Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
2020-07-18 / 167. szám
ó zene ALÁMERÜLÉS, TEREMTÉS, REKVIEM Mészáros Márton Személyes és univerzális Bob Dylan új albuma, a Rough and Rowdy Ways. A szinte másfél órás zenei anyagon merengő spoken word hosszú dal váltja a könnyen megjegyezhető dallamú, rockos, bluesos hangzást. Két típusa létezik az embernek: az egyik roppantul szereti, a másik roppantul nem szereti Bob Dylan zenéjét. Az előbbiek általános életminőségében megkérdőjelezhetetlen javulást idézett elő a hír, miszerint nemcsak a Murder Most Foul című hosszú dalt, hanem egy komplett albumot kapnak az idén hetvenkilenc éves zsenitől. A szóban forgó dal nagyot dobbantott, amikor a Nobel-díjas amerikai dalszerző, előadó egy márciusi nap éjfélén, bármiféle előjel nélkül - „hálából rajongói évtizedes kitartó szeretetéért” - közzétette a hivatalos online csatornáin: egyrészt a dal az első „friss” száma nyolc év eltelte óta (a The Tempest című, ezidáig utolsó saját dalait tartalmazó albuma ekkor jelent meg), másrészt huszonöt másodperccel rávert a Highlands című szerzeményre, így a 16 perc és 56 másodperces időtartamával beállította a Dylan-életmű leghosszabb dalának rekordját. Bob Dylan június 19-én megjelent és rögvest toplisták élére került Rough and Rowdy Ways című, legújabb albuma nem a Murder Most FouRal kezdődik, de annyi baj legyen, mert majd ezzel ér véget a dalok sora. Ami az epilógusként felfogható dalt illeti, valahol érthető, miért lezár, és nem megnyit valamit. Az intertextusoktól rogyadozó szöveg nem elég ahhoz, hogy az egyhangú zenei kíséret (halk hegedű, figyelmet keltő zongora, méltóságteljes ütőhangszer) mellett végig elegendőnek bizonyuljon az érdeklődés és élvezet fenntartásához. Pedig a betűk egymásutánja maga a színtiszta poézis: a vékony, az utóbbi tizenöt évben rekedtessé lett (orr)hang érzéki képet fest a Kennedy-merényletről, de a korszak miliőjéből az „ellenkultúra” elnevezésű, politikai töltetű szubkultúrájának is vastagon emléket állít. Sőt mondhatni, a dal második szerkezeti egysége jószerivel nem több, mint fürdés a nosztalgiában. Az alámerülés konstans: a popvilágban abszolút szürreálisnak ható módon építkező ballada csak a felszínen békés (részben arról szól, mint amiről a Hurricane, de itt még nyugodtabban), lent, a Beatlest, Shakespeare-t, John Lee Hookert, Patsy Cline-t megidézve egyre mélyebbre ás a múltba, s alig észrevehetően elkezdi korbácsolni a víztükröt. Hogy véletlen-e, hogy a dal a koronavírus-járvány elharapódzásakor érkezett, nem tudni, de sejthető a szándékoltság a megjelenés időpontjában. Az, hogy elgondolt-e, hogy közvetlenül a George Floydügy előtt vált elérhetővé, természetesen nem lehet kérdés. Tehát Dylan, aki hatvan éve kerüli a direkt politizálást, egyáltalán nem jós, a Murder Most Foul mégis megteremt valami egészen nehezen behatárolható atmoszférát, amelyben az újból erőre kapott polgárjogi küzdelmekkel szépen harmonizál ez a rekviem, amely egy birodalom hanyatlásáról regél. Másfelől, százmillió Dylan-rajongó világában talán blaszfémia, mégis meg kell hangosítani a szemérmes meglátást: minden érdeme ellenére unalmas ez a spoken word „zengemény”. Erről pedig nemcsak a zeneiség hiánya, hanem provinciális jellege is tehet. Persze, régről tudjuk, hogy legalább féltucatnyi Bob Dylan létezik a folk- és rockzenész, lírikus és popsztár, lázadó és erkölcscsősz, hazafi és antihős, rejtőzködő és világsztár, komoly és bohóc képében, de az álmosítóan kántáló öregember egészen más a korábbiaknál. Ez a lírai, a vokális, az életműben elfoglalt pozíció szempontjából is eltér a többi póztól, s hiába tesz valamicskét hozzá, inkább leépíti a kerek egészt. Ettől függetlenül a hetvenperces album erős, mint az acél és javára válik, hogy eltérő jellegű, orientációjú, hangzású dalokból építkezik. A Key West (Philosopher’s Pirate) fizikai (autózás New Yorkból vagy Bostonból a U. S. Route i-en keresztül a floridai partokig) és irodalmi (Ginsbergtől Kerouacig) vándorúba például irdatlanul más, mint a létösszegző, lassú Crossing The Rubicon. Utóbbi egy olyan nyelvművész vallomása, akinek a testébe már befészkelte magát a halál, s mégis/éppen ezért döbbenetes sorokat kínál: „Three miles north of purgatory / One step from the great beyond /1 prayed to the cross, I kissed the girls / And I crossed the Rubicon.” Személyes és univerzális kísérlet, akárcsak a zenei anyag bármelyik darabja. Az album nagyjából mértani közepére esik a Goodbye Jimmy Reed, ami talán az album legkiválóbb száma. Kitűnő ritmus- és dallamvilágával, klasszikus acélos, Delta-bluesos hangzásával egyféle eszménykép. Ha lenne helyünk, idéznénk minden sorát. Biztosak vagyunk benne, hogy sokan fognak hozzányúlni ehhez a dalhoz, de az eredeti előadás megismételhetetlen élményét kizárólag az a hang jelenti, ami olyan, mintha kavicsnyeléstől és whiskyszürcsöléstől lenne ilyen fenemód ráspolyszerű. Az egykori bluesikon megidézésében van lélek, meg dübörgő kurázsi, csalhatatlan iránytű. Az, hogy egy ötvenéves Dylan-sláger, a szemtelen-humoros Leopard-Skin Pill-Box Hat dallamát és stílusát imitálja jópofa fricska; a harmonikaszólam csak ráadás, de szerves tartozék. A My Own Version of You szépen, de kontrolálltan emelkedő dallammal, zseniális sorokkal köszön be. Ez a közönséggel játszadozó, a mindenből ártalmatlan, de annál valódibb tréfát űző előadó köntöse, vagyis a jelmez, amit Dylan szüntelenül magára ölt. (Köztudott, hogy a „Bob Dylan” művésznév, de az, hogy az album producereként feltüntetett Jack Frost is az egyik álneve, már nem biztos, hogy ismeretes.) Elolvadunk a gyönyörűségtől, de nem csak a Fekete Ló Kocsma és Armageddon utca miatt, vagy azért, mert János apostol Liberace mellett zongorái. A zseni egyszerűen itt van elemében, itt érezzük, milyen hihetetlenül sokrétű a tehetsége, hogy személyisége mennyire összetett. Remekmű a False Prophet is, ami kiváló blues-rock élményt kínál, de kicsit veszt az értékéből, ha hozzáhallgatjuk az If Lovin’ Is Believinpet, Billy Emerson régi klasszikusát vagy Dylan korábbi modern periódusából a My Wife’s Hometownt. Tudvalevő, hogy rajongásunk tárgya a folk már régóta meglévő hagyományát építi újra, másrészről a hátborzongató erejű' dalszöveg, a soult és rockot vegyítő hangzásvilág minden negatív érzést elfelejtet, mint a tegnapi álmot. A 2020-as dalok nem egyszerűen pazarok, hanem egyikük szenzációsabb, mint a másik. Bennük van az elmúlás, a nosztalgia, a fájdalom, akárcsak a játék, a szerelem, a vágy, azonkívül a bibliai rétegek tudatos használata. Szerencsések lehetünk, amiért a minnesotai átváltozó Johhny Cash, Leonard Cohen, David Bowie, Buddy Guy és Marianne Faithfull után letette elénk a saját pofátlanul klassz időskori lemezét. Bob Dylan: Rough and Rowdy Ways, Columbia, 2020 álvázat AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG ÍRÓAKADÉMIA PÁLYÁZATA A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) az Előretolt Helyőrség íróakadémia nevű projektje részeként meghirdeti 2020. évi pályázatát pályakezdő kategóriában. A benyújtott pályázatok minőségétől függően a pályázaton legfeljebb tíz pályakezdő szépíró, valamint öt pályakezdő irodalomkritikus nyerhet felvételt az Előretolt Helyőrség íróakadémia képzéseire. A nyertes pályázók a 2020-21-es tanév ideje alatt szerződés alapján, az abban foglaltak szerint anyagi támogatásban, rendkívüli tanulási és továbbképzési lehetőségekben részesülnek, továbbá műhelymunkákon vehetnek részt, korszerű önmenedzselési módszereket sajátíthatnak el. Olyan 18 és 25 (irodalomkritikusok esetében 18 és 30) év közötti szépreményű tehetségek jelentkezését várják, akiknek még nincs önálló szépirodalmi kötetük, de már fel tudnak mutatni tehetségüket bizonyító írásműveket, és úgy érzik: alkotói pályájuk kibontakozását elősegítheti az Előretolt Helyőrség íróakadémia oktatóinak iránymutatása, szakmai tapasztalata, egy alkotói közösséghez való tartozás, a pályakezdés nehézségeinek áthidalásához nyújtott szakmai, szellemi és anyagi támogatás. Az íróakadémiai képzés időtartama 3 év. A pályázat nyerteseinek a KMTG egy évre szóló, havi nettó 100 000 forint tanulmányi-alkotói támogatást ítél oda. Amennyiben a hallgató teljesíti az íróakadémia szakmai elvárásait, a KMTG a szerződést további egy+egy évre meghosszabbítja. A KMTG elősegíti a szerzők arra érdemes műveinek megjelentetését, író-olvasó találkozók szervezéséről és médiajelenlétről gondoskodik, valamint szakmai kérdésekben képviseli a pályakezdők érdekeit. Az Előretolt Helyőrség íróakadémia gondozásában, az Enumeráció debütsorozatban már kilenc kötet jelent meg, és az idén újabb 18 könyv lát napvilágot. Ifjú szerzőik eddig három Gérecz Attila-díjat, a Magyar írószövetség két debütdíját, a Magyar PEN Club három Khelidón-díját és a Magyar Művészeti Akadémia nívódíját is elnyerték, számos egyéb díj és ösztöndíj mellett. A pályázat beadási határideje: 2020. augusztus 16., vasárnap éjfél A részletes pályázati kiírás a kmtg.hu oldalon olvasható. LAPSZÁMUNK SZERZŐI Andersen, Hans Christian (1805-1875) költő és meseíró Balázs Tímea (2000) költő Bánkövi Dorottya (1994) költő, író Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Huszár Orsolya (1972) színháztörténész Ilyés Krisztinka (1999) író, költő Kántor Mihály (1974) szakíró Király Farkas (1971) költő, író, műfordító, szerkesztő, újságíró Mészáros Márton (1995) újságíró, író, szerkesztő Nagy Koppány Zsolt (1978) József Attila-díjas író, műfordító, szerkesztő Pajor András (1958) római katolikus pap, író, újságíró Polgár Kristóf (1997) költő, író Szombati Gréta (2002) középiskolai tanuló, író Szalonnasütés a Héja-erdő szélén (Kolozsvár, 1907) Forrás: Fortepan/Adományozó: Cholnoky Tamás ii iiIihimh'iiihii mii
