorok, hittérítők és adócsalók. És ahogy lassan-lassan megérnek az idő nagy, leveses körtéi, a féktelen ifjúból bölcs és szelíd aggastyán lesz, úgy jutunk egyre mélyebbre a történetben, és észre sem vesszük, hogy ez az idő falán vágott kis rés, amelyen Horváth Viktor mögött óvatlanul besétáltunk, miként zárul lassan be mögöttünk, túl az 500. oldalon. folytatás a 3. oldalon |
