Heves Megyei Hírlap, 2020. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-09 / 108. szám
helyőrség vers Csikós Szilvia Genezis Áljáróház lettem - hónapok óta keresztül-kasul, ki-bejár valami bennem, pont, mint az erőszakos hidegfrontok. Arra gondolok, szelet vethettem. Belibben a mondat, mint hópihe, de nem olvad ám el benn - toliam engedelmes rabszolga -, papírra csusszan, megpihen, indul újra. Ekképp gyarapodnak a sorok ebben a forgalmas légvonatban, tartalmi felelősséget nem vállalok, amit írt, konyhakészen kaptam. Tűzfalam féligáteresztő lehet, vírusirtóm is ócska, tehetetlen; megint egy új mail a bejövök között. Tárgy nincs, feladó ismeretlen. Szeder Réka Henrietta Emlékezés Csak ketten vagyunk a lakásban. Az egyikünk őrült, a másikunk halott. Olyan megfoghatatlan, mint a lelked. Itt maradt egy darabod a lakásban, emlékképek suhannak át a nappalin. Bekapcsolják a tűzhelyet, vagy kinyitják a szerszámosszekrényt. Egyszerre tolul fel a térben minden mozdulat. Magad mellett állsz, csak magaddal nem fogsz kezet. Látom az éveket, ahogyan koptatták az arcod, és tompították a mozdulataidat. Egyszerre vagyok még gyermek és félig felnőtt: miközben biciklit szerelsz, vagy elfelejted, hogy mosdóba kellene menned. > Harmadik felvonás Ott lógott a puska a falon. Néha megfényeztük gondosan, meg ne feledkezzünk róla. A töltény eltűnt az asztalról jó ideje. Emlékszem, mert én töltöttem csőre, miközben máson járt az eszem. Mégis meglepett, amikor a kezedbe vetted. Kóbor macskák (olaj, vászon, 100 Somogy A lejtők között megbújik a szegénység. Napról napra kopárabbak a hegyek. Hullik az élet a fákról. Játszik még a szép. Megtéveszt. Üres kalász és csonka tehenek. Tengődik az élet és ebédel a halál. Elterült a lejtőkön a szegénység. Lustán nyúlik el a hegygerincen a teste. Itt otthon érzi magát. Ezt kereste. 4 soros Az utcákat betekerte az ón, az ég felettünk sötét szakadék, a vérszemcsék a hálón megtapadnak. Jeges kádban pattogó maradék. Definíció Kérdeztem tőle, mi a férfi. Először hebegett.- A férfi maga, csak egy egység, nem több. Max kevesebb. Varga Zoltán Zsolt Apróhirdetés Középkorú, közepes testalkatú, középkori köveket konzerváló, középosztálybeli, közepes tehetségű, közép-európai férfi keresi az aranyközéputat. Kalandorok kíméljenek. Hogyha élted Hogyha élted arany oltár, nagyon sokat pazaroltál belőle. Ám ha lassú agónia, nem kell érted aggódnia senkinek. Hogyha mindez a te álmod, akkor majdan, a halálod ébredés? Ha csak játék, mint a rulett, ne bánjad, hogy szomorú lett a vége. Mindennapi Mindennapi megaláztatás: a testből távozó salak. Te ólálkodsz benne, halál, hogy színről színre lássalak? Verset írni A verset csak elkezdeni nehéz, aztán már megírja önmagát. Vagy Ő súgja? Nem mondom nevét. Ha hallgatok, megértem szavát. Virtuóz (olaj, vászon, 30 « 70 cm, 2020) Simek Valéria Vasárnapi üzenet Kinézek az ablakon, és a templom keresztjén egy madár egyensúlyoz, billeg, mint én a bezárt ajtók mögött az életben maradásért. Hívnak a harangok, oda, ahová anyám az első útját tette velem a keresztelésig. Aztán hófehérben konfirmáltam. Majd itt esküdtem hűséget Neked, egy forró júliusi napon. Hoztam azt a hűséget, imádságot, amit kicsi gyermekként nagyanyám hagyott rám. Harangoznak, ajtót nyitok, hogy betérjen hozzám a harangszó. Ünneplő ruhába öltözöm, mintha indulnék. Leülök a laptop elé, keresem az üzenetet, amit a lelkész család küld felém. Hallom az orgonaszót, érzem a templom illatát. Énekelünk. Ők az oltár előtt, én otthon a könnyeimmel küszködve. „Bízzál az Úrban, rólad ő meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt, szent arca rejtezik.” Majd hallgatom a szoba csendjét. Te ott vársz az út végén, s egyszer ha megérkezem hozzád, elmondom, hogy járvány szedi emberáldozatát, és zárt ajtók mögé bújik a világ. 2020. május IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
