Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-18 / 91. szám
4 novella w MENTELEP László Zsolt A tanárnő megállt az ablak előtt. A tanterem felújított frissessége ellenére mégis feszültnek, fáradtnak érezte magát. Kissé telt, de még nem a túlérett gyümölcs kategóriáját képviselte mint nő. Mellbimbói meredeztek, feszengtek a blúz alatt. Lágyéka benedvesült. Bugyiját a kívánás áztatta és combjai belül folyamatosan remegtek a bizsergető vágytól. Az ablakból nézte a méntelepet. Pista, a fedeztető, kancákat fogadott, államilag bemért és garantált csődöréhez. Újabb kancák érkeztek, és a mén tette a dolgát. Pista és a tanárnő jó, de nem nyilvános, mondhatnánk úgy is, hogy rejtett szerelmi viszonyban voltak egymással. A tanárnő hiánnyal küszködött. Éjjel forró volt alatta a lepedő napok óta. Hiányzott Pista, és még inkább ingerek korbácsolták, ha a hetekkel azelőtti kirándulásukra gondolt. A magasra nőtt kukoricásban Pista hozta a magáét, a tanárnő felett a bugák vörösét elnyelte a bárányfelhőktől habzó ég. Akkorát élvezett, hogy pár órával később is csak combjainak belső izomzatát masszírozva tudott kikászálódni az autóból. De most itt Pista fedeztet. Az állatiasság természetes szépsége a tanárnő agyában szokatlan gondolatokat indított el. Pista és a mén. Pista valójában az ő ménje. Milyen gusztustalanul hízelgő gondolat. Lassan-lassan valami bosszúfélét kezdett kifundálni. Ha neki a ménje és a kancák fontosabbak, mint én, akkor szenvedjen egy kicsit, úgy, mint én. A női logika beindult. Hiszen ezeket a fedeztetéseket, a lovak hágását a diákok is bármikor láthatják innen az iskolaablakból. Ha meglátják és tartósan figyelik, akkor mi lesz? Ez erkölcsöt romboló is lehet, ha éppen úgy fogjuk fel. A szenvedély és a bosszú lassan párosulni kezdett. Olyannyira felspannolta magát a tanárnő, hogy éjjel névtelen bejelentést írt a Hazafias Népfront és a járási pártbizottság kirendeltségeihez. Tenyerét dörzsölve dobta postaládába a borítékokat, mert abban az időben még nem volt internet és okostelefon sem. Gondolta, hogy az édes bosszú közelebb és egyre közelünk a bogíegújulóki- gar avult*.,.caopc:;:i Törvénytelen avantgarde (fotó, giclée nyomat, 86*60 cm, 1971/2012) helyőrség A nép (fotó, digitális archív nyomat, 60*75 cm, 1956/2012) lebb hozza majd Pistát. A szocialista erkölcs sérelmére elkövetett fedeztetések talán olyan ingó helyzetet teremthetnek, melyben Pista gyakrabban közeledik hozzá. A levelek útján történő névtelen bejelentések hatottak. Ez napjainkban is működőképes módszer. A „funkcik”, mivel éppen más dolguk nem akadt, vihart kevertek az ügyből. A buckából hegyet emeltek, féltvén széküket és elvtársias kapcsolati tőkéiket. Mert a bejelentő lehet bárki. Egyszerű ember, de a társadalmi létezésbe beékelődött fontos elvtárs is. Az ügy kivizsgálására bizottság alakult. A bizottság a helyzet szakmai alapú megítélése végett albizottságot hozott létré. Az ügy dagadt, mint kelesztőben a kenyér. A sajtó kizárására nem volt szükség, hiszen a nyilvánosságot maga a nép érdekvédelmét is ellátó pártszervek látták el, és a Párt egy volt a néppel. Érdemi megoldásra viszont nem vállalkozott senki. Javaslatok, jegyzőkönyvek oldalszámra születtek. P. titkár elvtárs, félve attól, hogy e dagasztmány felsőbb szintig is elér és elvtársi honszerelme súlyosan sérülhet, egy péntek esti pinceszer után arra jutott, hogy a probléma helyi kérdés. Ezért a problémát is helyben kell megoldani és kezelni. A tanácselnök elvtárs a mi fiunk, a mi almunk kölyke. A probléma kezelése így visszakerült oda, ahonnan a bejelentő indította, a helyi szintre. A tanácselnök napokon át gyötörte agyát, hogy milyen megoldást találjon. Az állami fedeztetés államilag támogatott és védett tevékenység. A fedeztető Pista régi-régi gyerekkori pajtása és párttársa is. Tiltani, büntetni a tevékenységet nem lehetett. Éveken keresztül semmi dolga nem volt a tanácsülések pár alkalommal történő levezetésén kívül. Most viszont nagyon megviselte a rábízott elvtársias, baráti feladat. Töményen gazdag, húsos vacsoráit tányérostul dobálta ki az ablakon. A feleségének csendet parancsolt, de egyre több sört kért tőle, hogy a dilemma megfejtését, megoldását belsőleg és családostul is tovább tudja vinni. Az álmatlan éjszakáknak egy, a tanácsnál alkalmazott gyakornok megjelenése vetett véget. Verseket írt, teljesíteni akart és kihívásokat keresett, mint fiatal kezdő. Teljesítményértékelő modern rendszer abban az időben még nem létezett. A tanácselnök szakmai diskurzusra kérte. Egy üveg konyak elfogyasztása után a gyakornok feladatul kapta a probléma megoldásának mindenki számára megnyugtató kidolgozását. Pistát, a ménnel fedeztetőt már a gyakornok is megismerte. Olykor esténként finom, sűrű vörösborokat ittak, mert Pista a gyakornokot megkedvelte jó tanácsai miatt és nem tekintette „gyüttmentnek” sem. A gyakornok ismerte már a tanárnőt is, látogatást tett az iskolában, mert oda is elküldték helyszíni szemlére. A tanárnő mellbimbói és különösen ringó csípője benne is kihívó képzeteket keltett. De a nagy korkülönbség és a munka... A fiatalember járt-kelt a faluban. Feladatot kapott, utasították erre. Józanító fröccsre tért be időnként a helyi kiskocsmába. A harmadik napon, ötödik fröccse után figyelt fel egy figyelmeztető feliratra. A pult fölött lógott egy tábla: „ITTAS ÉS 14 ÉVEN ALULI SZEMÉLYEKET NEM SZOLGÁLUNK KI”. A tábla eltakarta az árjegyzéket és a vitrines polcon elhelyezett italokat is. Mintha szándékosan rendezték volna így. Ötlete támadt. A táblakép helyes szögben takar és a problémás helyen takarhat úgy, hogy semmin nem kell változtatni. Ötletét másnap megosztotta a tanácselnökkel, aki elvtársias röpködésbe kezdett a jónak, zseniálisnak tűnő megoldási javaslattól. A tábla kikerült a helyére, elfedve a fedeztetés helyszínét, „ÉLJEN A HAZAFIAS NÉPFRONT SORON KÖVETKEZŐ KONGRESZSZUSA!” felirattal. A krízis elmúlt. Mert a krízisek mindig elmúlnak. A sok macerálás miatt Pista nyugodalma érdekében többször vitte a tanárnőt kirándulni a közeli erdőkbe. A tanárnő pedig dicshimnuszoktól zajos leveleket írt már nevének feltüntetésével a funkcionárius szervezetekhez. A hirdetőtábla azóta is áll, az iskola ablakából is jól látható, takarva a méntelepen zajló fedeztetéseket. A hirdetések sorra váltják egymást. A leleményes és jó eszű gyakornokot pedig másfelé szólították el a távlatok. De a jövőt minden bizonnyal nem a reklámok és hirdetések világában találta meg. Homoródalmási önarckép, 2012. Lapszámunkat HARIS LÁSZLÓ fotóival illusztráltuk. A Balogh Rudolf-díjas fotóművész, érdemes művész 1943-ban született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végezte, fotográfusként dolgozott a Nagyító című hetilapnál, a Teszt Magazinnál, standfotós volt a Pannónia Filmstúdióban, ahol animátorként is számos film készítésében vett részt. Új fotóanimációs eljárást dolgozott ki, melyet először Orosz István Ah, Amerika! (1984) című filmjében alkalmaztak. 2003-tól a Magyar Mozgókép Közalapítvány animációs szakkuratóriumának, 2004-től a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségének, 2007-től a Magyar Művészeti Akadémia film- és fotóművészeti tagozatának tagja. Látni a saját szememmel. Látni egy gép szemével. Nézni valahonnan, ahol eddig sosem álltam meg nézelődni. Lenézni valahova, ahonnan sokszor nem láttam ki. Körülnézni a világban úgy, hogy a látás a legfőbb célom - ehhez hasonló gesztusokra ösztönöz Haris László sajátos művészete. A fotó lehet dokumentum.-A fotó lehet műalkotás. A fotó lehet kísérlet. A fotó lehet tett vagy valamely éppen legyőzött tehetetlenség: ha mást nem tehetek, legalább látok és megmutatom mindezt másoknak is. A fotó lehet önkifejezés és bizonyságtétel. Haris László hamarabb tudott fényképezni, filmet előhívni és kontaktolni, mint írni és olvasni. Talán a látás sokféleségét is tanulta, miközben egyre nagyobb tapasztalatra tett szert a különböző masinák képességeit, illetve különböző fényképezési eljárások sajátosságait illetően. Gyerekfejjel fotózta végig 1956. november 2-án a szabadságharc helyszíneit, fél évszázad múlva ezekből a képekből kiállítás nyílt a Műcsarnokban, majd Bécsben, Washingtonban és sok más helyen. Egy évig fotólaboránsként dolgozott a Szerszám- és Gépelemgyár fémvizsgálati laboratóriumában - a mikrofotózás lehetőségei újabb teret nyitottak a látás örömére fogékony alkotó előtt. A világ végtelenségének élményét tudatosították benne a mikroszkopikus öntvényfelvételek, majd a parányi részletekben rejlő végtelen rendjét, erejét, mozgásának dinamikáját festmények felnagyított részleteivel is megmutatta. Érzékelhetővé válik a harmónia az így feltárulkozó arányokban, szerkezetekben. Létezik valamely mindent átható erő, mely rendet teremt - erről bizonyosodhatunk meg akkor is, ha a százszorosra nagyított részleteket látjuk, akkor is, ha a horizontot átfogó panorámaképeket. Jel és Árnyék - játék, a megragadás lehetőségének makacs kutatása, a megbékélés valószerüsége hagy nyomot ezen a furcsa képsorozaton. 1975. május 25-én a Mátyás-hegyi nagy kőfejtőben egy 1,2*4,8 méteres, alumíniumkeretre feszített fekete vásznat helyeztek el a magasban - ez volt a Jel. A vászon árnyéka a nap járásának megfelelően különböző formájú árnyékot vetett a sziklafal különböző helyére - erről Haris László reggel fél hat és délután öt között készített képeket. Évekig foglalkoztatta ez a jelenség, a látványban is megragadható változás és a változatlan örök sájátos viszonya. Haris László a fotósorozathoz egy tanításszerű magyarázatot is fűzött, mely egyszerre ars poetica és létfilozófia: Jel és Árnyék Fölötted lebeg a Jel, mely mozdulatlan. Árnyéka a Földön helyről helyre, időről időre mindig változik. Ha az Árnyékot figyeled, megtudsz valamit a Jelről, de ezt a tudásodat folyton módosítani kell. Ha a Jelet figyeled, megtudsz mindent. (Bonczidai Éva) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2020. április
