Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

2020-05-02 / 102. szám

2020. MÁJUS 2., SZOMBAT 14 SPORT Húsz ló, hatvan tanítvány és három rendkívül elhivatott ember birtokán jártunk Völgyben, lovon, igazán otthon Mindkettő több mint sport, életforma. Ahogy a karate, úgy a díjlovaglás is egész embert kíván. A Borza lovastanyán három ilyen személlyel találkoztunk. A család a harmóniát keres­te, amikor az egyik egri dűlő végén telket vásároltak. Ti­zenkilenc éve, hogy rátalál­tak az idilli helyre. Bódi Csaba csaba.bodi@mediaworks.hu LOVASSPORT, KARATE Borza Jó­zsefet más szándékok vezé­relték, mint Sósai Masutatsu Oyama mestert. A kyokushin karate stílus megalapítója 18 hónapon keresztül magányo­san tréningezett a Kiyosumi hegyen, hogy megalkossa a világ egyik legkeményebb harcművészetét, és persze ezen túlmenó'en is rengeteget tett azért, hogy a „fegyverte­len, üres kéz” sokaknak mu­tassa az élethosszig tartó utat. A hatdanos egri mester nem vonult el teljesen a (nagyvi­lágtól. Az első magyarként nemzetközi karateversenyt nyert tanító ott lelte meg a lel­ki békét, ahová gyerekkorától vágyott. A lovak között.- Ezt a platánt akkor ültet­tem, amikor ideköltöztünk. A mérete és formája kiváló­an mutatja, látszik, hogy jól érzi magát. Szeretek ránézni. Gyakran akad rá példa, hogy a párommal a teraszon kávé­zunk és a völgyre pillantva elégedett nyugtázzunk, he­lyesen döntöttünk, amikor idekötöttük magunkat - fo­gad a házigazda a tanya bejá­ratánál. A közeli istálló előterében patkolókovács serénykedik, majd egy vemhes tarka macs­ka hívja fel magára a figyel­met. Két szárnyban és a har­madik, távolabb eső épít­ményben összesen húsz lóról gondoskodik a karate honi ki­rálya, karöltve lovasedzőként ténykedő feleségével, Enikő­vel és fiukkal, a díjlovaglás­ban a magasságokat ostrom­ló Dominikkal. Még egyszer sem éreztem, hogy ez nékem teher- Mindennap reggel ötkor kelek és jövök a lovakhoz, ám a 19 év alatt még egyszer sem fordult elő velem, hogy azt éreztem volna, ez nekem nyűg vagy teher - folytatja a család­fő. - Többször próbáltam al­kalmazottat, lógondozót ke­resni, aki segíthetne a mun­kában, ám hosszabb távon senki sem ragad meg. Mi hár­man látunk el minden felada­tot, kivéve mondjuk a patko­­lást, amit a Debrecenből ér­kezett Robi barátunk végez nagy hozzáértéssel. A tanya túlsó végében lévő fedeles, oldal nyitott lovardá­jában Enikő látja el tanácsok­kal kis tanítványát. All éves Natasa egyike azon hatvan fi­atalnak, akiket a Borza famí­lia hölgy tagja tanítványként oktat. Míg a többség hobbi­szinten rajong a lovakért, ad­dig közülük hatan verseny­zőként is próbára teszik ma-Borza Enikő és Borza Dominik között a családfő, Borza József. A karate mestere is lovagol, ám a díjlovaglás felesége és fia szakterületé­nek számít. A tanyán lévő állatokról ők hárman gondoskodnak Képgaléria és videó: HEOLhu Fotók: Lénárt Márton gukat. Nem árt azonban tud­ni, hogy kevés olyan sportág akad, amelyben annyira fon­tos az összhang, mint a díjlo­vaglásban. Ló és lovasa csak teljes egységben alkothat na­gyot, vagyis érhet el jó ered­ményt. Dominik ezt kiválóan tudja, több mint tíz éve hódol ennek a szenvedélynek, nem kevés áldozatot hozva. . - A járvány miatti veszély­­helyzet miatt idejekorán ért véget a középiskolás korsza­kom, melynek négy éve alatt a hétvégék zöme úgy telt, hogy pénteken vonatra ültem és meg sem álltam Máriakál­­nokig - veszi át a szó a csa­lád hétfőtől érettségiző tag­ja. - Csak a miheztartás mi­att mondom, hogy ez a tele­pülés Egertől 284 kilométer­re található: A nyugati határ­szélre azért utaztam, mert ott készültem edzőm, Ács Róbert irányításával. A 2019-es év díjlovas magyar bajnoka kitű­nő szakember, neki köszönhe­tő, hogy sokat sikerült fejlőd­ni az elmúlt időszakban. Hátha ez a mosta­ni helyzet sokakat elgondolkoztat A fiatal lovasok top százas világranglistáján 92. helyen álló Dominik nyártól átlépi a magyar határt, és meg sem áll Németországig. Ott folytatja ugyanis a díjlovaglás további tanulását.- Mindig a legtöbbre kell tö­rekedni, noha a vágyott csúcs­ra talán sosem jut el az ember - lep meg egy bölcselettel az ifjú Borza, kicsit megvillant­va édesapja szellemi öröksé­géből. . A birtok főhadiszállás­ként szolgáló részében, azaz a domboldalon lévő ház nap­palijában relikviáktól roska­­dó szekrény és a falakról visz­­szaköszönő képek sora árul­kodik róla, hogy ezt a helyet nem akárkik töltik meg élet­tel. Borza mester ifjúkori, karddal a kezében készült fo­tója apropóján az is szóba ke­rül, hogy a karate és a díjlo­vaglás mivel csábíthatja ma­napság a fiatalságot.- Ha nincs élmény, nincs kedvezmény, a többség nem marad meg egyik sportág­nál sem. Mondhatjuk és per­sze érezzük, tudjuk, hogy ez így nem helyes, de a világ más irányt vett. Hátha ez a mostani helyzet sokakat el­gondolkoztat arról, milyen ér­tékek mentén lenne vagy le­hetne jobb élni. Mi nem tud­nánk máshogy elképzelni a mindennapjainkat. A lovak sok időt és törődést igényel­nek, mint ahogy igaz ez a gye­reksportolókra is. Az energi­át, a munkát muszáj beleten­ni, mert enélkül nem juthat előbbre az ember - mutat utat az idősebb Borza. Az ajtót azonban magunk­tól is megtaláljuk. Felülről körbenézünk a vaddisznótú­rásokkal övezett, szarvasok és őzek által gyakran látoga­tott tanyán, és elviszünk ke­veset abból, amire a legtalá­lóbb a kifejezés a harmónia.

Next

/
Thumbnails
Contents