Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-09 / 108. szám
helyőrség 6 IS rozater ÉRI NÉNI Nagy Betti- Ez a tyúkgomba, ez meg a rókagomba, a színéről kapta a nevét, mert vörös, mint a róka koma - bólogattam és lóbáltam a lábam, közben simogattam a konyhaasztalra kirakott gombákat. - Ebből leves lesz - mondtam, és tudtam, hogy az apró gombák szárának csak a végét kell lecsípni, és a levesben lesz sárga- és fehérrépa, meg petrezselyem, piros lesz a színe, és lesz benne galuska is. A rókagombából paprikás lesz, fehér lesz a tejföltől, megszínezi majd a pirospaprika, de csak egy kicsit, épp csak, hogy pírt adjon neki. Nokedlit eszünk majd hozzá.- A gombát százszor kell átöblíteni - fordult vissza hozzánk anyu a mosogató mellől.- Az nagyon sok! - kacsintottam Éri nénire, ő meg visszakacsintott. Előrekunkorodó fürtjeit visszatűrte a kendője alá, és körbenézett a konyhában, aztán fel a mennyezetre.- Na, megint megvédett a Szűzanya! - mondta.- Mi történt? - kérdezte anyu, és szerintem már nem számolta, hogy hányadszor öblít.- Szedtem az erdőben a gombát, közben hirtelen beborult az ég, a sötét felhőkből villámok törtek elő, gondoltam, na, most van véged! Keresztet vetettem, most fogok meghalni, utolér a villám, és kettéhasít...- Ne ijessze meg a gyereket, Éri néni! - mondta anyu és leöblítette a gombákat (szerintem csak ötödször).- És mi lett? - kérdeztem izgatottan, és láttam magam előtt Éri nénit kettéhasítva.- Hát, odarohantam a nagyfához, a Szűzanya-képeshez, és letérdeltem: „Most segíts meg, Mária!”, mondtam, a villám pedig hirtelen irányt váltott, és a mellettem álló fába csapott bele, úgy égetett, perzselt, mint a pokol....- És bepisiltél? - kérdeztem.- Nem - mondta, és durcásan visszaigazította tincseit a kendő alá. - Csak imádkoztam és imádkoztam.- És mit mondott Mária? - kérdeztem.- Nem mondott semmit, megsegített.- Egyszer elviszel ahhoz a fához, hogy engem is megsegítsen? - kérdeztem, de ekkor már mérgesen felemelte üres kosarát és indulni készült.- Csak gyerek! - mondta anyu, és újra leöblítette a gombákat (szerintem csak hetedszer). Másnap azt mondta anyu a fejem felett apunak:- Majd Éri néni vigyáz rá este. Ez fájdalmas felismerés volt számomra. Eddig úgy hittem, én vigyázok Éri nénire, mikor néha rám hagyták. Mert mikor kettesben maradtunk, ő csak ült a cserépkályha mellett, néha motyogott valamit, aztán elaludt. Én meg előrángattam a játékaimat, vizet engedtem a kádba, hogy megmosom a haját az összes babámnak, meg kimosom a ruhájukat. Előkerestem a vasalót, bedugtam a konnektorba, hogy amíg mosok, melegedjen. Betakartam Éri nénit egy pléddel, hogy ne fázzon, mert mindig mondta, hogy az a rusnya hideg, meg azt is, hogy reuma. A vasaló közben felforrósodott a dohányzóasztalon. Az ötvenméteres sugarú körben lakó szomszédok mind átrohantak, az állatorvos a körön kívül lakott, ő csak telefonon hívta fel Éri nénit, hogy kell-e jönnie. Éri néni mondta, semmi baj, csak a gyerek combján egy kis pír, de a hideg víz gyógyítja. Én ezzel vitatkoztam volna, nem így éreztem. Azonnal anyut és aput követeltem, és nem hagytam magam megvigasztalni, ezért aztán a szomszédok haza is mentek.- Anyut meg aput akarom, és most! - toporzékoltam, hajthatatlan voltam és elszánt, záporoztak a könnyeim, annyira sajnáltam magam.- Na jó, sírj tele egy kádat, és akkor megjelenik egy kiskacsa... az felborítja a kádat, és akkor minden kívánságod teljesül - mondta Éri néni. Ettől belém szorult a sírás.- Mekkora kádra gondolsz? - kérdeztem.- Egy kádra - mondta.- Jó-jó, de nagy kádra vagy babakádra?- Egy kádra - mondta ő.- És mekkora kacsára?- Egy kacsára - igazította vissza kendője alá a kilógó fürtöket, láttam, kezd megsértődni.- Biztos vagy ebben? - a szemem száraz volt, de gyanakvó.- Biztos! - bólintott.- Akkor sem hiszem! - ezt már a párnának mondtam, mert úgy kifáradtam a sírástól, hogy lassan lecsukódott a szemem. Most már tudom, hogy átvertek. Nem jön semmiféle kacsa, azóta is hiába sírok tele kádakat, és különben is, a gombát hülyeség százszor átmosni. MAGYAR MONSZUN Viola Szandra Budapest utcáit elönti a forró nyári eső. Nyugtalanítóan emelkedik a vízszint. Az ultrakonzervatívok a csatornarendszer állagmegóvásához ragaszkodnak, de #nemmegállagóvják, hanem tiltakozásul búvárruhában, élőfallal védik a csatornafedeleket. Nem szeretnék, ha az erodálódás évezredes hagyományát nem tartaná tiszteletben az önkormányzat; egy nagyobb árhullám elmossa őket #erodálódvanemtiszteletben. A zöldek kalózhajókat építenek a kimosott csatornapatkányoknak, de ez a csatornapatkányokat #nemérdeklizölden. A női ruhák az állandó eső következtében egyre gyakrabban válnak átlátszóvá. A #gyakrabbanátlátszóruhák nem gyakran látott testrészeket nem fednek, a szempárok gyakorlatoznak. Vidám nyarunk lesz. Az eső nem akar szűnni, bele kell nyugodnunk, #belekellnyugodnividám Velencévé változik a város. Félni kell ugyan, hogy beázik a metró, de kisebb és nagyobb gondolákkal rukkol elő a BKV. A #gondolákkalelőrukkolóbkv metrói mégis beáznak, tengeralattjárónak nevezik át, de sajnos az utasteret is ellepi a víz, a BKV-ellenőröktől azonban térítés ellenében oxigénpalackokat vásárolhatnak az utasok, a búvárpalack használata a szakaszjegyekkel rendelkezők számára nem kötelező, de használatuk nélkül utazni nem ajánlott, a bátrabbak #lenemajánlják; egy levegővel kibírják a Nyugati és a Deák tér között vagy nem. Nem minden terület kerül viz alá, érdekes módon mégis a szárazföldiek látogatnak gyakrabban a vízben úszó Ferencvárosba és Erzsébetvárosba. Talán a katasztrófa történelmi izgalmát akarják élvezni. Sajnos a #katasztrófatörténelmiizgalom nem tart ki sokáig, a lakók és #nemlakók hamar megszokják, a divat egy-kettőre átáll a #vízhatlanmélytengeri #búvárparadicsomihlette ruhákra, a munkahelyeken pedig megengedetté válik a fürdőruha viselése, de ezen kívül hamar leül a hangulat, nem történik semmi érdemleges, azt leszámítva, hogy a kitartó esőzéseknek hála a Víziváros méltóvá válik elnevezéséhez és fellendül a hajóforgalom. Egyedül a temetőket kell félteni. A fellazult talajból ugyanis gyakran kicsusszan egy-egy koporsó, a #gyakrankicsusszantkoporsó tovább lebeg a víz színén, #akineknemfutjabkvbérletre, #vagybliccelniakar, az kilesi, míg ablaka előtt ellebeg egy gazdátlan koporsó és #fakanálraerősített #cipőtalpevezőjével éviekéi át a kívánt állomásig. Jót tesz a magyaroknak a vízi világ, nyugodtabbak, kedélyesebbek lesznek, egyesek hobbikért helyett a Dunában őshonos élővilág betelepítésével kezdenek foglalkozni, #akiknemkezdenekfoglalkozni elégedettep nyugtázzák, hogy nem kell többé kimenni az Omszki-tóig, a panel erkélyről is megoldható a pecázás. Egyszerre elterjed a rémhír, hogy valaki fehér cápákat telepít Budapest utcáira, nagy az ijedtség, ez kedvez az ismerkedésnek, gyakran úsznak hazáig a lányokkal #kedvezőismerkedő, #szélesvállúcápaölők. Nő a népszaporulat. A kormány elégedett. A Barátok köztet leváltja a Budapest Béjvaccs. A nép elégedett. Az államnak nem kell befektetni az uszodák felújításába, #azállamnaknemkellbefektetniuszodák mindenhol #otthatóságának köszönhetően egyszerű iskolakörrel megoldható az úszásoktatás. A Testnevelésügyi Tantestület elégedett. A nép derűs, csupán a vidék könyörög elkeseredetten esőért. Azért a fővárosban sem boldog mindenki, a #fővárosbansemboldogmindenki közül például elsőssorban is az öngyilkosjelöltek nem, mert így a Dunába fülás lehetősége már minden kívánatos teatralitást nélkülöz, nem kell hozzá hídugrás és merészség, elég csak kisétálni az ajtón, de sajnos nagy az esélye, hogy az embert vízbe fúlás előtt kimentik az #úszókelők, Budapesten ugyanis változatlanul zsúfoltak az utcák, nagy a forgalom. És nehogy azt higygyék, hogy egy öngyilkosjelölt valójában nem boldog. De, az ő boldogságát #szabadakaratábólelkövetett öngyilkosságának tökéletes ábrándja adja, azaz adná, ha mindezt nem tenné nevetségessé, méltóságon alulivá a szokatlan időjárás. így aztán a #szokatlanméltóságonaluliidőjáró, Arany János Hídavatáskn nevelkedett, #hídrólvízbeugrásiönkezűségetpreferáló nemzedék olyan szomorú lesz, hogy az öngyilkosságot kezdi fontolgatni afelett érzett bánatában, hogy nem lehet öngyilkos. Él a városban egy lány. Öntöző Fanni. Fanni nem tud úszni. Utálja a vizet. Macskái vannak. Azok is utálják a vizet. #Fanninemtudúszni az öngyilkosjelöltek kedélyes társaságával ellentétben annyira fél a vízbefúlástól, hogy kádban sem fürdik soha, inkább csak zuhanyozik. Vizet vegytiszta állapotában szintén ritkán iszik, jobban szereti a fröccsöt, pálinkát, teát is csak akkor fogyaszt, ha beteg. #Teátakkorfogyaszthabetegfanni megelégeli a lakását körül ólálkodó veszélyt, így hát fehér, pici lábacskáival, amelyeken vízhiányos a bőr, felhúzott szoknyában átcuppog a helyenként térdig, helyenként derékig érő #lakásátkörülólálkodó új, magyar tengeren. (A Balaton forgalma eddigre persze már visszaesik.) Felmegy a várba, már nem cuppog, riszál. Lemegy a várból megközelíthető titkos alagútba. Lemenne, de nincs jegye, végül legszélesebb vigyorával rámosolyog a jegyszedő bácsira, és az valahogy csak beengedi. A vár alatti alagútnak feltáratlan részei is vannak, melyeket a látogatóknak tilos megközelíteni. Fanni #tilosmegközelíti. Eltéved. Mégsem. Megtalálja. Mit talál meg? És... kihúzza, kihúzza a mostmár #kihúzottnagytitkosdugót. Jaj. Puccs. Államcsíny, és Budapest úgy örvénylik, mint egy duguláselhárítás után lehúzott budi (méltóvá válik gúnynevéhez), és a #duguláselhárítottbudititkos lefolyó fél nap alatt kiszippantja az utcákról a vizet és a boldogságot és a derűt és a pecabotokat és az #öngyilkosnemjelöltekvizbenemugrásibánatát. De vidéki kutakban még heteken át megjelennek az #ötösévellehetfognicsukák és a medúzák és a #perszefehércápák is. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. május Mint hal a vízben (olaj, vászon, 70 »110 cm, 2020}
