Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-06 / 131. szám
2 szerkesztősem terepasztal A PRÓZA IDEJE Szentmártoni János Nemsokára regényt fogok írni. Elég volt a rohanásból. Még a karantént is olyan tempóban éltem itthon, hogy szörnyű. Napi tíz-tizenkét órát püföltem munkaügyben a laptopot, s kint a kertemben közben lezajlott a tavasz. Egy helyben is versenyt futottam az idővel, a járvánnyal, az életemmel. És hiába. Eredmény nem sok, legalábbis ami látható. De innentől nem eredményeket akarok, hanem pillanatokat, amiket megélek. Illatokat, amiket belélegzem. Tapintható világot, amit ujjhegyem pórusaival fedezek fel fokról fokra. Hallgatni a rozsdafarkú csettegését a fészke körül ólálkodó macska fölött, a tenger morajával felérő lombzúgást a völgyből. Érezni, ahogy áttűz a nap, átfúj a szél, átmos a víz... Ezt a szanaszét vibrálást, ami jelenleg az agyam, csak tartós és szívós prózaírással lehet majd elcsitítani, mederbe terelni. A villámlásszerű versek lehet, hogy csak még inkább felzaklatnák. De ha rákényszeritem, hogy rendszeresen és kiszámíthatóan, bizonyos időközönként csak egyfelé koncentráljon, vagyis befelé, akkor van esély arra, hogy újra feltöltődik az emlékek ásványaival. Muszáj újra meghallanom a gondolataimat. Nem csupán az ötleteim, a meglátásaim, a javaslataim, amelyekkel a hétköznapokat próbálom kitölteni - hanem a gondolataim, amelyekkel az életemet kéne. Sokszor pazarlóan élünk, eltékozoljuk, ami szent, s kuporgatjuk, ami hasztalan és értéktelen. Nincs időnk rádöbbenni arra, hogy fordítva kellene. Úgy tovább tartana az út, ,a csend, a szomj unkát oltó béke. Kisgyerek koromban órákig bámultam kamratetőnkről a vonuló felhőket. Mintha meg akartam volna érteni valami felfoghatatlant. Azt a roppant egészet, amelynek körforgásában elenyésző kis pont a hullámpaláról bámuló gyerek,. mégis része, s ezt abban a pillanatban meg is érzi. Borzongtató és csodálatos élmény volt néha. Azóta berepültem a fél világot, álldogáltam óceán partján, viking kikötőkben, kenguruk földjén, világvárosok híres épületei előtt - s mintha mindenütt azt a semmihez sem hasonlítható érzést kerestem volna, amit később földrengések temettek törmelékhegyek alá. Azt a külvárosi kamratetőt, amely felszívódott gyerekkorom nyaraiban. Azt a pár pillanatot, amikor eggyé válsz mindennel, ami körülvesz, még azzal is, amely közömbösen forog óriás csillagszerkezetével az idők kezdete óta, s amelyre a vadakat riasztó tábortüzek fényköréből is csak lopva mertek kipillantani az őseink. Eljött a próza ideje. Nem mintha nem vágyakoznék a vers ledér kalandjai után. De most föl kell szántanom az utat, amin idáig elvergődtem, hogy kiszabaduljanak a tanulság lidércei. Valamit össze kell raknom. Valamit, ami régóta hiányzik, ha valaha is létezett egyáltalán. Táltos (akril, vásznon, 80 « 80 cm, 2002) tarca HOGYAN BESZÉLGESSÜNK KULTURÁLTAN ANYAGIAKRÓL? Mivel szomorú tapasztalataink szerint hazánkban az ember anyagi helyzete oly mértékű tabutéma, hogy az erről való egészséges diskurzus gyakorta még házaspárok családi kommunikációja során is számottevő problémának bizonyul, ezúton kívánunk segítséget nyújtani a pénzügyekről való dialógusmodellek életszerűen illusztratív szemléltetésével a különböző társadalmi kasztokba tartozó (vagy magukat tartozni vélő, netán kívánó) érintetteknek és érdeklődőknek.- Mikor utalják a következő havit? - kérdezte a titkárnő.- Holnapután délután kettő és öt között érkezik meg a közös folyószámlánkra - felelte a titkár.- Idén harmadszor késnek fél órát uszkve. Mit gondolsz, érdemes őket emlékeztetni arra, hogy a szerződés vonatkozó elemeinek részletei rájuk is vonatkoznak?- kérdezte a titkárnő.- Egyetértek és iktatom. Valamint kivonatosítom az iktatandó panaszt, illetőleg a figyelmeztetés elküldendő másolatának hitelesített példányát. A hétvégén babaúsztatásra megyünk, ugye? - felelte és kérdezte a titkár.- Rendben. Rosszul emlékszel, drágám, babamasszásra megyünk, mert páratlan hétvége van - válaszolt és helyesbített a titkárnő.- Hogyne. Itt írd alá, hisz jól tudod, hogy minden szignóval hitelesített okirattól olyan mentális orgazmusom van, hogy utána hajnalig ringatom boldog öntudatlanságban a gyereket - értelmezte, kérte és vallotta a titkár.- Természetesen. Én ilyenkor attól a tudattól élvezek, hogy együtt nem gondolunk semmire. De hisz úgyis tudod - nyugtázta a titkárnő, és csak úgy sugárzott a biztonságérzettől. *- Mikor jön már meg a nyomorult fizetésed? - kérdezte a művésznő.- Majd amikor a nagyritkán kultúrát váladékozó bizniszbürokrácia kegyeskedik végre vágy és múlandóság éber realizálásától gyötrött arcomba vágni azt a nyomorult teljesítéskivonatot, amire majd ráírhatom, hogy én vagyok én, hogy a szerencsétlen kafkai falanszterrobotagyukhan világossá váljon, hogy valóban én, és én hazudtam össze azt a fél kiló nyomdaipari mellékvégterméket, amiért pénzt kell utalniuk - felelte a művész. *- És én, és én mit szóljak? Tíz évvel ezelőtt időpontot kértek tőlem a rádiók, hogy mikor érek rá átvenni a jogdíjakat! A lemezkiadók a kapucsengő gombját nyalogatták kínjukban, hátha az illatosított W - -v B ÉBtk m p? # M M t r » h i Juhász Kristóf Idle no more (2011) nyáluktól bekövetkező rövidzárlat következtében meghallom a csöngetést, mert akkora gázsival tartoztak, hogy kizárólag személyesen vélték biztonságosnak átadni! És erre jössz nekem mindenféle Kafkákkal meg mellékrohadékokkal, hülye egoista? - kérdezte a művésznő.- Mit értesz te engemhez, zsémbes aszszony? Inkább kimegyek a foájéba, és kibontok a telihold sápadt fényénél egy pösönnyi sandepityiét - felelte a művész.- Etesd a posztmodernitás petyhüdt péniszén lágylelkű lapostetvekként lébecoló, rosszarcú, rákrágta recenzenseid ezzel a szánalmasan szamizdatszerű szöveggel! Úgyis tudom, hogy a pincébe mész a mócsingos-huzatos parasztborod szürcsölgetni bűzhödt, püffedt ajakaddal, mi rég még oly sok néma csókom várta! - fejtette ki a művésznő.- Szeretni foglak a sírig - foglalta össze a művész, és gyors mosdás után nemi életet éltek ismét. *- Másfél milliárd? - kérdezte mosolyogva a politikus asszony.- Kettő vagy három - felelte mosolyogva a politikus.- Közben mindketten pontosan tudjuk, hogy arra gondolunk, hogy a következő kampány költségvetésének belső ellenőrzése címén mennyit lehetne a szóban forgó összegekből átcsoportosítani, hogy közben a vonatkozó külgazdasági referenciák érdekkomposztációja a másik részvételének váratlan elmaradása esetén is maximális nyütsággal abszolválható legyen, tekintettel a geopolitikailag determinált külkapcsolati mutatókra- mondta mosolyogva a politikus asszony.- Én közben már arra is gondoltam, hogy az északnyugati hadseregcsoport kapná a pedagógusok költségvetését, a pedagógusok meg a nyugdíjasokét. Senki nem venné észre a különbséget, ha meg mégis, akkor nyilvánosságra hoznánk az egészet a szakértők neve alatt, az érintettek meg tüntetnének egymás ellen - mondta mosolyogva a politikus.- Örülök, hogy addig mosolyoghatok együtt veled, amíg bele nem döglünk - mondta mosolyogva a politikus asszony, és bekapcsolta a plazmatévét. *- Hun a pénz? - kérdezte a parasztaszszony.- Hát ottan biztos nincs - felelte a paraszt.- Akkor meg hun van? - kötötte magát a parasztasszony.- Azt nem tudom, de van itt valami egészen más - évődött a paraszt.- Osztán micsoda? - érdeklődött a parasztasszony.- Jer ide, no, megmutatom - vigyorgott a paraszt, aki képtelen volt rosszul érezni magát. *- Where is my fuckin money, you petite faggot goatsucker bitch? - kérdezte a többnemű, világpolgár milliárdosivadék. - Money, money, money, must be funny - énekelte az Ec066g sorozatszámú, digitálisan és vagoranálisan személyre szabott, péniszfejű szexrobot. - The money is money, you lovely excellent copypaste helladyboy, fuck you - dúdolta az ivadék.- The sex is sex, the fuck is fuck, and the mainstream worldprogramming is the digital apocaliparmageddonfuneral - skálázta a szexrobot, és úgy trilláztak, akár a párjukat kereső pacsirták. *- Tettél-e télire félre? - kérdezte a kis mókuslány.- Tettem, bizony, tettem - felelte a kis mókusfiú.- Aztán mit tettél? - kérdezte a kis mókuslány.- Tettem, bizony mikket-makkot - felelte a kis mókusfiú.- Aztán hová tetted? - kérdezte a kis mókuslány.- Tettem, bizony fa odvába - felelte a kis mókusfiú, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. helyőrség Főszerkesztő Szentmártoni János • Szerkesztőség: Ágoston Szász Katalin (gyerekirodalom), Bonczidoi Éva (felelős szerkesztő. Oláh János-ösztöndíjas), Farkas Wellmann Endre (vers) Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca) • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Nádai László • Kiadja a Mediaworks Hungary Zrt. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: helyorseg.szerkesztosegMgmail.com, postacím: Petőfi Irodalmi Ügynökség, 1394 Budapest 62. Pf. 394. 2020. június I © t
