Heves Megyei Hírlap, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
2020-08-12 / 188. szám
2020. AUGUSZTUS 12., SZERDA g HORGÁSZAT Játékra hívjuk horgász olvasóinkat Biros Péter számára a horgászat egyedül is izgalmas B A melléklet támogatója | A pecazas r6n§6t6& sikerélményt jelenthet OSTOROS Biros Péter vízipólósként mindent megnyert, olimpiát például háromszor is. A hobbijáról viszont jóval kevesebben tudnak, ami ugyancsak a vízhez kapcsolódik, s szinte egy időben ismerkedett meg vele, mint az úszással. A horgászatról van szó, amiben szintén vannak szép eredményei. Sike Sándor szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu HEVES MEGYE Július 17-én elindult versenyünk, amelyben a megye horgászaitól várunk szép fotókat és izgalmas sztorikat - cserébe havonta értékes nyereményeket nyerhetnek játékunk résztvevői a Hírlap és a Heol.hu jóvoltából. Vannak, akik magányos és csendes sportnak tartják a horgászatot, ennek ellenére a nagy fogásokat jóleső érzés megosztani. Az élményekkel teli pecás sztoriknak hangot adni az egyik legjobb közösségi időtöltés. Erre invitálja horgász olvasóit a Hírlap és a Heol.hu a pár hete elindult legújabb játékában. Mutassák meg a büszkeségeiket, és írják meg legjobb történeteiket! A játékot természetesen nem tét nélkül hirdettük meg. Olvasóink szavazatai alapján ugyanis októberig havonta jutalmazzuk a hónap fogásait. A három legnépszerűbb képért minden hónapban ötezer forint értékű etetőanyag-ajándékcsomag jár a Tímár Mix jóvoltából. A legtöbb voks pedig további nyereményeket, hűtőtáskát, horgászszéket ér. Hogy felpörgessük a hideg novembert is, az év fogása címért megrendezzük a négy megelőző hónap dobogósainak versenyét. Kérjük tehát, hogy írják meg leginkább érdekfeszítő történeteiket. A legjobb sztorikat és mesélőiket külön is be tudjuk mutatni havonta megjelenő horgászoldalunkon. Keressék fel továbbra is a heol.hu/ ahonapfogasa oldalunkat, ahol olvasóinkkal együtt izgatottan várjuk az érkező képeket és szöveges beszámolókat. S. S. Halra fel! Fotó: Shutterstock- Adja magát a kérdés: hogyan került kapcsolatba a horgászattal?- A klasszikus eset vagyok. Gyerekkorunkban a Tiszán volt víkendházunk. Ott ismerkedtem meg a horgászattal a folyó mellett. Akkor még persze nem voltak azok a felszerelések, amik most állnak a rendelkezésünkre. Aztán abbamaradt ez egy időre, jó darabig nem vettem pecabotot a kezembe. Az egészet 1999- ben kezdtem el újra. Ekkor már Egerben volt állandó lakhelyem. Szalókr.a jártam és Verpelétre, amikor ideköltöztem. Akkor már a sport mellett, amennyi időm maradt, pecáztam. Végigpróbáltam majdiiem az összes horgászmódszert. Később bojliztam, féderereztem, most pedig pergetek. Pontyokkal kezdtem, de valahogy mégis a süllő volt az én szívem csücske.- Történt tehát elég sok váltás. Mire emlékszik a pontyozós időszakból?- Valószínűleg azért untam rá a pontyozásra, mert a rablóhalazásnál én keresem meg a pikkelyest, nem a hal engem. Sokkal aktívabb sport a pergetés. Régen az élsport miatt csak nyáron tudtam elmenni mondjuk egy hosszabb túrára, ami három-négy nap, de akár egy hét is lehetett. Mai fejjel visszatekintve nem tudom, hogyan bírtam a meleget. Számomra egyfajta kikapcsolódást jelentett a pontyozás. Ennek ellenére azért azt is koA háromszoros olimpiai bajnok az ostorosi tónál. Biros Péter a pergetésre esküszik molyán csináltam, ha már belekezdtem. Az ember csinálja rendesen azt is! Nem versenyszerűen persze, de nem azért mentem oda, hogy akkor bedobjak, és ne fogjak semmit. Ott is szerettem volna szép eredményeket elérni, ami sikerült is.- Melyek voltak a legemlékezetesebb fogásai?- A pontyokból fogtam talán öt-hat húsz kilónál súlyosabbat, és egy harminc kilogramm felettit. Hatvanban történt ez egy sóderbánya tavon. Nem vagyok az a típus, aki nagydobra veri. Megvan a fotó róla, meg az élmény, de én nem vagyok egy internetre kirakós alkat. Ragadozó halakból talán a hat és fél kilós volt a legnagyobb süllőm. Amire legszívesebben emlékszem, az egy 90 centiméteres süllő volt. Csukából 12 kilogrammos az egyéni csúcsom. Természetesen kifogásukat követően valamennyien visszanyerték a szabadságukat. Az említettek mindegyikét pergetéssel sikerült partra hoznom. Ma már nem is horgászok máshogy, csak pergetek.- Nehéz a pergetést elsajátítani?- Furcsán hangozhat, de olyan dolgokat kellett megtanulni, mint az orsó beállítása. Ha nem jól tekerjük fel a damilt, akkor könnyen fészket csinálunk benne. Nagyon oda kell figyelni, de egy idő után már rááll az ember. Volt ebben egy váltás. Az elején kicsit többet szenvedtem. Nyilván most is csinálok „fecskefészket” de már nem akkorákat, hanem olyanokat, amiket ki is tudok bogozni.- A pergetésnél van-e olyan víz, ami erre egyáltalán nem alkalmas, s akad-e, amelyik kifejezetten jó?- Szerintem mindenhol lehet használni, bármelyik folyón. Technikailag a dobás lehet felül és oldalt indított is. Mint ahogyan a pingpongosok mondják, van tenyeres és fonák. Spiningbottal talán könnyebb dobni, mert az egykezes, de azzal könnyebb gubancot is csinálni. A hal egyébként is az akadókat szereti. Ott érdemes pergetni azért, mert valószínűleg ott van a hal. Nem csak a ragadozó. A pontyhorgászok is kedvelik azokat a tárgyakat, amik megtörik a medret.- Miként összeegyeztethető az élsport és a pecázás?- Amikor élsportoló voltam, még nem pergettem, csak akkor, miután abbahagytam. A pergetés reggeltől estig tartó elfoglaltságot jelent. Ha reggel volt edzés, akkor próbáltam délután horgászni menni. Most már főleg a Tiszára járok. A Tiszán a süllő pergetés gyakorlatilag novembertől januárig megy, de utána vége.- Van olyan sporttársa, aki szintén horgász?- Pergetni már nem jár velem sportolótársam, csak bojlizni. Fotó: Berán D. Ő az, aki játszott itt is, Egerben, Kiss Gábortól van szó, aki nem rég vonult vissza, fejezte be az aktív pályafutását. Vele voltam néhányszor horgászni. De én alapból szeretek egyedül lenni. Jól kikapcsol, s az ember nagyon sokat tud gondolkozni, nem kell a másikkal foglalkozni, igazából csak ő van, a természet meg a halak. Nem zavar a magány, akár egy hétig is ellennék.- Fogyasztja is a halat?- Imádom. Annyi mennyiség van otthon, amennyinek kell lennie. Konyhára is jut, de a legtöbb azért visszakerül a vízbe.- Ki volt az első mentora?- Dédnagyapa tanított meg horgászni. A Tisza mellett neki volt először víkendháza. Nekünk is ott lett, és oda jártunk le. Hároméves koromban tanultam meg úszni, pont a Tiszában. Gondolom, onnan ered e hobbi, bár ő tanítani nem tanította, csak leültem, néztem. HIRDETÉS HEOL.HU Része az életünknek! a Heves Megyei Hírlapban otthonról, kényelmesen! gyorsan • egyszerűen • online ■ Hird^feit feladhatjlw I e-mailben / h rtffrqva r.t a s (ffi m e d iaworksyhu^
